Valahol Magyarország és Németország között voltam. Csak szomorúan, fülhallgatóval a fülemben, bámultam ki a sötítített, fekete ablakon. Semmihez sem volt kedvem, szinte már aludtam, mikor láttam hogy az eső is elkezdett cseperegni. Egyre gyorsabban zuhantak az esőcseppek a földre. Már szakadt. Az ég beborult, besötétült, és ez a hangulatomra is kihatott. Egyre rosszabbul voltam. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Csak vártam, és vártam. Végiggondoltam az egész életemet, meg azt is, hogy szerintem ezután mik fognak történni. Végiggondoltam, hogy mit keresek én itt? Miért csinálom ezt? Szeretem egyáltalán? Természetesen szeretem amit csinálok. Ugyan még csak most kezdődik minden, de én már előre félek, hogy gyökeresen megváltozik az életem.

Az szakadó eső már bántotta a szemem, azért becsuktam azt, és megpróbáltam pihenni. Nem is én lennék, ha sikerült volna…

Pár másodperc múlva hirtelen valami nekijött a kocsinak, és minden teljesen leállt. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, és kiszálltam a kocsiból, nem érdekelt az eső. Sanyi is kiszállt, a sofőröm. Egy másik fekete limuzin jött nekünk, onnan is kiszállt egy fekete öltönyös, fekete kalapos, fehér inges férfi.

- Maga normális? – állok neki szakadó esőben. A férfi csak furán nézett rám, mintha nem értette volna hogy mit akarok.

- Menj vissza, elintézem – mondta halkan Sanyi. Egy kis tettetett gondolkodás után megadtam magam, és visszaültem a kocsiba. Németül beszéltek, így értettem hogy miről van szó. A sofőrt Tobiasnak hívták. Mondogatta hogy „sajnálom, véletlen volt, de az utasaim elvonták a figyelmemet” stb… Láttam hogy a kocsiból kiszáll két pasi. Ők nem láttak engem.

- Bazdki! – mondom magam elé

„Remélem nem indul a kocsijuk!” – gondoltam magamban sunyin vigyorogva
Ők ketten egy banda tagjai voltak, akiket tiszta szívemből gyűlölök, de azt nem tudom hogy miért. 
Ezután csak azt láttam hogy Sanyi be akarja indítani a kocsit, de nem tudja. Aztán kitárta az ajtómat.

- Ugye nem?? – néztem rá könyörgően ^_^

- De-de. Nem indul. És mivel ők is Hamburgba mennek… - mondta

- De én nem akarok velük menni. Inkább gyaloglok, mint ezek! – fintorogtam

- Több 100 km-t? Kétlem. Nah gyere! – utasított

Nagy sóhajtás után felálltam, majd nehezen beültem a négy barom közé, de senki sem szólt semmit. Hamarosan végre elindultunk. Észrevettem hogy mind a négyen elég feltűnően felmérnek.

- Jól nézel ki! – szólalt meg az egyik kajánul vigyorogva

- Te meg úgy nézel ki, mint egy ázott pulikutya! – vágtam vissza, és a többi három kétnemű röhögni kezdett

- Tudom hogy bejövök neked – mondja megint az ázott pulikutya

- Álmodj csak – én

- Vigyázz vele – szólt egy macis kinézetű

- Neki csak egy éjszakára kellenek a csajok – egészítette ki a lenyalt hajú

- Ne rontsátok már a hírnevemet! Én vagyok a Sexisten! – mondta a puli vigyorogva

- Hogyne… - forgatom a szemem

- Hagyd már! Nem látod hogy semmi kedve a sok hülyeségedhez? – szólt rá pulira egy összevissza álló hajú pasi… vagy csaj… vagy nem mindegy? Ugyanaz, nem?! xD

Pedig azt hittem ő lesz az egyik aki rám fog szállni, de lehet hogy közben ő itt a legnormálisabb. Néha a látszat csal/csaj. 

- Bill vagyok – mondta a szétálló hajú

- Gustav – a macis

- Georg – a lenyalt hajú

- Sexisten – pulikutya

- TOOM! – szólt rá mindenki, beleértve engem is

- Te ismersz minket? – lepődött meg Bill

- Nevekről meg képekről. Nem vagyok fan, vagy ilyesmi. Sőt! Egyáltalán nem bírlak titeket. Csak a legtöbb ismerőseimtől a ti neveteket hallom vissza, ezért pár dolgot tudok rólatok. – jegyeztem meg

- Oh… Kár! – „Sexisten” szomorúan – Megadod a számod? – kérdezte, mire a kezeimbe temettem az arcomat 

- Mikor érünk odaaa? – kiabáltam a sofőröknek

- Legalább 3 és fél óra – mondták

- Bazdmeg – én

- Csak hívj! – Tom kajánul vigyorogva

- Kapd be! – én mérgesen

- Ha akarod… Nekem semmi kifogásom ellene – vigyorog

- Wáááhhhh! Ez nem igaz! – mérgelődtem

- Amúgy hogy hívnak? – kérdezte Gustav

- Klaudy – „végre egy értelmes kérdés”

- És te ilyen énekesnő vagy? – Bill

- Ilyen. Hamburgban fogok fellépni  - én

- Mi még nem is hallottunk rólad – Georg

- Igen, mert ha jól tudom, ti most turnén vagytok. És amikor néha-néha beugratok németbe, nem a TV-t bámuljátok, meg nem neteztek. Tényleg, hol a turnébuszotok? – kérdeztem

- Feladta – húzta el a száját Bill

- Heh – nevetek – Melyik hotelbe mentek?

- Az egyetlen 5 csillagosba, ami Hamburgban van – Bill

- Te? – Tom

-  - én

- Érthető – mosolyog Gustav

A limóban előttem ült Tom, mellette Georg. Mellettem ült Bill, mellette pedig Gustav.

- Milyen számokat énekelsz? Szólóban vagy? – kérdezte Georg

- Jaja. És ilyen pop, hip-hop – én

- Ahha – Georg

- Hallottad már a számainkat? – Bill

- Biztos – én – Párat

- Magyar vagy? – Gustav

- Félig magyar, félig angol – én – Erre utal a nevem is.

- Mi a teljes neved? – Tom

- Áhh! Ez az első értelmes kérdés tőled. Klaudy Little – mondtam

- Szép név – Gustav

- Danke – mosolygok

- Hány éves vagy? – Georg

- 15 – én

- Az király! – Tom

- Még valami? – nézek körbe

- Ugye szeretsz? – néz rám Tom bociszemekkel

- Igen, nagyon szeretlek, te ázott pulikutya! – mondom gúnyosan, és az Mp4-emen bekapcsolom a zenét és hallgatom. De kb. ezt is fél óra után meguntam.

Hallgasd: Black Eyed Peas – Pump it

Mikor látták hogy elteszem, Tom betett és CD-t, maxra vette a hangerőt, és az egész kocsi a raptől, hip-hoptól dübögött. Erre már elvigyorodtam, ezt már szeretem!  Elvoltunk a kocsiban, szinte már táncoltunk, tisztára beleéltük magunkat a zenébe. De persze csak Tom és én. Nem is olyan hülye ez az ázott puli 

- Tooom! Ne máár! – szólt rá Bill, de senki sem hallotta meg 
Most az 1x és utoljára jól éreztem magamat Tommal. Puszta véletlen hogy egyezik a zenei ízlésünk.  Mikor láttuk hogy a többiek nagyon unják, kikapcsoltuk. Eleget szenvedtek! xD 
És persze Bill túlságosan is ellenállhatatlanul édin nézett rám. De elhatároztam, hogy mihelyst megérkezünk, örökre elbúcsúzunk egymástól.

- Szerintem jó haverok leszünk – mosolyog Tom

- Kétlem. Szét fogunk válni – én

- Nem biztos – Georg

- De igen – én

- Egy hotelban leszünk – Bill

- Akkor se biztos hogy még összefutunk – én

- Remélem igen. – Tom

- Akkor most én berakok egy kis Metalicát – Gustav

- Neeee! – mindenki 
- Gondoltam… - Gustav lehangoltan

- Egyedül vagy! – Tom

- Ugye eljössz velünk buliba ma este? – nézett rám Bill kérlelően

- Kétlem – tiltakoztam

- Pedig kurva nagy lesz – kérlel Tom is

- Hááát… Még meglátom – adtam meg magam

- Okay – Bill és Tom egyszerre

- Most amúgy van pasid? – Tom

- Nincs – én

- És één?? – vágott szomorú arcot

- Ha-ha – én gúnyosan

Ezután megint beraktak egy CD-t, amin ilyen vegyes számok voltak, amiket nagyjából mindenki szívesen hallgat. Egyszer megszólalt Jennifer Lopez: Let’s Get Loud száma, amin elkezdtem mosolyogni.

- Miaz? - Bill

- Eszembe jutott hogy én erre régen pom-pomoztam – emlékeztem vissza

- Te pom-pom lány vagy? – lepődik meg Tom

- Csak voltam. Általánosban, alsóban – én

- És jó volt? – Gustav

- Hát akkor még élveztem – én – Most nem hiszem hogy elvállalnám.

- És így ugráltál össze vissza színes pompommal a kezedben és fodros szoknyácskában? – kérdezte Bill tök édin mosolyogva

- Hát kb. igen – viszonoztam a mosolyt

- Egyszer bemutathatnád – Georg

- Hogyne! Azt hiszitek még emlékszek is az egész izére? – forgatom a szemem

- Hát nem?! – Georg

- Nem – én – Mikor érünk odaa? – kiabáltam megint előre

- Még jó két és fél óra – mondták

- A francba – dőltem hátra – Ohh, a percek óráknak tűnnek

- Csak nem unod magad velünk? – kérdezte Tom

- De, képzeld, igen, unom magam. – mondtam bunkón

- Jóó, csak kérdeztem – tette fel a kezét megadóan

- Tudom – mondtam halkan – Bocs

- Mi a bajod velünk úgy igazán? – kérdezte Bill

- Ha hagytok aludni, akkor ma megyek veletek buliba – kérleltem őket

- Okayyy – jött a válasz mindenkitől.

Nem kellett sokat várnom, a fiúk tényleg csendben maradtak, max. mindenki a saját Mp4-én hallgatott zenét, ezért hamar el tudtam aludni.

Mintha csak az egész alvás egy másodperc lett volna, már arra ébredtem hogy valaki rázogat és szólongat. Már felkeltem, de a szememet direkt nem nyitottam ki. A rázogatásból már simogatás lett. Erre már kinyitottam a szememet. Billt pillantottam meg magam előtt.

Szegény tisztára zavarba jött, nem tudott semmit sem kinyögni. 

- Simogatásból 5*-ost adok! – mosolyodtam el, mire már ő is megkönnyebbült

- Heh, őő… köszi! – mondta zavartan

- És mire fel volt ez a nagy simogatás? – kérdeztem álmosan

- Igazából először rázogattalak, csak… nah mindegy. Megérkeztünk, be kéne jönnöd. – mondta

- Végreee! – ásítottam – Hanyadikon vagyok?

- A 3.-on – Bill

- És ti? – én

- Hát őő… mi is – Bill zavartan

- Aha. Nem baj, úgy sem úsztam volna meg a bulit sem – vonok vállat

Felmentünk a 3.-ra, Bill megmutatta hogy melyik lesz az én szobám. Erre mikor bemegyek két nagy franciaágyat pillantok meg. Összeszorítom a szememet, és Billt berántva a szobába becsapom az ajtót mérgesen. Szegény tiszta rémült volt. Mintha egy szörnyeteggé változtam volna át xD 

- MI EZ?? – mutattam a KÉT ágyra

- Őőő… hát… Tudod, kiderült hogy a managereink jó haverok. És így hogy ezt megtudták… gondolták hogy… - kezdett magyarázkodásba

- Kit érdekel?! Ki fog velem aludni? – tértem a lényegre, de már gondoltam

- Hát… Gustav és Georg minden együtt van. Általában Tom meg én is. De most külön akart lenni. Mert hát azt mondta hogy ő… itt jó csajok vannak… Szóval érted… - kezdett bele megint

- Igen, értem – vágtam közbe

- És hogy egyikőnk se legyen egyedül, minket összeraktak – mondta végül félve

- Gondoltam. Viszont nektek is megmondtam hogy nagyon nem bírlak titeket – mondtam mérgesen a szemébe – És utaltam rá többször is, hogy NEM akarlak titeket többé látni!
Nem mondott semmit, én sem, csak vártam a reakcióját. Először ijedten, majd megvetően nézett rám, és kiviharzott a szobából.

- Bazz, tiszta csaj… - jegyeztem meg magamnak.
Végül nem sokkal ezután erőt vettem magamon és elindultam megkeresni. De volt egy aprócska kis gond. Vagyis több gond. Nem tudom a számát, nem tudom hogy a többiek melyik szobában vannak, nem ismerem a környéket… De azért ezek mind csak apró gondok. Pf…  Meggondoltam magam, és inkább maradtam a szobámban és vártam. Vártam, mint ahogy mindig. Útáloook várni, de nagyon! 

Már fél 6 volt. De még senki. Egyszer hirtelen észreveszem hogy lassan mozog a kilincs, egyre lejebb. Bill nyitott be. Én szokás szerint zenét hallgattam, és tetettem hogy alszok  Ebben nagyon jó vagyok! De nem csinált semmit, ráadásul a zenétől semmit sem hallottam. Hogy mit csinálhat, hol lehet, a szoba melyik részén. Mikor a találgatásokat meguntam, kinyitottam a szememet, és ott volt előttem. Gondolom tudta hogy nem alszok, és várta míg feladom, mert elkezdett vigyorogni.

- Bill bocsi! Nem akartam azt mondani, csak… - kezdtem bele

- Nem baj. Megértem – mosolyog

- Ha akarod még aludhatok Tommal – mondta

- Jajj, nem, nem kell. Maradj csak itt – én

- Tényleg? – mosolyodott el

- Tényleg – viszonoztam a gesztust – Amúgy… Jobb ha már most tudod: imádok veszekedni!

- Igen, az feltűnt – vigyorog – De ezt kell szeretni

- Hát jah – én – Akkor ma buli?

- Igen. Bazi nagy lesz – Bill

- Remélem is. Különben jövök „haza” – én

- És nem engedem hogy bepasizz! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon

- Mi vaaan??? Nah ne! Tudod mit? Visszamennyééé Tomhoz! Hagyjatok engem békén! – próbáltam mérgesen mondani, de a végét elnevettem

- Én is téged – vigyorog kajánul

- Wááh! Meglátszik hogy ikrek vagytok – csóválom a fejem

- Jah még valami – mondta hirtelen

- Mond – sóhajtottam

- Tom kérdezi hogy négyőnk közül kit szopnál le a legszívesebben? – vigyorog megint

Nem szóltam semmit, csak megragadtam a legnagyobb párnámat.

- Hol van Tom? – kérdezte mérgesen

- 310 – Bill

…

- Tom Kaulitz-Trümper! – rontottam be a szobájába, mögöttem Billel – Nem elég neked hogy a limóban felidegesítesz? Még jön az is hogy neked egyéjszakásokra van szükséged, és emiatt nem tudok tőletek megszabadulni. És még meg mered kérdezni hogy kit szopnék le??? – valahogy most nagyon nem megy mérgesnek lenni, mert a végét már kínomban elnevettem xD 
Műsírás és „Istenem, éljem túl!” beszéddel stílusosan távoztam a szobából.

Pár perc múlva Bill jött be a szobánkba.

- Figyelj – feküdt le mellém

- Héé, ne molesztálj! – szólok rá

- Ő… - Bill xD Az értelem

- Jó, maradj – vontam vállat

- Tom nem kérdezett semmit, én kérdeztem, de csak viccből – mondta félve

Nagyot sóhajtottam, magamban elszámoltam 10-ig. xD

- Már nem tudtok felidegesíteni. De ha az a célotok, akkor jó úton haladtok – mondtam nyugisan

- Nah, nem akarunk mi neked rosszat. Csak túl sok Red Bullt ittunk – Bill

- Csoda hogy nem kaptatok szárnyra – forgatom a szemem – De legközelebb értékelném ha nem rajtam vezetnétek le a fölös energiátokat

- Okay – mosolygott

Folyt. köv.

Remélem tetszeni fog ez a sztoryt!