- Ez nem lehet igaz! – fakadok ki. Helga, a barátnőm csak áll és ő is bámul a falra, ahová egy plakát van kiszögezve a következő felirattal: Ide jön a Tokio Hotel! A híres együttes meglátogatja az egyik legnépszerűbb német iskolát és egy hónapig a 10.A osztályba fog járni. Időpont: 2007.október 01.

- De miért pont a mi osztályunkba? Egy hétig nem vagyunk és rögtön a feje tetejére áll a világ! – Helga. Franciaországba voltunk cserediáknak, azért nem voltunk egy hétig.

- Na jó, kész! Én nem vagyok hajlandó jövő héten suliba jönni! Beteget jelentek vagy mittomén, de nem fogok ezekkel a buzikkal együtt lenni. – még mindig mérges vagyok, de most már az egész folyosó minket néz.

- Hagyjuk Lya! Majdcsak megleszünk valahogy! – vigasztal Helga.

- Persze! Végülis csak előttünk fognak ülni. Semmi vész! Ültessék át őket Eszterékhez, ők úgyis nagy fanok! – én

A hét hátralévő részében állandóan panaszkodtam a TH miatt, még a tanárral is beszéltünk, de az nem volt hajlandó a srácokat máshová rakni. Végül eljött az október elseje.

Minden ugyanúgy kezdődött, mint minden hétfő. Reggel Helgával elindultunk suliba és már mindenki marhára izgatott volt a TH miatt. Remélem letámadják őket és aztán már nem jönnek vissza soha. :D A négy srác már ott ült a helyén, mi meg Helgával szó nélkül elvonulunk mellettük és beülünk a padba. Elkezdünk beszélgetni, mire hátrafordul Tom:

- Hello csajok! Mizu? – és egy hatalmas vigyor jelenik meg az arcán.

- Hello! És semmi! Nyugodtan fordulj vissza és foglalkozz Eszterékkel meg a többiekkel. – válaszolok neki gorombán.

- Most meg mi van? – kérdez vissza, de erre már Bill is megfordul.

- Semmi! Csak…egyszerűen…nem bírlak titeket! – mondom nekik.

- És te? – fordul Tom Helga felé.

- Hát én se nagyon. De annyira nem utállak, mint Lya! – Helga és egy mosolyt küld Tom felé.

- Te, figyu kérdezhetek valamit? – néz rám Bill.

- Ha nagyon muszáj. – én

- Miért utálsz minket? – Bill

- Egyszerűen nem szeretem az emokat, se stílusban, se zenében, se sehogy. Ezért. Plusz te még rá is teszel egy lapáttal, a buzi kinézeteddel. – én.

- Hé! Az én tesóm nem buzi! – áll nekem Tom.

- Jó, oké. De szerintem akkor is az! – én.

Bill nem szólt semmit, csak visszafordult, majd Tom is ugyanígy tett. Becsengettek. A tanár bemutatta a fiúkat és elmondta, hogy mi lesz a következő egy hónapban. Szünetben a fiúk ismét hátrafordultak.

- Figyu, nektek nem ciki egy kicsit, hogy 18 évesek vagytok és másodikba jártok? – én.

- Ja, nem. Nekünk nem ciki, ha megbukunk. – vág vissza Tom.

- Most célzol valamire? – én

- Nem. De most gondolj bele. A negyedikesek már szalagavatóra meg érettségire készülnek, a harmadikosok meg…ők meg hülyék. :D – Tom.

- Ja, oké. Szal jövőre mi is hülyék leszünk. – én.

- Nem, ti soha. Ilyen szép lányok nem lesznek hülyék. – Tom.

- Ne nekem, hanem Helgának udvarolj! – én.

- Oké. – Tom. – Szal Helga! Nem akarsz eljönni holnap moziba? Utána meg csinálhatnánk valamit kettesben! Ha érted mire célzok! – ekkor már vigyorog.

- Tudod, azt hiszem most már nekem is ugyanaz a véleményem, mint Lyának. – Helga.

- Éspedig? – Tom. – Féltékeny vagy, ha más lányokkal beszélgetek?

- Mi van? Én nem vagyok féltékeny! – kiabálok.

- Ja jó. Csak látszik, hogy zavar, amikor Helgával dumálok. – Tom.

- Nem zavar. – mondom.

- Akkor miért nézel minket, miért nem beszélgetsz mással? Mondjuk Billel! – ad tanácsot Tom.

- Majd biztos vele fogok! – én.

- Miért ne? – Bill

- Oké, ezt hagyjuk. – én és felállok, majd kisétálok a teremből.

- Most megsértődött? – kérdezi Tom Helgától.

- Nem, csak már elege van belőletek! – Helga. Ezek után még ők hárman tök jól elbeszélgettek, ami egy kicsit zavart. Helga a legjobb barátnőm és nem jött volna ki utánam a folyosóra. Csengettek és ismét beültünk órára. Ez volt az utolsó, szal ezután már mindenki mehetett ahova akart. Én például haza. Vártam Helgát, de nem jött…

Másnap reggel találkoztunk a buszmegállóban és elkezdtünk beszélgetni.

-         Na milyen volt tegnap a fiúkkal dumálni? – kérdezem kicsit gúnyosan.

-         Hát, egész jó. És amúgy ez a Bill nem is olyan buzi, mint gondoltam. Meg Tom is elég rendes.

-         Aha, az jó. Ja amúgy tegnap vártalak a suli előtt, hátha együtt megyünk haza. – én.

-         Hát…ööö… - kezd bele kicsit nehezen - …Bill elhívott egy kávézóba és ezért nem mentem.

-         Ja oké. És köszi, hogy szóltál. Pedig tegnap este még beszéltünk is, erre te csak most nyögöd ki, hogy randid volt Billel. – fakadok ki.

-         Jól van, jól van. Most miért húzod fel magad? Talán tetszik vagy mi? – Helga.

-         Nem! Egyszerűen csak az zavar, hogy nem számolsz be mindenről, mint eddig. Régen mindennap mindent elmondtunk egymásnak. – én.

-         Oké. Figyelj! Bocsánatot kérek, mostmár TÉNYLEG mindent el fogok mondani, ha törik, ha szakad. – Helga. Majd megöleltük egymást és észrevettük a TH-s srácokat.

-         Öööö…hello! – köszönök oda nekik.

-         Hello! – jönnek oda.

-         Mizujs, csajok? – kérdezi Tom.

-         Nagyon semmi. – válaszol Helga.

-         Az nem sok. – Bill.

-         Hát nem. – én. És ehhez hasonló értelmes beszélgetések zajlottak le köztünk. J

Ismét becsengettek. Töri volt az első óra. Brrrrrrrr…. De utálom! Ráadásul a tanár pont engem hívott ki felelni. Lefeleltem…négyesre. De ezt is csak azért kaptam meg, mert a tanár kérdéseire csak Tom segítségével tudtam válaszolni, aki valamilyen módon próbált súgni. Sikerült is!

-         Hát köszi, hogy segítettél! – megyek oda hozzá óra után.

-         Nagyon szívesen! – húzza ki magát. – Amúgy töriből mindig én voltam a legjobb!

-         És továbbra is nagyon szerény vagy! – mosolyodok el.

-         Pontosan. Esetleg nem jössz át hozzánk…mondjuk este? – kérdezi én pedig ott állok totál meglepődött arccal.

-         Nyugi, külön szobába vagyok…senki nem fog zavarni. – és egy vigyor jelenik meg az arcán, majd rám kacsint.

-         Te tiszta hülye vagy! – én. Majd hátat fordítok neki és elindulok a folyosóra.

-         Nem engedlek el ilyen könnyen! – majd megfogja a karom és magához húz.....