-         Nyugi, külön szobába vagyok…senki nem fog zavarni. – és egy vigyor jelenik meg az arcán, majd rám kacsint.

-         Te tiszta hülye vagy! – én. Majd hátat fordítok neki és elindulok a folyosóra.

-         Nem engedlek el ilyen könnyen! – majd megfogja a karom és magához húz.....

És egyre közelebb hajol. Már majdnem megcsókol, amikor valaki megszólította:

-         Toooom! – kiabál neki Eszter és közbe vidáman integet.

-         Mi az? – fordul meg.

-         Nem akarsz eljönni velem délután a csajokhoz? – Eszter.

-         Én és a csajok? Két külön fogalom. Amúgy is dolgom van. – majd rám néz, én meg ott állok értetlenül.

-         Hát, oké. De ha meggondolnád magad, tudod hol találsz. – Eszter és Tomra kacsint, ő pedig ezt egy mosollyal viszonozza. Aztán ismét felém fordul.

-         Szóval…hol is tartottunk? Ja, tudom. Itt. – és megint közeledik felém az arca.

-         Állj! – és eltolom magamtól.

-         Mi van? – kérdezi.

-         Hogy mi van? Az van, hogy én nem akarok tőled semmit. Főleg „azt” nem. Nem is értem, hogy dőlhettem be neked. Ha segítesz, akkor már hátsó szándékod is van. Tehát jogos, hogy utállak titeket! – fakadok ki.

-         Ez így nem igaz! Te csak okot keresel arra, hogy utálj minket! Pedig nem is ismered egyikünket sem. Nem szereted a zenénket? Oké. De mi okod van arra, hogy a személyiségünket se szeresd? Hm? Na erre válaszolj! – háborodik fel.

-         Válaszolok is. Az interjúkból és a kinézetetekből következtetek. Bár lehet, hogy a külső érzelmes belsőt takar – itt büszkén bólogat - , de akkor is. Bill például úgy néz ki, mint egy lány. Nem nagyon lehet eldönteni, hogy most lány vagy fiú ikertesód van. Már bocsi. – látszik rajta, hogy akar mondani valamit, de nem engedem szóhoz jutni. – Még nem fejeztem be! Te pedig olyan vagy, akinek egy lány csak egy éjszakára kell. Csak ezért nem kedvellek! Plusz te hip-hop-os vagy. Akkor miért nem egy hip-hop zenekarban vagy?

-         Lehet, hogy régen olyan voltam, amilyennek leírtál. De honnan tudod, hogy nem változtam?

-         Nem tudom. – majd faképnél hagyom.

Ilyen nincs! Hogy lehet ennyire, ennyire… Nem is találok szavakat. Pedig pont kezdtem volna megkedvelni, de ez a csókos izéje lehetetlenné tette. És miért pont engem akar lefektetni? Esztert sokkal könnyebben megkaphatná. Délután átjött Helga és neki is elmondtam mindent.

-         Te szerelmes vagy! – mondja a szemembe egy jó nagy vigyor kíséretében.

-         Hogy mi? Nem, nem, nem! Az nem lehet! Pont Tomba? Kizárt! – én.

-         Mióta megjöttem a sztorit háromszor mesélted el és azon filózol, hogy miért pont te! Ez tuti szerelem! – Helga.

-         Nem, soha.

Billéknél.

-         Érted? Nem engedte, hogy megcsókoljam, aztán meg elhordott mindennek! – Tom.

-         Hát azért téged sem kell félteni. – Bill.

-         Ezt hogy érted? – Tom.

-         Megértem, hogy nem hagyta magát. Gondolj csak bele! Utál és tudja, hogy egy éjszakára kell! – Bill.

-         Ez nem is igaz! – Tom.

-         Tom! Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de te SZERELMES VAGY! – Bill és már tök boldog attól, amit az előbb kiabált. – Gratulálok! Végre te is tudod, milyen érzés!

-         Mi? Nem! ÉN NEM VA-GYOK SZE-REL-MES! – mondja tagoltan Tom.

-         De igen! – cukkolta tovább Bill.

-         NEM! – ordibálta Tom, majd becsapta az ajtót és elviharzott.

Elindultam a parkba egy kicsit kiszellőztetni a fejem és gondolkodni. Hogy miről? Erről az egész Tom ügyről. Az nem lehet, hogy szeretem. Hisz’ naponta váltogatja a csajait. Nem tudom, hogy most mi van, ezért inkább gyorsabban lépdeltem a park felé, ahol nyugalmat kerestem, de korántsem az várt…