Miután véget ért a csók, egymás szemébe néztünk. Nem tudtam, mit mondjak. Teljesen össze voltam zavarodva, hogy most mi is történt, ezért elfutottam, Tom meg ott állt egyedül a játszótér közepén…

Másnap egyszerűen nem tudtam Tom szemébe nézni és ő se szólt hozzám. Bill és Helga tudta, hogy van valami, de nem mertek rákérdezni. Szünetben:

-         Figyelj! Tudom, hogy van valami Tom és közted és megértem, hogy nem akarod elmondani, de ha mégis, akkor nyugodtan mondd el! Amúgy meg holnap úgyis szombat van és arra gondoltunk Billel, hogy elmehetnénk bulizni.

-         Aha, jó, mehetünk. – válaszolok félvállról. Egyszerűen semmire nem tudtam odafigyelni. Csak a játszótéren történtek jártak a fejemben. Délután úgyis jön Helga, majd elmondom neki. – Most egy kicsit szeretnék egyedül lenni, szal…

-         Ja, oké, persze. – azzal elment.

Délután Helga át is jött és elmondtam neki mindent.

-         Bocsi, de ehhez most nem tudok hozzáfűzni semmit. Nem is tudom…szerintem beleszerettél, de nem úgy, mint szoktál. Hanem hozzá máshogy kötődsz. Vonz, de azért, mert olyan bunkó, de egyben aranyos is.

-         ?

-         Na jó, ez jól megmondtam. – erre elkezdtünk nevetni.

-         És veled meg Billel mi van? – kérdezem, hiszen ne csak mindig rólam beszéljünk. :P

-         Hát, semmi. Elhívott moziba meg ez a buli tulajdonképpen az ő ötlete volt. Szal alakulnak a dolgok.

-         Akkor jó. – az este hátralevő részében dvd-ztünk meg persze beszélgettünk erről-arról.

Hamar eljött a szombat délután. Elkezdtünk készülődni.

-         Egyetlen rossz dolog van a bulikban! – én.

-         És mi az? – Helga.

-         Hogy sose tudom, mit vegyek fel. – erre nevettünk. Végül fél óra válogatás után Helga egy hosszú farmer, fehér top fekete felirattal, fehér csizma párosítást választotta. Én pedig szintén hosszú farmer, fekete csizma és piros top mellett döntöttem, aminek nem volt pántja. Meg persze 1-2 karkötő. Aztán összedobtunk egy gyors sminket és már indulásra kész voltunk. 7-kor indultunk, mert az Ocean’s (ez a disco/pub neve) egy kicsit messze van. Fél 8 körül a bejárat előtt vártunk a fiúkra, akik meg is érkeztek.

Persze Tom is jött. Na már csak ez hiányzott. Buli Tommal. Ááááá! Valahogy majd csak átvészelem.

-         Hello! – köszöntünk egyszerre Helgával.

-         Sziasztok! – fiúk.

-         Hű, jól néztek ki! – Georg.

-         Hát, köszi! – válaszolok.

-         Akkor bemegyünk vagy inkább ácsorogjunk itt? – Bill.

-         Inkább menjünk be! – Helga.

Bementünk. A hely tele volt, a hangulat jónak tűnt és a zene is szuper volt! Általában mindig idejövünk Helgával bulizni. Mondjuk utoljára 2 hete voltunk itt, de nem változott semmit. Volt egy rész kialakítva, ahol dumálni lehetett, ez az emeleten volt. Nekem tökre tetszett, mert ilyen tök jó babzsák fotelok voltak ott. Leültünk a bárpulthoz és mindenki kért magának valamit. Aztán Bill és Helga elmentek táncolni. Georg és Gustav pedig találtak maguknak csajokat és ők is elmentek. Ott maradtunk Tommal kettesben.

-         Te nem mész csajozni vagy táncolni vagy valami? – kérdezem.

-         Nem. És te? – Tom.

-         Most inkább maradok. – aztán odajött hozzám egy srác és felkért táncolni. Elmentem vele, de éreztem, hogy Tom tekintete követ minket. Aztán berakták Rihanna – Don’t Stop The Music számát.

Táncoltunk, de most valahogy más volt. Úgy táncoltam, hogy Tom mindenképpen féltékeny legyen, ráadásul az egyik kedvenc számomra. Végül a srác megcsókolt és vad smárolásba kezdtünk. Pár perc után Helga kiráncigált a tömegből és felhúzott az emeltre.

-         Te normális vagy? – kérdezi.

-         Miért is? – én.

-         Csak úgy elkezdesz smárolni mindenféle srácokkal? – förmed rám.

-         Tudod, hogy én nem  ilyen vagyok. – én.

-         Most pont az ellenkezőjét sikerült bizonyítanod. – Helga. Ahogy ezt kimondta mentem is vissza a sráchoz és megint táncolni kezdtünk.

Visszamentünk a bárpulthoz és ittam még egy keveset (?). Aztán megint elvonultunk, de ezúttal már a srác kihúzott a bejárathoz.

-         Nem akarsz eljönni valahova máshova? – kérdi.

-         De! – vágom rá. Pedig alapból azt mondanám, hogy nem. De most valamiért beleegyeztem. Persze tudtam, hogy csak egy éjszakára kellek neki, de nem érdekelt.

Tom is kijött és követett minket. A közelben volt egy raktár és odavitt az a srác. Aztán elkezdtünk smárolni és ez egyre vadabb lett. Végül lekerültek rólunk a ruhadarabok és itt álltam egy szál melltartóban meg bugyiban, ő pedig egy boxerben. Akkor döbbentem rá, hogy mit csinálok.

-         Állj! Ezt hagyjuk abba! – én.

-         De miért? – azzal  elkezdte csókolgatni a nyakam.

-         Nem érted, hogy nem akarom? – kiabálok. De ő folytatta. Aztán csak kiabáltam, de nem engedett.

-         Itt, úgy se hall senki! – ő. Akkor jött be Tom!

-         Héj! Hagyd békén! – Tom.

-         Különben mi lesz? – és elkezdett Tom felé közeledni. Amit tudtam felvettem magamra, de szerencsére csak szócsatába kezdtek, semmi komolyabb nem volt. Végül a srác elment.

-         Jól vagy? – kérdezi tőlem.

-         Aha, jól leszek. – én. – Figyelj, Tom! Én…nem akartam ezt. Egyszerűen csak túl sokat ittam. Remélem most nem gondolod azt rólam, hogy olyan vagyok, akinek csak egy éjszakára kell egy srác. És… - de a mondatot nem tudtam befejezni, mert ismét megcsókolt. Olyan volt, mint legelőször. Legszívesebben soha nem hagytam volna abba. Aztán vége lett. – Szeretnék veled beszélni erről az egészről. Menyire vagy részeg? – értelmes kérdések a köbön. :P

-         Annyira nem, hogy ne emlékezzek a ma estére. – Tom.

-         Oké. Akkor nem lenne gond, ha ezt az egészet most beszélnénk meg? – én.

-         Nem. – azzal odahúztam a falhoz és leültünk. – Ami ott a játszótéren történt…

-         Igen…ööö…sajnálom. – Tom.

-         Nem. Az valami csodálatos volt. De teljesen összezavarodtam, hogy most mi is van. Nem tudom rendbe tenni az érzéseimet. Azt se tudom, hogy ezt az előbbit miért csináltam. Még meg se köszöntem neked, hogy segítettél. Nagyon köszi! Ha te nem lettél volna, szerintem tuti, hogy megerőszakol!

-         Szívesen. Egy ideje már próbálom én is rendezni az érzéseimet és arra jutottam, hogy…

-         Hogy? – kérdezek vissza.

-         Lehet, hogy amit mondani fogok az egy kicsit meg fog ijeszteni és ha utána már nem is fogsz velem szóba állni, azt megértem, de muszáj elmondanom.

-         Hallgatlak. – én.

-         Amikor első nap megláttalak, olyan érzésem volt, amilyen még soha. Aztán jöttek egymás után az események és úgy érzem, hogy…beléd szerettem.

-         Hű! Hát ez most egy kicsit meglepett! – igen, tényleg meglepett.

Sose hittem volna, hogy a TH egyik tagja egyszer szerelmes lesz belém és hogy én is hasonlókat fogok érezni iránta.

-         Én is érzek valamit, de nem tudom, hogy mi az. Általában nekem nem jönnek be az olyan pasik, min te. De te más vagy. Annyira megszerettelek.

-         Komolyan? – Tom.

-         Igen. – és rámosolygok.

-         Nos, akkor esetleg eljönnél velem holnap a Café’s-ba?

-         Persze. Boldogan. De szerintem menjünk vissza. Amúgy Helgával mi van? – én.

-         Hát, totál kiakadt amikor meglátott téged azzal a sráccal. De aztán Billel elfeledtette, ha érted mire gondolok. – kacsint.

-         Azt hiszem, igen.

Visszamentünk, de a többieket már nem találtuk sehol. Tom hazakísért.

-         Ti most hol szálltatok meg? – én.

-         A Hotel Center-ben. – Tom.

-         Aha. Az messze van. Nem alszol ma inkább itt? – én.

-         Ha nem zavarok. De azt ugye tudod, hogy halknak kell lenned? – Tom.

-         Hahaha. Akkor szia! – én.

-         Nyugi, csak vicc volt. – Tom.

Felmentünk és megágyaztam neki a másik ágyon, ugyanis a szobámban két ágy volt, ha esetleg jönne valaki. Aztán lefeküdtünk és hamar el is aludtunk. Reggel későn keltem, de addigra már Tom nem volt ott. Az ágy ugyanúgy, mint amikor megjöttem, csak egy cetli és egy rózsa volt ott.

„Köszönök mindent! Akkor ma délután 3-kor a Café’s-ban. Ha valami változna hívj! Sok csók: Tom.”

Lementem a konyhába, csináltam magamnak kaját, majd elkészültem és pont mentem volna ki az udvarra, amikor csengettek. Mentem ajtót nyitni.

-         Szia! – köszön Helga.

-         Szia! Mi a baj? – én.

-         Azt hiszem, valami nagyon nagy hülyeséget csináltam…