Mindenki elkészült és indultunk a koncertre. Ahogy közeledtünk egyre jobban hallatszott  a lányok sikongatása. Odaértünk és fél óra a múlva már kezdődött is…

Nagyon jól sikerült a koncertjük. Ráadásul mi VIP jegyeket kaptunk, így a színpad mellől figyelhettük a fiúkat. J Miután mindennek vége volt, megtörtént az autogramosztás stb. odajöttek hozzánk.

-         Na milyen volt? – Tom.

-         Nekem nagyon tetszett. – én.

-         Ugye én tetszettem neked a legjobban? – Tom.

-         Nem. – én.

-         Mi van? – Tom.

-         Jól hallottad. Nem te tetszettél a legjobban. – én.

-         Ezt most szívd vissza, amíg még lehet. – súgta oda nekem Bill.

-         De ez most komoly? – Tom.

-         Nem. – én. – Csak vicceltem. Persze, hogy te voltál a legjobb. – ugrottam a nyakába, amin láthatólag nagyon meglepődött.

-         Akkor jó. Most, hogy így gondolod, megünnepelhetnénk. – Tom és egy kaján mosolyt küldött felém.

-         Oké, de csak akkor, ha a többiek is jönnek. – én.

-         Te…csoportosan…akarod…csinálni? – Tom.

-         Persze. – én.

-         Lya! – Helga.

-         Csak kíváncsi voltam, hogy Tom mit szól hozzá, hogy belemegyek. – én.

-         Na jó, akkor beszéljünk komolyan! Menjünk el bulizni és lesz, ami lesz. – Bill.

-         Jó ötlet. – Georg.

-         Én is benne vagyok. – Gustav.

-         Akkor legyen! – én.

Elindultunk bulizni. Találtunk valami jó kis helyet, ahova be is mentünk. Miután megittunk jó pár koktélt, ami ugye nem alkoholmentes volt, elindultunk táncolni. Mindeni táncolt mindenkivel, majd leültünk és még bevágtunk pár pohár rövidet. Gustav ott maradt velem, mert úgy éreztem, ha most megint táncolni fogok akkor minden kijön belőlem.

-         Úgy látszik, nagyon megkedvelted Tomot. – Gustav.

-         Igen. Aranyos, jófej és laza. Tökéletes. – én. – Még akkor is, ha mindig csak a szexen jár az esze és ezt hangoztatja is.

-         Totál belezúgtál! – Gustav.

-         Igen. De nem tudom, hogy hogy történt. Egyik pillanatban még utálom, aztán meg már szeretem. – én.

-         Van ez így. És Helga meg Bill is jól megvannak. – folytatta mondandóját.

-         Igen. Annyira örülök, hogy végül minden így alakult. – én.

-         Hogy? – Gustav.

-         Ilyen jól. Én összejövök Tommal, Helga pedig Billel. Ráadásul ti is tök jó fejek vagytok Georggal. Már nem is emlékszem miért nem szimpatizáltam veletek eleinte. – én.

-         Arra már én se. – mosolygott.

Elbeszélgettünk egy darabig, amikor megláttam Tomot egy csajjal táncolni.

-         Mennyire kell kiakadnom, hogy Tom egy másik csajjal táncol? – teszem fel a kérdést Gustavnak.

-         Hát… - Gustav.

-         De most nézd meg! Mintha itt se lennék. – én. – Úristen! Ezt most jól láttam?

-         Ha azt láttad, hogy csókolóztak akkor igen! – Gustav. – Na most joggal lehetsz kiakadva.

-         Az tuti. – én. Készültem felállni, de végül Gustav meggyőzött, hogy nem a legjobb dolog, ha jelenetet rendezek, intézzük el később.

Még mindig beszélgettünk, de közbe persze nem tudtam nem észrevenni, hogy mit csinálnak. Egyszer csak elindulnak a raktár felé.

-         Mondd, hogy nem azt fogják csinálni! – én.

-         Öööö… - Gustav.

-         Megcsal a szemem előtt? Ilyen nincs! Most már tényleg elegem van! Hazamegyek! – én és elindultam, de még visszafordultam. – És üzenem Tomnak, remélem jól szórakozott.

-         Várj már! – kiáltott utánam, de nem hallottam meg.

Tudtam, hogy nem szabad bíznom benne. Mégis megtettem. És tessék. Mi lett a vége? Megcsalt! De hiszen tudtam, hogy ilyen. Csak egy éjszakára kell egy csaj! Valószínűleg engem is dobott volna, ha lefekszünk. Összepakolok és holnap reggel már utazok is vissza Berlinbe. – ezek a gondolatok kavarogtak bennem és a sírás szélén álltam. Viszamentem a hotelbe és rendeltem egy üveg whisky-t. Egyszerűen nem ismertem magamra. Leiszom magam egy fiú miatt? Nem baj, ilyen még úgyse volt. Kopogtak. Kinyitottam az ajtót.

-         Szia! – köszönt Tom.

-         Te meg mit keresel itt? – én.

-         Téged! – Tom.

-         Gondoltál volna erre azelőtt, hogy lefekszel azzal a csajjal! – én és készültem bevágni az ajtót, de odatette a lábát.

-         Beszéljük meg! – Tom.

-         Nem Tom! Nincs miről beszélnünk! – én.

-         Szerintem viszont van. – Tom.

-         Oké, gyere, beszéljük meg. – én. Ő bejött én pedig bezártam az ajtót. Odamentem az asztalhoz és töltöttem magamnak még egy pohár whisky-t. Nem tudom, hogy hogy nem vettem észre, de Tom bekulcsolta az ajtót.

-         Na milyen volt? – szegezem neki a kérdést. – Jó volt?

-         Engedd, hogy megmagyarázzam. Sokat ittam és még most is van bennem pár adag. – Tom.

-         Na ne mondd! – én. – Tudod mit? Rossz ötlet volt beengedni téged. – elindultam az ajtó felé és próbáltam kinyitni, de nem ment.

-         Már pedig meg fogsz hallgatni. Addig nem nyitom ki az ajtót. – Tom.

-         Ez szuper! Megcsalsz és még be is zársz! – én. – Tom! Én megbíztam benned. De úgy látszik nem kellett volna. Hogy is gondolhattam? Hiszen te vagy Tom Kaulitz, a Tokio Hotel énekese, aki mindennap más lányt visz ágyba. Miért pont én lettem volna kivétel?

Felállt és egyre csak közeledett hozzám.

-         Megengeded, hogy megmagyarázzam? – Tom.

-         Nem! – én. – Menj el. Én pedig holnap visszautazok Berlinbe.

-         Ezt nem teheted! – Tom.

-         De igen, ugyanis… - én.

De a mondatot már nem tudtam befejezni, mert az ajtónak döntött és megcsókolt. Elég sokat ittam és nem tudtam magam leállítani. Csak sodródtam az árral és semmi nem érdekelt. Még az sem, hogy nagyon dühös vagyok rá. Egyre vadabbul csókolóztunk és közelítettünk az ágy felé. Aztán lekerültek rólunk a ruhadarabok. Végül megtörtént. Lefeküdtünk. Nem így terveztem, de megtörtént. Reggel Tom karjaiban ébredtem.

-         Úristen! – ébredtem rá, hogy mi történhetett. Sajnos Tomot is sikerült felkeltenem.

-         Szia hercegnőm! – Tom.

-         Na jó! Kizárólag azért nem ordibálok veled, mert hajnalok hajnala van és mindenki alszik, ráadásul a fejem is nagyon fáj. – én.

-         Tegnap jól kiütötted magad. De akkor még feküdjünk vissza. – Tom.

-         Nem Tom! Nekem ez nem megy… - én.

-         De miért? – Tom.

-         Szerinted az normális, hogy te megcsalsz, én leiszom magam emiatt és másnap egymás karjaiban ébredünk? – én.

-         Igen! – Tom.

-         Ja bocs. Hiszen te az egyéjszakás kalandokat kedveled. Most már én is megvoltam. Mehetsz is és keresd a következő lányt. – mondtam elkeseredve.

-         Nem megyek sehova! Veled akarok maradni…