M�g besz�lgett�nk egy kicsit, azt�n odament�nk a t�bbiekhez �s k�z�sen h�ly�lt�nk. D�lre meg�rkezt�nk �s elfoglaltuk hely�nket a sz�llod�ban.

A szob�k beoszt�sa a k�vetkez� volt: Georg&Gustav, Bill&Tom&�n. H�t igen, na. Egy�tt a fi�kkal. Kipakoltam �s eld�ltem az �gyamon (h�rom �gy volt a szob�ban). Nem vettem �szre, de elaludtam, mire felkeltem senki nem volt a szob�ban csak egy cetli v�rt: „�tment�nk a Georg�khoz. Ha felkelt�l, gyere �t! Puszi:Bill.”

Khm… Mi�rt Bill �r nekem cetlit? Na mindegy. Fel�ltem �s l�ttam, hogy a fi�k b�r�ndje nyitva van, de m�g semmit nem pakoltak ki bel�le. Gondoltam meglepem �ket �s kipakolok helyett�k. �gy is volt. Kipakoltam Bill b�r�ndj�b�l �s a Tom�t is elkezdtem, amikor az egyik gaty�ja zseb�b�l kiesik egy szalv�ta rajta egy telefonsz�m, egy r�zsnyom �s egy sz�veg: „mindenk�ppen h�vj!”. Nem tudtam, hogy mit gondoljak, �gy elraktam �s tov�bb pakoltam. Mikor v�geztem, bej�ttek a fi�k.

-         Hello! – j�tt oda Tom �s megcs�kolt.

-         Hello! – k�sz�ntem.

-         Mi�rt nem j�tt�l �t? – Bill.

-         Mert kipakoltam helyettetek. – �n.

-         Kipakolt�l? – k�rdezi mindenki megd�bbenten.

-         Igen. Mi�rt, ez olyan nagy baj? – �n.

-         H�t…igen. Vagyis nem. T�k j�, hogy kipakolt�l. – Bill. L�tszott mindenkin, hogy egy kicsit zavarban van, de nem tudtam mire v�lni. :S

-         Na mindegy. Sz�val mi j�t csin�ltatok? – tereltem a t�m�t.

-         Elvoltunk. – Georg.

-         B�vebben? – �n.

-         H�ly�lt�nk. – Gustav.

-         Azt hiszem ism�t egy �rtelmes besz�lget�s veszi kezdet�t. – �n.

-         Menj�nk el valahova! – Tom.

-         Ok�, �n benne vagyok. – �n.

-         �n ink�bb maradok. – Bill.

-         Szerintem mi is. – Georg.

-         T�lem. Rem�lem j�l fogtok sz�rakozni. – kacsintok r�juk. A v�lasz egy „mivan?” n�z�s volt.

-         Akkor mi megy�nk is. – Tom.

-         Hova is? – �n.

-         Majd megl�tod. Szereted a meglepet�seket? – Tom.

-         Att�l f�gg, hogy j� vagy rossz. – �n.

-         Term�szetesen j�. – Tom.

-         Akkor igen. – �n.

Kiment�nk a sz�llod�b�l. Este volt �s hideg. Csoda, hogy a h� nem esett, v�g�lis m�r november v�ge van. Tommal be�lt�nk egy taxiba �s Tom mondta a c�met. Negyed �ra m�lva meg�rkezt�nk. Egy csod�latos �tterem el�tt �lltunk. Az eg�sz f�b�l volt �s el�l volt egy teraszszer�s�g, amit ny�ron ugye k�v�z�k�nt haszn�ltak, t�len pedig elker�tett�k �veggel �s szint�n k�v�z� volt. Bement�nk az �tterem r�sz�be �s le�lt�nk egy asztalhoz.

-         Ok�, lehet, hogy h�lye k�rd�s lesz, de mi�rt vagyunk itt? – �n.

-         Mi�rt ne? – mosolyog Tom.

M�g mindig nem tudtam mi�rt hozott el ide. Megkaj�ltunk �s elkezdt�nk besz�lgetni. Sz�ba j�ttek mindenf�le dolgok. Expasik, excsajok. Ekkor jutott eszembe a telefonsz�m �s csak erre tudtam gondolni. Lehet, hogy megcsal vagy valami hasonl�. V�g�lis lehet, hogy akkor a diszk�ban is megt�rt�nt csak hazudott r�la. M�r nem tudom, mit higgyek.

-         Valami baj van? – k�rdezi. Tuti, hogy l�tszott rajtam, hogy igen.

-         Nem, nincs. – hazudtam.

-         De van. L�tom rajtad. – Tom.

-         Ok�, lehet. – �n.

-         Na mondd! – Tom.

-         M�g mindig nem tudom, hogy mi�rt hozt�l ide. – b�ktem ki valamit, ami eszembe jutott.

-         �gy t�nik, hogy j�v� h�ten nem nagyon fogunk tal�lkozni. – Tom.

-         Mi van? – emeltem fel a hangom, amire egy p�r ember fel is figyelt.

-         Nyugi! Egy csom� fot�z�sra meg interj�ra kell menn�nk �s az el�g sok id�t vesz ig�nybe. – kezdi Tom.

-         M�gis mennyit? – �n.

-         �gy n�z ki, hogy d�lel�tt 11-t�l este 8-ig. – Tom.

-         Ezt most nem mondod komolyan! – kezdtem el ism�t hangosabban besz�lni.

-         Lehetne halkabban? Ez lesz h�tf�t�l szerd�ig, cs�t�rt�k szabad, p�ntek pedig koncert. – Tom.

-         Na j�, ok�. Megpr�b�lom felfogni. �s mi volt az a nagy meglep�d�s, amikor megtudt�tok, hogy kipakoltam? – �n.

-         Ja, semmi. Csak…nem n�zt�k volna ki bel�led. – Tom.

-         Ok�, k�szi. – �n.

-         J�, bocs. – Tom.

-         Na j�, itt valami nem stimmel. Hazudsz �s a t�bbiek is. – emeltem fel megint a hangom. Szerintem m�r mindenki minket n�zett.

-         Mi van? – Tom. L�tszott, hogy kezd egyre idegesebb lenni.

-         Figyelj! Ha nem akartok elmondani valamit, akkor ink�bb azt mondj�tok, de NE hazudjatok! – �n.

-         �s m�gis mir�l hazudtunk? – Tom.

-         Na ez az! Nem tudom, de van egy tippem! – �n.

-         �s mi lenne az? – Tom.

-         Ez! – kivettem a zsebemb�l a szalv�t�t a telefonsz�mmal, leraktam el� �s elrohantam.

-         A francba! – Tom.

Kirohantam. H�vtam egy taxit �s v�rtam.

-         Lya! – ki�ltott ut�nam Tom.

-         Mi az? V�rj, kital�lom! J�n a „megtudommagyar�zni” sz�veg. – �n.

-         De ez t�nyleg nem az, aminek l�tszik. – Tom.

-         Aha, persze. A m�ltkor ott volt az a cs�kos csaj, most meg ez. Nekem ez �gy nem megy. Mindig lesznek ilyen esetek �s honnan tudjam, hogy mikor mondasz igazat �s mikor csalsz meg? Nem ez volt az els� eset �s szerintem az utols� sem. Te mindig ilyen leszel. Egy csaj csak egy �jszak�ra. Lehet, hogy ez velem nem �gy volt, de el�bb-ut�bb �gyis ez lett volna a v�ge. – �n �s m�r a s�r�s hat�r�n voltam, r�ad�sul a h� is elkezdett esni.

-         Befejezted? – k�rdezte.

-         Azt hiszem. – �n.

-         Akkor j�! – Tom �s hirtelen mag�hoz h�zott �s megcs�kolt. Annyira j�l esett. Pillanatnyilag semmi m�s nem �rdekelt. Sem az, hogy lehet, hogy megcsalt sem az, hogy esett a h� vagy hogy a taxim m�r megj�tt. Olyan j� volt �rezni a k�zels�g�t. Majd elengedett. – Nem csaltalak meg �s nem is foglak. Szeretlek �s nem akarlak elvesz�teni.

-         Lehet, de ez �gy akkor sem j�. – �n.

-         �s ha visszamenn�nk a hotelbe, szexeln�nk egy j�t �s megint kib�k�ln�nk? – mosolyog kaj�nul.

-         Tom! – de m�r �n is elmosolyodtam. - Sajn�lom. – �s besz�lltam a taxiba.

-         Ne Lya! V�rj! – ki�ltott ut�nam.

Nem figyeltem r�. A taxis hamar „haza” vitt. Nem v�gytam semmi m�sra csakhogy vegyek egy forr� f�rd�t �s menjek aludni. Bel�ptem a szob�ba �s a h�rom fi�t l�ttam magam el�tt. Mintha m�r v�rtak volna.