Elérkeztünk a főtérre, ahol már rengeteg ember volt és a karnevál is elkezdődött. Szétváltunk. Tom és Georg mentek balra, én Billel és Gustavval pedig jobbra. Fél óra múlva pedig találkozunk az egyik sátornál, ahol koktélokat kevernek.
- Köszi a zseniális ötletet! – Tom Georgnak.
- Szívesen. Tudtam, hogy be fog jönni. De akkor most miért nem vagytok együtt?
- Mert nem jött be. Azt mondta, maradjunk barátok, mert úgyse fog összejönni.
- Komoly?
- Szeret, de nem akar megint belebonyolódni ebbe az egészbe.
- Pedig tökre látszik rajtatok, hogy szerelmesek vagytok. Haver! Téged még sose láttalak ennyire…
- Nyálasnak?
- Ezt akartam mondani, csak máshogy.
- Tudom. Én is meglepődtem magamon. Nem értem. Mi történt velem? Lehet, hogy még mindig szerelmes vagyok?
- Az tuti! Gondolj bele! Fél éve nem találkoztatok és ezalatt senkivel sem voltál.
- Ja. De ezt el ne mondd neki!
- Oké. Most viszont élvezzük az estét.
Mi tök jól elvoltunk. Olyan ez a két srác, mintha már 1000 éve ismernének. Pedig még 1 éve sincs, hogy először találkoztunk. Közben megérkeztünk a sátorhoz és elkezdtünk iszogatni. Fogadtunk, hogy én úgyse bírom tartani a tempót. Gustav a 3.kör után kiszállt. Bill az 5.körig bírta. Ezután már erősebb koktélokat kértünk. Georg a 8.körnél hagyta abba. Tommal ketten maradtunk.
- Még mindig áll a fogadás? – kérdeztem.
- Persze.
- Mi is a tét?
- Ha én nyerek, eltöltesz velem 2 egész napot.
- És ha veszítesz?
- Akkor is.
- Akkor szerzel nekem egy olyan Deutschland-es pólót, amilyet Snoop Dogg viselt az MTV EMA-n.
- Benne vagyok.
- Oké.
Tovább ittunk. A fiúk csak néztek minket, majd egy kisebb társaság is összegyűlt körülöttünk és már mindenki arra volt kíváncsi, hogy ki bírja tovább. Nem is számoltam a köröket, csak éreztem, hogy a pia egyre jobban hat. Pedig a koktéloktól szerintem nehéz berúgni. De a mixert már direkt megkértük, hogy csinálja erősebbre.
- Na? Feladod? – kérdezte Tom.
- Nem. Még egy kört. – szóltam a srácnak.
Kb. 2 kör után már nem bírtam tovább. Na jó! Titokban akartam egy kicsit, hogy Tommal legyek 2 napig.
- Nyertem! – kiáltott fel. – 2 napig az enyém vagy! – és átkarolt.
- De az csak holnaptól számít.
Felálltunk és éreztem, hogy segítségre van szükségem. Billbe kapaszkodtam és így mentünk tovább, amikor Jason és a haverjai jöttek szembe velünk.
- Te Jason! Nem ez az a csaj, aki lekoptatott?
- De! Nem néz ki valami jól. – és gonosz mosoly jelent meg az arcán.
Nálunk.
- Na jó. Húzzunk innen! Nem akarok vele találkozni. – mondtam Billnek.
- Nem lesz semmi gond. – nyugtatott meg.
- Csak nem rosszul vagy, Lya? – kérdezte Jason, mikor odaért.
- Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá! – Tom.
- Te se nézel ki valami jól!
- Hozzám szóltál?
- Nem, a kis buzi tesókádhoz!
Erre Tom behúzott neki egyet.
- Ezt még megbánod! – Jason. Felállt és elkezdett Tom felé közeledni.
- Gyere csak!
- Na jó! Ebből elég! – állt közéjük Gustav. – Ti húzzatok el és mi is megyünk-
- Oké, csak előbb szétverem ezt a barmot. – Jason.
- Na jó, tényleg menjünk. – mondtam már én is.
- Nem, hagyd csak. Elintézzük mi ketten. – Tom.
- Tom! Ők többen vannak és nem éri meg, hogy egy ilyen barom miaat felidegesítsd magad! – én.
- Oké! De nehogy azt hidd, hogy megúszod. – fordult Jason felé.
A szemében látszott, hogy nagyon dühös. Sose láttam még ilyennek. Mondjuk megértem. Én se hagynám annyiban, hogy lebuzizzák a tesómat. Most értettem csak meg, hogy milyen szorosan kötődnek egymáshoz. És annak idején még én háborodtam fel, hogy Bill nem aggódik Tomért. Lehet, hogy tényleg nem volt semi értelme annyira aggódnom. De már mindegy. Ezen nem lehet változtatni. Ami megtörtént, az megtörtént.
Már nem mentünk sehová, egyből a hotelbe vettük az irányt. Mindenki bement a saját szobájába. Bill hamar elaludt és később nekem is sikerült álomra hajtani a fejem. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT