Kimentem a folyósóra, megálltam a lift előtt és vártam rá. Mikor odaért, kinyílt az ajtó, és Tom állt előttem. Hirtelen mentem volna el, de visszahúzott, be a liftbe.

- Engedj el – próbáltam kiszabadulni a fogásából, de már záródott a lift ajtaja. Most engedett el. Nyomkodtam a 0.-at, de már Tom benyomta az 6.-ot.

- Én le a-ka-rok men-ni! – tagoltam neki

- Beszélnünk kell – mondta ellentmondást nem tűrő hangon

Inkább meg sem szólaltam, csak beálltam a lift ajtaja elé, és vártam hogy végre kiszállhassak. Féltem Tomtól, nem akarom hogy a közelemben legyen, főleg ha nincs itt senki más. Mikor láttam a kijelzőn hogy: 6, akkor végre megörültem, de Tom megnyomott még egy gombot. Csak megforgattam a szemem és vártam. 5 másodperc múlva megérkeztünk, kinyílt a lift ajtaja, és rohantam is ki, csakhogy hirtelen ledermedtem. Fennt voltunk a tetőn. Fordultam volna vissza, de Tomba ütköztem. A lift már lement.

- Mit akarsz? - hátráltam

- Csak beszélni – mondtam lazán

- Nem vagyok rád kiváncsi – tiltakoztam

- Meg tudom magyarázni – kérte

- Nem tudod. Ott voltam. Láttam amit láttam – vontam vállat és karba tettem a kezemet. Legalább 3 méter távolság volt köztünk, de engem még így is kirázott a hideg.

- Ezt akarom veled megbeszélni. Hogy nem akartam – jött közelebb, de én mentem egyre hátrább

- Nem akartad?? Akartad, csak nem mentem bele. Te kezdtél el tapizni, te kezdtél el velem smárolni, te kezdtél a pólóm alá nyúlkálni, TE! Te akartad hogy ott aludjak nállad, te másztál rám, te akartál velem lefeküdni! – mondtam a „te” szót mindig hangsúlyozva

- Az ital hatása alatt voltam – jött megint közelebb, én meg hátrébb, de ő csak jött és nem állt meg, én meg már nem akartam tovább menni, mert féltem hogy elvesztem az egyensúlyomat és leesek. Így inkább próbáltam kikerülni, de karon ragadott

- Engedj el! – próbáltam szabadulni, de csak húzott magához – Hagyjál békén! – kérleltem halkan

- Csak beszélni akarok – mondta ő is halkan, és már magához szorított

Rettenetesen féltem tőle, de nem tudom hogy pontosan mi provokálta ezt ki. Ennyire azért nem kéne félnem. De én már fáztam és szinte remegtem. A buliban is féltem volna, csak akkor bennem is volt már sok minden, így könnyen elsimítottam. De most… Ráadásul ma még nem ettem semmit sem. Nagyon szarul voltam.

- Hagyjál békén… - mondtam neki könnyektől homályos tekintettel

Kicsit elgondolkozott.

- Te… félsz? Tőlem? – engedett a szorításon – Én… nem akarlak bántani… - engedett el, és most ő kezdett hátrálni. Mintha valamit megijedt volna. Nem tudom mitől.

- Csak… meg szerettem volna beszélni… én… csak sajnálom… - mondta halkan – Nem tudtam ez… ez téged ilyen rosszul fog érinteni… 

Nem szóltam semmit, csak beszálltam a liftbe. Még egy utolsó szomorú pillantást vettem Tomra, majd mentem le. Hogy Bill ne kérdezősködj, lementem megvenni az újságot is. Még a folyosón visszafele találkoztam Tommal, de szó nélkül kikerülve rohantam be a szobámba. 

- Na végre – üdvözölt Bill

- Sokat válogattam – magyaráztam ki ennyivel

- Okay – Bill – Ma nekünk koncink lesz

- Nekem meg holnap. Ohh, kellett is veletek ütköznöm… - sóhajtok

- Baj van velünk? – kérdezte

- Veled nem. De a másik feleddel igen – helyeseltem

- Elmondanád végre hogy mit csinált az a hülye? – ült le mellém és mélyen belenézett a szemembe

- Valamit. Már úgy is mindegy. – vontam vállat.

Megcsóváltam a fejem, és mentem volna ki, de Bill megragadta a kezemet:
- Nem mindegy. Nekem igenis fontos vagy – állt elém

- Már te is erőszakkal akarsz magadnál tartani?? Kurvára hasonlítatok egymásra! – rohantam ki hatalmasat csapva az ajtón, ami már szinte kiesett 

- Te mit csináltál? – ment oda Tom Billhez, mert hallotta a nagy dörömbölést
- Inkább TE mit csináltál?  - nézett rá szúrósan 

- Mit? – tette a hülyét

- Én is ezt kérdezem. De csináltál valamit, amitől Klau teljesen kikészült – mondta Bill idegesen

- Haggyál már azzal a ribanccal! – kiabált Tom flegmán és visszament  szobájába magára zárva az ajtót

- NEM beszélhetsz így VELE! – dörömbölt Bill Tom ajtaján

De Tom nem válaszolt semmit, csak lefeküdt az ágyára háttal az ajtónak, és bekapcsolta az iPodját, amin maxon hallgatta a kedvenc hip-hop számait. Pár azok közül a discoban is volt, így újra és újra lepörögtek benne az események amik ott voltak. Hogy erőszakoskodott, teljesen rám mászott, hogy elüldözött magától, hogy megijesztett, hogy már minden érintésével kínzott. Már magát gyűlölte emiatt. Sírni tudott volna, de nem tette. Ő ahhoz túl büszke.

Csörögni kezdett a telóm. Bill volt az. Kicsit gondolkoztam hogy felvegyem-e, végül felvettem.

- Hello – mondtam élettelen hangon

- Hy! Hol vagy? – kérdezte nyugisan

- Valahol. Majd megyek, ha megyek. Ne aggódj. – én

- Ugye nem csinálsz semmi hülyeséget? Hol vagy? – kérdezgetett

- Bill, nyugi. Itt vagyok pár emelettel fölötted. Nem csinálok semmi hülyeséget – nyugtattam

- Hogy érted hogy pár emelettel fölöttem? – Bill

- A tetőn vagyok – mondtam, mire Bill lecsapta.

Tudtam hogy most mi fog következni: feljön ide, és jól lehord hogy mi a francot keresek a tetőn?! Kitalálja majd hogy le akartam ugrani meg stb… És 1 perc múlva már tényleg őt pillantottam meg. Csak ültem az épület tetején valamilyen szerkezeten vagy nem tudom min.

- Mit keresel itt? – ült le mellém

- Csak itt nyugi van – én

- Most szépen elmondasz mindent – mondta ellentmondást nem tűrő hangon

Nagyot sóhajtottam, végül elkezdtem neki mesélni. Mindent elmondtam az elejét a végéig. Az egészet kikerekedett szemekkel hallgatta végig, és a végére a tekintete már tüzes volt 
- … és most is hallottam hogy leribizett. – fejeztem be

- Sajnálom. – mondta Bill őszintén és megölelt, én meg vissza 

- Ezen nincs mit sajnálni. Végülis semmi komolyan nem történt – én

- De történhetett volna. Ha még egy picivel is több van benned… belemész a dolgokba. – mondta nyugodtan

- Ez igaz. De légyszi ne támadd le emiatt. Nem akarok balhét – kértem bociszemekkel

- Hát… - gondolkozott el – Okay.

- Köszi – mosolyodtam el egy kicsit

Billnek, Tomnak, Gustavnak és Georgnak be kellett mennie 1-re még próbálni kicsit, mert ma konciznak. Holnap meg nekem kellett próbálni mennem, de legalább addig sem találkozok Tommal… Azért remélem Bill nem szedi le a fejét… 

Csörgött a telóm.

- Szia Bill – köszöntem bele

- Hello! Eljössz a koncira? Csak oda a színpad mögé. Na? – kérdezte

- Jajj, hulla vagyok – mondtam fáradtan

- Hiszen csak 3 óra van – mondta

- De nem baj… Szarul vagyok, bocsi, de inkább pihennék – húztam el a számat

- Hát jó… - éreztem a hangján hogy elszomorodik – Akkor szia

- Hello – mondtam, de már csak a levegőnek, mert letette

- Kit hívtál? – ment oda hozzá Tom

- Közöd? – vágta oda neki Bill flegmán és elment

- Most mi a franc bajod van? – ment utána széttárt kezekkel

- Tudod te azt jól! – ment tovább, meg sem állt

- Hát képzeld, nem tudom! – Tom

- Akkor gondolkozz! Bár kicsi az esély arra, hogy azzal a semmi kis agyaddal eszedbe jut… - Bill

Tényleg szarul voltam, így inkább lefeküdtem az ágyamba és próbáltam elaludni, de nem nagyon ment, így csak csukott szemmel pihentem. Nagyon jó volt végre a nagy csend. Hogy senki sem beszélt hozzám, senki sem idegesített fel, és senki sem erőszakoskodott. Csak én voltam egyedül. Kellett nekem velük jönni… Hányszor elmondtam már ezt magamnak?! Ha még Tom normális lenne és nem akarna grupieként kezelni, akkor talán minden tök jó lehetne. De neki muszáj valamivel bekavarnia és muszáj elrontania a kedvemet. Mikor jönnek már a zenekarom tagjai? Kikészít ez a hülye perverz dög. Jajjj, de nagyon úúútáloom!!!  – mérgelődtem magamban még pár sort, de egyre jobban fájt emiatt a fejem, szóval inkább abbahagytam, és megpróbáltam valami szépre gondolni. Visszagondoltam a barátnőimmel eltöltött időszakokra, mielőtt még ismertté váltam. De a híresség mindent megváltoztatott. Egyre távolabb kerültünk egymástól, egyre kevesebb időm volt rájuk. Jó lenne ha csak pár napra is, de visszamehetnék a múltba. Szeretek híres lenni, de hiányoznak a barátok, a sok hülyülés. Elhatároztam hogy majd megkérem a legjobb barátnőmet hogy jöjjön ki hozzám, és jöjjön velünk a turnéra. Ő sem van odáig a TH-ért, de ha én kibírom (nem sokáig…), akkor ő is.  Úgyis is Gusti mondta hogy a következő állomáson, vagyis Magdeburgban lesz egy kis jó buli, ami nem is olyan durva, és oda elmehetnénk. Szerencsére oda már a zenekarom tagjai, és ha minden igaz, akkor a bnőm is jönni fog. Kötelező!  Úgy döntöttem hogy felhívom:
- Szijjjja!!! – köszönt bele magyarul

- Szijjóka! De rég beszéltünk! - mosolyogtam

- Hát igen… De már ránk férne. Nagyon-nagyon eszméletlenül hiányzol itt mindenkinek! – ecseteli nekem

- Ez aranyos – én – Figyelj, Magdeburgban lesz egy jó kis buli, nem durva és jönnének Krisszék is, a TH-sok – itt elhúztam a számat

- Mi?? – vágott értelmes képet 

- Tudom, szörnyűek. Majd mesélek ha jössz – mondtam természetesen

- Hogy érted azt hogy megyek? – kérdezte

- Hát úgy gondoltam, hogy mivel kevés időm jut rád… velem jönnél  turnéra? Magdeburgban taliznánk – kérleltem

- Tudod hogy ez hülyeség. És Peter sem engedné – húzta el a száját

- Jajj, dehogynem! Nah? Anyudék bizti elengednek. Légyszyyy – kérleltem

- Hát… - húzott tovább – Semmi kedvem azokkal a köcsögökkel lenni

- Ha én kibírom, akkor te is – vigyorog

- Hát… nah jó! – adta meg magát

- Oké. Én holnap koncizok. Utána nap megyünk Magdeburgba. Szerdára ott tudnál lenni? Majd kimegyek érted – én

- Oké, rendben – egyezett bele

- Szijja – én

- Hy

Ezzel letettük és én nyugisan el is aludtam.
Csak arra keltem fel, hogy már sötét van, és valaki fáradtan kinyög valami „csá” félét, és ledől az ágyamra.

- Khm… Bill. – szólok rá

- Hm? – néz rám

- Ez az én ágyam – utaltam rá hogy menjen a sajátjára

- Oh… Bocsi – állt fel és bedőlt a sajátjába

- Látom jó kis koncert volt – nevetek

- Jah… nagyon. Ezek a rajongók egyre fárasztóbbak – nyekereg xD

- Van ilyen… - mosolygok

- Most mi olyan vicces? – nézett rám kérdően azzal a fáradt szemeivel

- Áhh, semmi – csóváltam a fejem – Hm… De nagyon nem vagyok fáradt!

- Nők… - ásított egyet – Amikor szükség van rájuk, alszanak, amikor nincs rájuk szükség, hiperaktívak…

- Eh – vigyorgok hülyén és kimentem, azzal a céllal hogy hozok valami kólát

Áhh, muszáj ennek mindig akkor kimennie a folyosóra amikor én??? 

- Mit mondtál Billnek? Olyan köcsög volt velem. – állt nekem Tom

- Hagyjál már békén! Elmondtam mindent Billnek, azért mert ő legalább megért és nem olyan perverz erőszakoskodó állat! – én

- És ez szented mit tartozik rá? – kérdezte flegmán

- Ő akarta minden áron hogy elmondjam. Különben meg, nem mindegy neked? Már úgy is mindegy. De csak hogy tudd, nagyon csalódtam benned. Azt hittem hogy bebizonyítod majd hogy nem kell elhinni minden dolgot amit a TV-ben és az újságokban látsz és hallasz. Hát tévedtem. Ezeket a pletykákat csak egyre jobban igazzá teszed bennem. Azt hittem tudsz normális és komoly lenni ha akarsz. Tévedtem. Azt hittem nem fogsz grupieként kezelni. Tévedtem. – egyre hangosabbra vettem a hangerőt  – Azt hittem hogy nem félsz a saját testvérednek bevallani hogy te milyen egy bunkó állat vagy. Tévedtem. Bíztam benned még a buli elején is. De ennek a bizalomnak vége. Pedig még csak most találkoztunk. Tudod mit? Menj a francba, és hagyj engem békén! Téged csak NE érdekeljen hogy mit, hol és mikor csinálok, és hogy kivel beszélem meg a dolgokat! NEM tartozik rád!  – nah ezt jól megadtam neki. Csak ott állt mereven előttem és csak nézett üvegesen és nagyon meglepetten. De végülis megérdemelte. És nézzük a jó oldalát: már tiszta a lelkiismeretem.

- Hát. Asszem ennyi – mondtam már lenyugodva és lementem kóláért.

Mikor visszamentem a két kólával, Bill már aludt. Nem is csoda, hiszen nagyon fárasztó koncijuk lehetett. Akkor Tom nem hagyta volna szó nélkül az előbbi szónoklatomat…

- Jajj de rég láttalak már titeket! – örültem meg 

- Csak pár nap volt – mosolyog Krissz

- Csak??? Azt hittem hogy pár év… - vágtam hülye képet

- Ennyire hülyék? – Dávid

- Hát. – helyeseltem – Főlleg Tom.

- Ő az amelyik kurvázik? – Tomi

- Pontosan – vágtam rá

- One, two, three, four – mondta Peter, és mi pedig elkezdtünk játszani

Bent voltunk már a stadionban, ahol koncizni fogunk és próbáltunk. Délután fél 3 körül volt. Mielőtt eljöttem még Bill, Georg aludt. Gusti már fent volt. Vele beszéltem pár szót. Tomot nem néztem, mert nagyon nem érdekelt.
Mivel Peter angol volt, angolul beszélt nekünk. Szerencsére a 3 fiú és tudott angolul, én meg alap hogy tudok. Nagyon szerettünk vele dolgozni, mert igazából tök yoo fej és egészen fiatalos. Benne van a hülyeségekben is, de csak egy határig. 
Mikor elkezdtek játszani egy másik számot, én elbambultam és elfelejtettem énekelni. xD

- Hey-hey! Ha a koncerten is ilyen halál leszel, akkor akkorát fogtok égni! – szólt rám Peter, mire felkaptam a fejem

- Opssz! – nevettem el magam

- Opssz bizony – Peter – Újra!

Ezek után elég jól próbáltunk, de úgy fél 4 fele megcsörrent a telóm. Mindig mindenki a legrosszabbkor hív.

- Ahj, sosem leszünk kész – Peter – 1 perc

- Thanks – mosolyogtam, elvonultam és felvettem

- Akárki is vagy, 1 percünk van – mondtam bele gyorsan

- Bill vagyok

- Miért hívkálsz mindig? – kértem számon

- Talán baj? – kérdezte furán

- Nem. De ha tudod hol vagyok és mit csinálok akkor is aggódsz? – kérdeztem

- Nem annyira. Csak ma még nem beszéltünk – Bill

- Ohh, hát sajnálom, de aludtál. De le kell tennem, mert próbálunk. Szijja – ezzel le is csaptam

Jóó, ezután még próbáltunk meg bla bla… xD Utána fél 8-kor elkezdődött a koncert. Sok ember volt, élveztük. Kevés hibát ejtettünk, de azt a közönség nem vette észre, csak mi. A konci felénél megláttam Billt és Gustavot a színpad mögött, amint minket néztek. Valahogy miután láttam hogy ott vannak, pörgősebben és vidámabban énekeltem. Aztán a konci végén Tomot is megpillantottam. Hát mondhatom, az egésztől elvette a kedvemet. Mit bámul mindig? Minek követi minden lépésemet? De megpróbáltam nem rá figyelni, és vártam hogy vége legyen a koncinak. Még eljátszottunk 2 számot és vége.

- DANKE SCHÖN! – kiabáltam bele a mikrofonba, mire a közönség sikítozni kezdett 

- Gratulálok – jött oda hozzánk Bill, Gustav és Georg is

- Köszii – mi

- Ügyes voltál Barbie – ölel meg Bill

- Eh. Tudom – nyújtom ki rá a nyelvemet

- Jó, egozzál még – vigyorog

- Gratulálok, ügyesek voltatok! – ölelt meg minket Peter is

- Jó a dobszerkód – mondta Gustav Tominak

Nah, a két dobos egymásra talált xD

- Kössz! A jobbaknak… – Tomi mosolyogva

- Jahjah – Gusti

- Pihenni akarok – mondtam fáradtan

Visszamentünk a hotelbe. Krissz, Tomi és Dávid kapott egy külön szobát mellettünk. Holnap délutánra el kellett készülnünk, mert megyünk Magdeburgba. De szerencsére a TH-sok a buszukkal, mi meg limóval. Ezt az örömet! 

- Bill, alszol? – kérdeztem halkan

- Nem – felelte

- Baj hogy nem mentem el tegnap a koncitokra? – én

- Nem, fáradt voltál – Bill

- Oké – ásítottam egyet

- Barbie – szólított meg

- Ne szólíts így – én

- Többet nem fordul elő, Barbie – húz tovább

- Nincs kedvem veszekedni. – mondtam fáradt hangon

- Mellédfekhetek? – kérdezte

- Mondtam hogy nincs kedvem veszekedni. Haggyál meghalni.  – fordultam a másik oldalamra, mire ő csak halkan nevetett egy sort, de utána szerintem ő is, meg én is elaludtunk.

- Bill, te tiszta csaj vagy – nézek rá furán

- Ne kezd te is! – szólt rám

- De minek neked 3 nagy bőrönd? – csodálkoztam – Nekem van csak 2.

- Tudod kell a cuccaimnak egy, a kiegészítőimnek 1, és kell egy sminkes – magyarázta

- És mindez nekem belefér kettőbe – én

- Az  te vagy – Bill

- Mondom csajszikáám – nevetek

- Többet hozzád sem szólok – fordul el és pakol tovább

Én csak megvontam a vállamat és átmentem Tomiékhoz.

- Csövi. Kész vagy? – kérdezte Dávid mikor beléptem

- Még nem – én

- De már két óra hosszája készülsz és még sehol nem tartassz – állt nekem Krissz

- Tudom, de tök yoo Bill agyát húzni – mosolygok – Ezért inkább arra figyelek, hogy hogy idegesítsem fel még jobban.

- Elég jól kijössz vele – jegyezte meg Tomi sejtően

- Lehet hogy a turné végére Billel jó haverok leszünk – vonok vállat

- Vagy több…?? – most Krissz húzza az én agyamat

- Sarki buzi! xD – hagyom őt őket mérgesen xD

A folyosón még találkoztam Georggal.

- Hy, kész vagy már? – kérdezte

- Hello, nem – csóválom a fejem

- Akkor igyekezz, mert nemsoká megyünk – sürgetett

- De KÜLÖN! – néztem rá ellentmondást nem tűrő hangon

- Persze persze – nevet – De csak azért, mert ha a busszal jönnétek, akkor a lapok kavarni kezdenének hogy te jársz valamelyikőnkkel

- Hát az szar lenne – én

- Na én megyek – köszönt el

Mentem volna be szobánkba, de mielőtt kinyitottam az ajtót, Tom lépett ki rajta. Eléggé meglepődött mikor meglátott. Ki akartam kerülni, de nem engedett be.

- Beengednél? – kérdezem flegmán

- Fáradj beljebb – mondta egy kis idő után

Bementem, de leesett hogy miért lepődött meg Tom. Eggyel arébb mentem, és ez Tom szobája.

- Öhm… Férrenéztem az ajtót – suhantam ki a szobából és mentem mostmár a sajátomba

Bementem, és még Bill mindig pakolászott. Most nem volt kedvem idegesíteni, inkább pakoltam én is. Fél óra múlva indultunk, és pont akkor fejeztem be. Bill egy kicsit előttem már kész lett. Mi hamarabb indultunk, hogy ne legyen túl feltűnő hogy együtt érkezünk. Ezért a fiúk fél órával később indultak el.

- Sziasztok! – köszöntem el a 4 fiútól

- Csövi! – Dávid

- Hy! – Krissz és Tomi

- Szijja csajszikáám! – mosolyogtam Billre, mire szúrósa nézett rám

- Hello – köszönt el Tom, Georg és Gustav

- Hello Krissz, Tomi, Dávid – ez Bill volt

Szóval elindultunk a limóval Magdeburgba.

- Te, összevesztetek Billyvel? – kérdezte Krissz

- Nem. Csak mint már mondtam: húzom az agyát – vigyorgok

- Jaa – Krissz

- Szegény – sajnáltatja Dávid – Nem tudja még mi vár rá!

- Ha ha – én gúnyosan – Azért nem harapok!

- Csak néha – Tomi

Én csak a középső ujjam felmutatásával feleltem neki.

- Ott mikor koncizunk? – Dávid

- Csütörtökön – én – Am. Tomi, holnap jön az, aki nagyon tetszik neked – vigyorodtam el

- Komolyan? Idejön? – derült jobbkedvre

- Jaja – én

- Imádlak! – örül de nagyon xD

- Tudom – egózok

Mire odaértünk egy magdeburgi hotel hátsó bejáratához, már délután fél 5 volt, és mindannyian kimerültünk az utazástól. Tomi, Krissz és Dávid megint egy szobában lesz, én a barátnőmmel leszek ha megjön holnap, a TH-sok pedig szentem úgy hogy az ikrek együtt, Gustav és Georg együtt. Mikor a TH is odaért már majdnem 6 óra volt, de ők nem a hátsó bejárathoz mentek, mert a nagy buszt mindenki kiszúrta volna, így nem tudták elkerülni a nagy rajongóseregletet. Én az ablakból néztem hogy hogy vigyorognak a kamerákba, hogy válaszolnak pár villámkérdésre, hogy osztogatják az autogramokat. Mire végre bejöttek a hotelbe, már fél 7 is elmúlt. Ugyanazon az emeleten voltak mint mi, de az ő szobájuk a folyosó egyik végében, a mieink a folyosó másik végében voltak. Ennyivel jobb. Így még Tomhoz sem tudok véletlenül bemenni…

Kopogtattak az ajtómon.

- Gyere! – kiabáltam ki, miközben pár fontosabb cuccot pakolásztam

- Hy! – jött be Gustav – Akkor holnap buli. És ha jól tudom, akkor jön a barátnőd is?!

- Igen. Jön a turnéra is. Milyen volt az utatok? – kérdeztem

- Hát… Unalmas, mint a többi. Georg egyből bealudt, Tom az iPodját hallgatta úgy, hogy még én is tisztán értettem abból mindent amit hallgatott – nevet

- Rá vall – én

- Bill meg nem beszélt. Csak merengett. Mostanában túl sokat gondolkozik – Gustav

- Nem tom. Biztos. Amúgy haragszik rám nagyon? Nem gondoltam komolyan a „csajszikáámozást”. – én

- Nem hiszem hogy az lenne a baja. Mondjuk már beszédesebb. Csak Tommal bunkó

- Megértem – helyeseltem

- Mi? Én sosem tudok semmit – teszi karba a kezét

- Mert nem is tartozik rád. Még Billre sem igazán. – vontam vállat

- Bővebben? – Gustav

- Áhh semmi. Légyszi hagyj ezzel – kérleltem

- Hát jó. Na én megyek – ment ki

Még egy kicsit pihentem, és olyan 8 fele úgy gondoltam hogy tényleg beszélnem kéne Billel, nem akarom hogy a végén még komolyan vegye.
Először bekopogtam a szobájukba, egy hang szólt ki hogy „gyere” és benyitottam. De csak Tom volt bent.

- Bill? - kérdeztem

- Lement kóláért. Jössz majd üvegezni? – kérdezte, mintha mi sem történt volna, mintha olyan jó haverok lennénk 

- Kösz, inkább nem – mondtam és mentem a lifthez. Mikor kinyílt az ajtó, Bill jött volna ki, de visszatoltam és újra megnyomtam a 0.-at.

- Haragszol? – néztem rá bociszemekkel, mire csak elfordult és nyomkodni kezdte az 5.-et, mert hogy ott voltak a szobáink.

- Ne már, én nem gondoltam komolyan. Csak idegesíteni akartalak – próbáltam a szemébe nézni, de mindig elkapta a tekintetét és nem szólt semmit, csak várt – Hát jó. Azt hiszem te tényleg egy hisztis sértődékeny csajra hasonlítasz – szálltam ki a liftből mikor már leértünk

Ohh, semmi kedvem nem volt veszekedni Billel. Nah mindegy. Majd megenyhül. Ittam egy kólát és felmentem a szobámba. Krisszék is üvegeztek a TH-sokkal, szóval szétuntam magam. Szívesen lettem volna én is benne, mert imádok üvegezni, de Tom miatt inkább kihagyom… Inkább lefürödtem és TV-ztem egy sort, majd megpróbáltam aludni.

Nem sokkal ezután, hallom hogy valaki kinyitja kulccsal a szobám ajtaját. Csak Krissznek, Tominak és Dávidnak van hozzá kulcsa. Mindegy, nem fordultam meg, mert így is félálomban voltam, semmi kedvem nem volt felkelni.

- Tudom hogy nem alszol – mondta egy ismerős hang kedvesen miközben leült az ágyamra és megsimogatta az arcomat 

Folyt. köv.