6. rész - Reden

 

Lassan elérkezett a hajnal. A bulin semmi érdekes nem történt. Minden és mindenki happy volt. Vagy csak én láttam így? Mindenesetre furák voltak egyesek. Na mindegy. Jó volt és kész. Élvezte mindenki. Senki sem volt részeg, semmi baj nem volt. Együtt jöttünk, együtt mentünk is vissza. Ruhástól dőltünk be az ágyunkba Doryval együtt és egyből elnyomott minket az álom.

Annyi változás lesz, hogy a TH-nak lesz csütörtökön a koncija, nekem meg pénteken.

Másnap reggel valaki keltegetett. Nem tom ki, de nagyon rázogatott. Lassan kinyitottam és Billt láttam a szemem előtt. Muszály minden reggel rá ébrednem?? ’-_- 

- Mit akarsz? Haggyál aludni – bújtam vissza a takaró alá, de ő azt lehúzta rólam

- Beszélnünk kell – mondta halkan

- Szentem nem. – vontam vállat – Kiszámíthatatlan kis … vagy. Szállj le rólam – mondtam a szemébe

- Kérlek, legalább hallgass meg – kérlelt Bill

- Nem, nem vagyok rád kiváncsi – néztem rá szúrósan – És most menj ki, kérlek

Először még sajnálkozva nézett a szemembe, majd szó nélkül kiment. Én egyből pattantam ki az ágyból és kerestem Doryt. Úgy rohantam ki a folyosóra, mintha valami üldözne xD Olyan hülye vok ma reggel. Még Bill be se ment a szobájába, elé mentem, és benyitottam. Csak Tom volt bent. Az ikrek furán néztek rám. Mentem tovább Gustavékhoz. Ott sem volt Dory.

- Héé, várj! – szólt Gustav

- Igen? – mentem beljebb

- Ugye ma eljössz a koncinkra? – nézett rám bociszemekkel

- Hát… Nah jó. De csak a ti kedvetekért – mosolygok rájuk – Doryt nem láttátok?

- Asszem Tomival beszélget a hallban – mondta Georg

- Oh, akkor jó. – vigyorodok el és kimentem a szobából, de utána egyből vissza xD – Amúgy hány óra van?

- Fél 12. Jó volt a tegnap esti buli – Georg

- Jajah. Jó sokat aludtam – én

- Krisszék még mindig alszanak. – Gustav

- Rájuk vall – mosolygok

- Nem jössz beljebb? Majd lejöhetnél velünk ebédelni. Dory szentem úgyis Tomival elment valahova – Gustav

- Hát igen… Tominak mindig is tetszett Dory – mondom sejtően

- Igen? Látszik – vigyorog Georg

- Eléggé – én – Jövök mindjárt, csak rendbe teszem magam – ezzel ki is mentem

Most siettem, úgyhogy olyan 12 utánra kész is lettem. Fürödtem meg átöltöztem valami melegítő félébe. Mentem át a fiúkhoz.

- Végre! – Gustav és Georg egyszerre

- Még ez hamar volt – nézek rájuk szúrósan

- Jó-jó, tőled ennyi telik ki – nevet Gustav

- Kösz szépen – én gúnyosan

- Inkább menjünk le kajálni – javasolta Georg, és lementünk. Leültünk egy 5 személyes asztalhoz. Elkezdtünk kajálni és hamar csatlakozott hozzánk Bill és Tom is. Nagyon jó… Semmi kedvem nem volt velük egy asztalnál ülni, de hát éhes voltam és inkább nem álltam fel, csak csendben maradtam. 

- Akkor gondolom a színpad mögül akarod nézni a koncertet – nézett rám Gustav

- Hát… öhm… Igen – mondtam egy kis fáziskéséssel, mert nagyon bambultam xD

- Jössz a koncertre? – lepődött meg Tom

- Ja – ennyit nyögtem ki neki

- 7-kor kezdődik, akkor gyere olyan 6-ra – Georg

- Okay. Lehet viszem Doryt is vagy még valakit. Nem tom – én

- Okay – Georg

- Meddig tart? – kérdeztem

- Kb. 10 vagy nem tom – Gustav

- 3 órás?? – kerekedtek ki a szemeim

- Jaa… Hát mit tom én – neveti el magát Gustav

- Az jó – bólogatok

- Mindegy. Akkor jössz, az a lényeg, nem?! – Georg

- Igen igen – helyeslek

- Amúgy ma miért rontottál be hozzánk? – kérdezte Tom

- Doryt kerestem – mondtam szűkszavúan

- Aha – Tom

Csörögni kezdett a telóm. Remélem a mentő az, hogy már készülnek. xD

- Hy Peter! How are you? – vettem fel

- Fine, thanks – Peter – You?
- Me too - én

Nah jó, nem csillogtatom tovább az angol tudásomat xD

- Szuper, meddig kell még ezekkel lennem? – kérdeztem

- Pont ezért hívtalak. Van egy rossz és egy jó hír. – mondta

- Kezd a jóval! - mosolyogtam

- Lehet majd szét kell válnotok. Majd áprilisban, amikor ők magyarba mennek. Nektek viszont nem kell odamenni – Peter

- OHH istenem!!! Köszönöm! – nézek fel xD

- Tudom tudom, isten vagyok, isteníts! – nevet

- Haha – én gúnyosan – De am köszii

- Nincs mit. De az még soká lesz – Peter

- Ohh tényleg. Na nem baj, valahogy majd csak kibírom – húztam el a számat

- Akkor már nem is mondom a rossz hírt – Peter

- Nem lehet annyira rossz… - reménykedtem

- Azt te csak hiszed. Szombaton mentek Berlinbe, és a TH busszal a TH-val – mondta félve a reakciómtól

- Mivan?? Ezt nem! Nem, ez… ez hogy? Én nem akarooom! Miért büntetsz? Mit tettem ellened? – én mérgesen

- Hűsd le magad, kibírod – Peter – Na szia! – ezzel le is tette

- Szemét – csaptam le a telefont az asztalra

- Na miaz? – kérdezte Gustav

- Mi?? Hogy mi? Minden! Elegem van! – ezzel fel is rohantam a szobámba

3 körül megjött Dory. A TH-sok már elmentek próbálni. Én meg TV-ztem és vettem be óránként fejfájáscsillapítót…  Elmondtam Dorynak amit Peter mondott. Megértett… 
Mondta hogy Tomival nagyon jól elvoltak, de ő nem akar tőle semmit, csak barátságot. Viszont Tomi többet akar.  Dory azt mondta hogy beszélnem kéne a két fiúval, meg Tomival is, hogy ne próbálkozzon. Jajj, mindenkivel le kell rendeznem egy kínos beszélgetést…  Dory nem jön a koncira, itt marad Krisszékkel, de nekem már muszáj mennem, mert megígértem.

Fél 5-kor készülődni kezdtem, már a fejem sem fájt annyira. Fél 6 után elindultam kocsival a stadion hátsó bejáratához, ahol mivel ismertek és tudták hogy megyek, beenedgedtek.

- Na azt hittem már nem is jössz – jött oda hozzám Gustav, és bekísért egy terembe, ahol a többiek voltak. Leültem közéjük és beszélgettünk, bár semmi kedvem nem volt hozzá… Már annyira haragudtam Tomra, kezdtem megbocsátani neki, hiszen ő ezt nem értheti… Bill… Bill, hát rá nem is haragszok és nem is haragudtam. Ő reagálja túl a dolgokat. Majd rájön egyszer! 
- After party nem lesz? - kérdezte

- Most nem – mondta Bill

- Akkor a konci után egyből jöttök haza – jegyeztem meg

- Jajah – helyeselt Tom

- Te holnap fogsz koncertezni? – nézett rám Gustav

- Ahha – én

- Régen amúgy szerettél minket? – kérdezte Georg – Mármint a Tokio Hotelt.

- Hát… 1 lévig, de fél év után már kezdtem unni a… a zenéteket meg tudjátok… Már bocsi – húztam el a számat

- Semmi – Georg

- Heyy! Induljatok! – jött oda David – Oh, szia Dia! – köszönt mosolyogva mikor meglátott

- Szija! – én – Sok szerencsét! – mondtam a fiúknak

- Köszi! – mondták, kivéve Billt. Ő csak ott ült és nézett ki magából.

- Bill! Menj! Itt vagy?? – David

- BILL!!! – szólongatta a többi fiú, akik már rég felálltak és kezdésre készen voltak

- Bill…?! – mentem oda hozzá és meglegyintettem előtte a kezemet

- Mi? Miaz? – nézett körbe mint aki azt sem tudja hogy van és mit csinál xD

- Tudod… Tokio Hotel… koncert… fanok… színpad… MOST! – magyaráztam neki szépen xD

- Mi?? – nézett furán - Jaah! Elbambultam, bocsi – ment oda a fiúkhoz és már indultak is

Belőlem meg Davidből, meg a többi jelenlévő fodrászból vagy sytlistokból és kitört a röhögőgörcs.

A fiúk elkezdték a koncertet. Én meg David a színpad mögül néztünk mindent. Több 1000-ren voltak. Volt aki sikítozott, kiabált vagy sírt, esetleg mindhárom… + még a hatalmas táblák különböző fura feliratokkal… Értitek…  Megfigyeltem hogy Billnek van egy nagyon jellegzetes rugózó mozgása, kézmutogatása, Tom pedig végig úgy gitárott, mintha elélvezett volna… xD Egyes mozdulatain elröhögtem magam, David meg egy idő után úgy nézett rám, mint egy hülyére… Nem csodálom. 
”Nem is olyan rossz” – gondoltam magamban, miközben Bill az Übers Ende Der Welt refrénjét énekelte. Szeretem a pőrgős és gyors száokat, ezért is tetszett meg. Bár a szövege elég emonak hangzott, de ők tudják… Már kb a 6-7. számot játszották, és a két iker elég sokszor pillantgatott rám. Mikor elkezdték játszani a Redent, fura érzésem támadt 

„Wilkommen im Hotel” –Bill itt rámnézett és mosolygott

Tom is egyes szövegrészeknél nagyon nézett és Bill is egyre többször mosolygott rám. Olyan érzésem támadt, mintha az ikrek összebeszéltek volna, és nekem énekelnék, mintha ezzel üzenni akarnának… Hmm…  Főleg hogy még értettem is a szövegét. Nagyon megfogott ez a szám.

„Komm her wir werden nicht gestört
Das hab ich schon geklart-dont disturb
Egal wo wir morgen sind

Die Welt ist jetzt hier drinnen leg dich wieder hin

Ich hör dir zu seh dien Gesicht

Deine Lippen öffnen sich

Red langsam bitte nicht  zu schnell

Wilkommen im Hotel

Wir wollten nur reden

Und jetzt liegst du hier

Und ich lieg daneben – reden – reden”

Itt is Bill szinte végig nézett, mintha tényleg üzenni akart volna valamit.

Ezután jött a Totgeliebt. Itt csak 1x néztek rám… Jóhogy már nem szerelmes izékkel üzennek xD Végig álltam az egész koncertet, és kb. 1 óra múlva a fiúk tiszta fáradtan jöttek vissza.

- Gratu, jók vagytok! – mondtam mosolyogva

- Köszi… - mondták élettelen hangon és ledőltek a kanapéra. Megvártam még elkészülődnek és mentünk is vissza a hotelbe.

…

- Bill üzeni hogy menj át hozzá – ront be Dory

- Tudtam hogy nem úszom meg – sóhajtottam és már mentem is Bill elé. Mikor benyitottam ott feküdt az ágyán és énekelni kezdett.

Helló

az ajtómban állsz

egyébként senki sincs itt

rajtad és rajtam kívül

oké, először gyere csak be

Mindenki teljesen egyedül hagyott minket

a 483-as szobában

Itt bennt sosincs rendes nap

A fény a minibárból jön

És itt holnap sem lesz világos

Üdv a hotelben!

Csak beszélgetni akartunk,

és most mégis itt fekszel mellettem

és én melletted

beszélünk, beszélünk…

Gyere be

Nem fognak zavarni

Már kitettem a Ne zavarj! táblát.

Mindegy, holnap hol leszünk

A világ most csak itt bennt van

Feküdj csak vissza!

Hallgatlak téged

Nézem az arcod

Az ajkaid szétnyílnak

Beszélj lassabban, kérlek, ne olyan gyorsan!

Üdv a hotelben!

Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak leültem mellé kb. a szövegrészlet felénél.

- Ez aranyos – mondtam neki mosolyogva mikor befejezte 

- Beszélnünk kell – mondta ijesztően komolyan

- Ne nézz így. Ijesztő vagy – néztem rá durcisan

- Oh… Nem is tudtam hogy ilyen rémisztő vagyok – vette lazábbra a tekintetét

- Csak néha – nyugtattam – Amúgy miért kell beszélnünk? Nem haragszok

- Tényleg? – döbbent le

- Ugyan? Ennyiért? Kiváncsi voltam hogy mikor jössz rá hogy semmi bajom… De ezek szerint te ehhez hülye vagy még – nevetek

- Nah kösz szépen – fordult el – De azért örülök hogy szent a béke – mosolygott és meg is ölelt  xD
- Jah én is! – mondtam

- Jaah bocsi… - engedett el pirulva

- Semmi – én

… csend …

- Igazából Dory mondott valamit… Még a bulin… - kezdte Bill és már éreztem: nem lesz jó vége

- Mit? – kérdeztem kiváncsian

- Nekem is meg Tomnak is. És hát… nagyon meglepődtünk… Mindenre számítottunk csak erre nem – mondta

- Nem értem mit akarsz – csóváltam a fejem

- És… hát szóval Tom nagyon megbánta amit tett. És ha azt tudja, akkor máshogy kezeli a dolgot – Bill

- De MIT tudtok? MIT mondott Dory?? – kérdeztem

- Hát… az mindegy.  – mondta félve a reakciómtól

- De Bill! Mit mondott?? – emeletem feljebb a hangomat

- Meg fogod ölni – csóválta a fejét

- Nah jó. Akarod hogy valaha is hozzád szóljak? – néztem a szemébe

- Hát… nah jó. De nem szabadna… Neki sem szabadott volna és… - próbálta húzni az időt

- Ésss??? – kérdeztem idegesen

- Azt hogy mikor te egyszer mentél haza… tőle… akkor sötét volt és…  - folytatta volna, de én mérgesen kirohantam a szobából, be a miénkbe

- MIÉRT??? – rontottam be Doryhoz  mint az állat 

- Hey, nyugi! Nem tehettem mást  Így legalább Tom megérti hogy miért verted olyan nagy dobra az egészet. Muszály volt! – magyarázkodott

- Nem, cseppet sem volt muszáj! Megbíztam benned… - halkultam el a végére

- Figyelj, én tudom hogy most mit érzel… - kezdett bele

- Nem! Nem téged erőszakoltak meg! Nem én mondtam el mindenkinek a titkod! Hanem TE! – próbáltam higgadt maradni

- Nagyon sajnálom – hajtotta le a fejét

… csend …

- Jajj, semmi baj. Csak máskor ne csinálj ilyet! – odamentem hozzá és szorosan megöleltem 
Hát igen… Eddig tart nállunk a harag… xD

- Szerintem beszélj Tommal – mosolygott

- Okay. Holnap viszont tartunk egy csajos napot – mosolygok én is

- Az már ránk férne – helyesel

- Nah megyek Tomhoz – én

- Sok szerencsét

- Köszi – ezzel ki is mentem egyenesen Tomhoz. Illetve az ikrek szobájába. De még mindig csak Bill volt bent.

- Tom? - kérdeztem

- Gustavéknál – Bill

…
- Sziasztok! – köszöntem be – Tom, kijönnél egy kicsit?
Nagyon meglepődött mikor hozzászóltam, de felállt és kijött a folyosóra.
- Nem jössz sétálni? – kérdeztem

- Ilyenkor? – lepődött meg
Ugyanis már majdnem éjfél volt… És még senki sem alszik xD

- Igen – én

- Okay – vont vállat

Kimentünk a sötét éjszakába és sétálgattunk erre-arra, közben jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Végül leültünk egy padra.
- Hallom tudsz arról a dologról… Dory elmondta. És Bill is – én

- Öhm… Hát… igen… De te mégis milyen mosolygós vagy – nézett rám furán

- Jaa, már beszéltem Doryval és Billel is. – én

- Jah értem – Tom

- Én már nem is haragudtam rád annyira. Nem kellett volna tudnod a dologról, de így legalább megéretted. – én

- Igen… Ezt alig akartam elhinni mikor Dory mondta. És… igen, így teljesen más minden – mondta kicsit zavartan

- Azért… kicsit feltűnő volt valami… Mikor a Redent játszottátok – mosolygok

- Hát igen… - viszonozza a mosolyt – Direkt volt.

- Gondoltam – én

- Szóval… akkor most mivan? – kérdezte – Mármint… tudod hogy értem…

- Megbocsátok. Csak ne legyen több olyan. – mondtam neki

- Oh, hát az tök jó! – már sokkal boldogabban tűnt, mint mikor elindultunk – És Bill?

- Neki már rég megbocsátottam. Csak ő nem vette észre – mosolygok

- Szegény tesó. Tudod hogy kész volt? Azt hitte örökre megutáltad és „akkor most mi lesz velünk??”   Ezt hajtogatta mindig – nevet

- Áhh, egy hülyeség miatt? Nem is haragudtam rá sosem – csóváltam a fejem

- Hát akkor gondolom most ugrál örömében – Tom

- Ennyire érzelmes? – kerekedtek ki a szemeim

- Nem is hiszed mennyire – Tom

- Hm… De hogy érette azt hogy „akkor most mi lesz velünk?” – gondolkoztam el

- Hát… Ezt igából én sem tudom. De szerintem ő sem. Hagyd rá. Alapból hülye – nevet

- Testvéri szeretet – nevetek én is

- Hát most… nem?! – vigyorog – Akkor újra barátok?

- Igen, újra barátok – mosolygok

- Akkor jó. De szentem menjünk. Hulla vaok – Tom

- Okay, már én is – én

Visszamentünk a hotelbe, beszéltem Doryval hogy mi volt, és örült hogy mindkettőjükkel kibékültem. Pár szót Billel is váltottam a folyosón összefutva, és ő is örült mindennek. Télleg tiszta hülye, olyan boldog volt, egyfolytában vigyorgott mikor beszéltünk xD  De tök ari volt  ^_^

Folyt. köv.