Azóta 7 év telt el! 7! Sok minden történt azóta. Miután elváltunk minden újság címlapján a következő címek voltak: „Mi lett Tommal és Billel?” „Mi történt a nyáron?” és ehhez hasonlók. Nehezen tudtam magam túltenni ezen az egészen. Nem olyan könnyű majdnem 1 évet kitörölni az emlékezetemből. A fiúk apunál érdeklődtek szinte mindennap, de fél év után egyre ritkábban jártak, legutoljára azt hiszem 2-3 éve. Szörnyű lelkiismeret-furdalásom volt, de nem tehettem meg azt Billel, hogy hagyom szenvedni. Átiratkoztam egy másik suliba, ahol sikeresen le is érettségiztem. Egyetemre mentem és másfél éve anyu egyik barátnője, Sandra beajánlott a cégüknél, mint stylelist-ot. Egy hónapja pedig felkértek, hogy legyek az egyik részlegvezető. Azt hiszem most elégedett lehetek. Saját életem van. Helgával még mindig tartjuk a kapcsolatot és úgy tűnik, hogy nagyon jól érzi magát Amerikában. Egy suliban lett ifjúsági programok szervezője meg pszichológus. Itt a munkahelyen is összebarátkoztam pár emberrel. 4 éve összejöttem egy Matt nevű sráccal, fél évig bírtuk, azóta legjobb barátok vagyunk. Ő újságíró és az öccsével jártunk egy egyetemre. Azóta csak 1-2 hónapos kapcsolataim voltak. 7 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy ennyi mindent el fogok érni. Mármint, hogy 24 múltam és részlegvezető vagyok egy berlini modellcégnél, a G&S-nél. És hát nagyjából ennyi az élettörténetem. Tudom, hogy egy kicsit hosszú volt, de te kérted, hogy mondjam el. – meséltem Julia-nak.
- Hát nem hittem volna, hogy ilyen részletes leszel! – Julia. – Mondjuk meglátszik. Már 2 órája ülünk itt. – nevetett.
Julia-val nagyon jól kijöttünk. Ahhoz képest, hogy az ő helyére mentem részlegvezetőnek. Megkért, hogy meséljem el neki, hogy hogyan találkoztunk a TH-s srácokkal és mi lett a vége. Hát igen. Hosszúra sikeredett.
Fél óra múlva elment, én pedig lefekedütem. Reggel az óra csörgésére keltem és mentem is be a céghez. Dél körül mentem az öltözőbe, hogy tudassam mindenkivel a délutáni programot, amikor odajött hozzám Sara:
- Lya, jó, hogy jössz! Szeretnék elmenni délután.
- Miért is?
- A barátommal lakást akarunk venni és délután mutatnák meg.
- Figyelj! Július eleje van. Jövő héttől egy hónapig szabin lesztek. Ezt az egy hetet kéne kibírnod.
- Akkor elengedsz?
- Sajnálom, de nem.
- Miért?
- 3 nap múlva lesz az egyik legfontosabb divatbemutató, amire mi is meghívást kaptunk. Nem engedhetek el senkit.
- Oké, de ezt a barátomnak magyarázd meg!
- Jó, ha ideér, neki is elmondom. Most viszont menjünk.
Bemenetünk az öltözőbe és elmondtam, hogy kinek mi a teendője. Visszamentem az irodámba és fél óra múlva jött is Sara.
- Szia! – lépett be az ajtón.
- Szia!
- Hadd mutassam be a barátomat, Georg Listing-et.
- Mi? – kerekedtek ki a szemeim, amikor megláttam. „Hátha nem ismer fel!”-gondoltam magamban.
- Szi….a! – lepődött meg. „Hát ez nem jött be!”
- Ti ismeritek egymást? – Sara.
- Csak futólag. – legyintett Georg.
- Aha. – bólogattam.
- Oké, szóval magyarázd el neki is a szitut! - Sara.
- Jó. Hát először is bocsi, hogy nem engedem el a barátnődet, de egy fontos divatbemutatóra készülünk és nem tudok senkit nélkülözni.
- Oké. És mikor végeztek? – Georg.
- Ma 3-4 körül. Csütörtökig pedig 7-ig is itt lehetünk. Pénteken lesz a divatbemutató, akkor pedig elég 2-re bejönni, mert este lesz megtartva.
- Fél ötre beszéltem meg az ingatlanossal.
- Megpróbálunk minnél hamarabb végezni. Matt! – láttam emg Matt-et az ajtóban. – Szia! – köszöntem két puszi kíséretében.
- Nem is tudtam, hogy van bátyád! – Sara.
- Nincs is. Ő csak Matt!
- És ki az a Matt? – Georg.
- Ex-pasi, most pedig legjobb barát. – mosolyogtam rá. – Ja bocs. Ők itt Sara és Georg, ő pedig Matt. – mutattam be őket egymásnak.
- Akkor én megyek is! Örültem a találkozásnak. – fogtunk kezet Georggal.
- Szintén.
- Én is megyek! – fordult ki az ajtón Sara.
- Az a Georg volt, akire gondolok? – Matt, miután kettesben maradtunk.
- Igen. – ültem le az asztalom mögötti székbe, Matt pedig az asztalom előtti egyik fotelszerű székben foglalt helyet.
Beszélgettünk egy kicsit, majd elköszöntünk egymástól. A délután hátralevő részét a ruhák kiválasztásával töltöttem, de csak két lánnyal végeztünk. Négykor végül mindenkit hazaküldtem, hogy majd „holnap folytatjuk”. Hazamentem és elkezdtem átnézni az új anyagokat, amiket Dean hozott nekem, hogy válasszak öt modellt, akit felveszünk. Hatkor úgy döntöttem, ennyi elég volt s nekiálltam kaját csinálni. Elmentem fürdeni, majd leültem a Tv elé.
Eközben Billéknél.
- Sziasztok! – nyitott be Georg.
- Hello! – köszönt vissza Bill, Tom és Gustav a kanapén ülve.
- Megyek Saráért, hogy megnézzük a házat és találkoztam a főnökével.
- És? – kérdezett vissza Tom unottan.
- Nem fogjátok elhinni, hogy ki az!
- Ashley Olsen? – Bill, majd beleivott a kólájába.
- Lya! – Bill visszaköpte a kóláját, Tom és Gustav pedig felváltva néztek Billre, Georgra és egymásra.
- Mi van? – Tom.
- Komolyan. Bementem, aztán mondta, hogy sok dolguk van, én meg azt hazudtam Sarának, hogy csak futólag ismerjük egymást. Aztán jött Matt.
- Ki az a Matt? – kérdezték kórusban.
- Ex-pasi, most pedig legjobb barátok Lyával.
- Aha. – Tom.
- Holnap bemegyek hozzá. – Gustav.
- Mi? – Tom és Bill.
- Miért? Tök régen találkoztunk és kíváncsi vagyok, most mi van vele. Ti is jöhetnétek.
- Nem! – vágták rá egyszerre.
- Igazatok van! Évekig kerestétek, most megvan. Maradjatok nyugodtan!
- Szerintem én is megyek! – Georg.
- Ugye ezt nem gondoljátok komolyan? – Bill.
- De igen! Jó oké. Én megértem, hogy nem akarod látni, mert mérges vagy rá. Ami jogos is. De túlléphetnél végre. 7 év telt el. A banda sincs már 2 éve. Minden megváltozott. Lehet, hogy ő is. – Gustav.
- Jó éjt! – ment fel a szobájába Bill, mintha meg sem hallotta volna, amit Gustav mondott.
- Tom? – Georg.
- Nem tudom. Nehéz volt kihevernem, de szívesen látnám.
- Aludj rá egyet! – Gustav. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT