8. rész

Lipcsében már este volt, az ég sötétkéken, már szinte feketén ölelte át a várost, és csípős hideg szél nyelte el az utca zaját. Apró cseppekben szemerkélt az eső, és kövér viharfelhők takarták el a csillagokat. A hotel bejárati ajtaja kicsapódott, és 2 fiú ment rajta ki. Bill és Gustav.

-Hova megyünk? –kérdezte Bill, miközben Gustival az egyik stábtag kocsijához siettek (Gusti kölcsönkérte, mivel turnébusszal nem lett volna esztétikus menni).

-Majd meglátod. –mondta Gustav, majd miután beültek a kocsiba. Gusti elfordította a slusszkulcsot, majd a jármű motorja beindult.

-De ugye nem lesz semmi baj? –kérdezte Bill aggodalmasan. Gusti eközben kikanyarodott az útra. Eleinte hallgatott, majd azt mondta.

-Ezt nem tudhatom. De tény hogy ez az utolsó esélyünk. –Gusti.

-De mégis hová megyünk? –erősködött Bill.

-Templomba. 1 pap talán le tudja rólad venni ezt a szart, mielőtt valami baj történne. –magyarázta Gusti.

-Ó. És honnan jött ez neked, hogy paphoz menjünk? –kérdezte Bill.

-Láttam már ilyesmit a tévében. Bár ott szellemeket űztek ki a házból, de talán ebben is tudnak rajtad segíteni. –Gusti

-És ha nem? –kérdezte remegő hangon Bill. De Gusti nem a témához igazodva válaszolt.

-Nem szeretek esőben vezetni. –magyarázta Gusti. Bill némán nézte, ahogy az ablaktörlő a szélvédőről az esőcseppekkel hadakozik.

-Elhiszem. –Bill. ekkor Gusti bekanyarodott 1 kis kertes részhez, majd megállt.

-Megjöttünk. –mondta a dobos. A páros kiszállt a kocsiból, majd végigmérték a templom magasba nyúló tornyát. Billnek a torkában dobogott a szíve. Elképzelni sem tudta mi fog vele történni odabent.

-Szerinted, van bent valaki ilyenkor? –kérdezte Bill.

-Hát remélem… -mondta Gusti. A 2 fiú a bejárati ajtóhoz ment, majd becsöngettek. Alig 1-2 perc múlva egy 40 év körüli férfi nyitott ajtót.

-Jó estét. –mondta a férfi.

-Jó estét. 1 papot keresünk, sürgős lenne… életbevágó. –mondta Gusti. Bill bólogatott.

-Jöjjenek beljebb. –mondta a férfi, majd kitárta az ajtót. Bill és Gusti bementek.

-Gustav Schäfer. –nyújtotta a kezét Gusti.

-Bill Kaulitz. –mondta Bill, majd szintén kezet rázott a pappal.

-Én pedig Hans atya vagyok. Mi szél hozta önöket erre éjnek idején? –kérdezte a pap.

-A barátomat feltehetően megátkozták. –magyarázta Gusti.

-Ó az nem jó! Gyere csak ide fiam! –mondta Billnek Hans, majd az oltárhoz vezette. Bill mielőtt elindult volna, ijedten Gustira nézett, de miután a dobos bátorítóan rámosolygott, végül követte a papot. Meg hát ugyebár Gusti is az oltárhoz ment, nem hagyta Billéket egyedül. Az oltárnál a pap meggyújtott néhány gyertyát.

-Mit fog csinálni? –kérdezte Bill félve.

-Először is megnézem, hogy tényleg megátkoztak-e. –mondta a pap.

-Oké. –válaszolt Bill. A pap 1 ideig mélyen Bill szemébe nézett, majd megérintette a homlokát.

-1 rontás van rajtad fiam. Látom a szemeden, és csak úgy árad belőled. –magyarázta a pap, majd levette Bill homlokáról a kezét.

-És le lehet szedni? –kérdezte Bill.

-Hát persze. Megáldalak, és a rontás megszűnik. –mondta a pap. Bill és Gusti fellélegeztek.

-Ezekszerint csak ennyi az egész? –Gusti

-Pontosan. De 1 rontás sem veszélytelen! Ha 1 napot késtek volna, lehet, hogy a fiú már a hullaházban oszlana, szóval szerencséjük van. –magyarázta a pap.

-Igen, erre rájöttünk. –mosolygott Gusti.

-Ja és fiatalember! Remélem, bírja a fájdalmat. –mondta a pap, majd előszedett az egyik szekrénykéből 1 szenteltvízzel megtöltött edényt.

-Én… én nem tudom. Miért? –kérdezte Bill. Épphogy megkönnyebbült, ismét a félelem kezdett uralkodni rajta.

-Mert a neheze, még csak most jön! Egy rontás levétele nem fájdalommentes! De csak addig tart, amíg elmondok 1 imát. Addig kínok kínját fogja átélni, de amint kimondom az ámen-t, maga újra a régi lesz. –magyarázta Hans. Bill nagyot nyelt.

-Jaj nekem… -motyogta Bill.

-Ne féljen, még mindig jobb, mintha meghalna. Nyugodjon meg! –mondta a pap.

-Nyugi Bill nem lesz semmi gond! –bátorította Gusti.

-Kezdhetjük? –kérdezte a pap. Billnek remegett minden tagja a félelemtől, de tudta, hogy ezen túl kell esnie. Bólintott.

-Nem tart sokáig! –mondta Gusti. A pap belemártotta a kezét a szenteltvízbe, majd Bill homlokát bekente vele, miközben belekezdett az imába. Amint a szenteltvíz hozzáért Bill homlokához, és a fülében az ima csengett Bill fejébe belenyilallt a fájdalom.

-Aúúú! –kiáltott fel fájdalmasan, majd a fejét fogta. A pap nem is figyelt rá, mondta tovább az imát, és Bill 2 vállára is juttatott a szenteltvízből. Bill már úgy érezte, mintha késsel vagdosnák az egész testét, főleg a fejét. Már letérdelt a fájdalomtól. Gusti falfehéren nézte az énekes szenvedését. Bill folyamatosan üvöltött. Ekkor a pap a maradék szenteltvizet is rálocsolta, majd az imáját lezárta: ámen. Bill fájdalmai 1 csapásra elmúltak. A pap és Gusti felsegítette Billt a földről.

-Jól vagy, fiam? –kérdezte tőle a pap.

-I-igen… -pihegte Bill. Csakugyan jól volt. Sőt. Olyan… tisztának érezte magát belülről. Érezte hogy a rontás, amely eddig súlyként nehezedett rá, végleg eltűnt.

-Hú… végre vége! –mondta Gusti boldogan.

-Pontosan. Ez a procedúra most megvéd attól, hogy bármilyen rontás, átok vagy gonosz szellem birtokoljon. –mondta a pap.

-Nem is tudom hogy köszönjem meg… -kezdte Bill. Gusti bólogatott.

-Sehogy. Nekünk ez kötelesség. –mondta a pap.

-Köszönjük! –mondta Gusti.

-Igazán nincs mit megköszönniük. De mostmár hazamehetnének, mindjárt reggel. –mondta a pap.

-Tényleg. Akkor viszlát! –mondta Gusti és Bill.

-Viszlát! –pap. Gusti és Bill visszaültek a kocsiba, majd elindultak a hotel felé.

-Áh már nem is esik! -kiáltott fel Gusti.

-Jaja. Remélem Tommal mostmár rendeződik minden! –Bill

-Ó rendbe fognak jönni a dolgok, ebben biztos vagyok! –Gusti

-Oksa, remélem! –Bill.

-Végre túl vagyunk rajta… hülye kérdés lenne az, hogy fájt-e igaz? –Gusti. Bill nevetett.

-Hát igen. Azt hittem ott fogok meghalni. Az a pár perc is óráknak tűnt. De mostmár végre túlvagyok rajta. És nem lesz több ilyen! –mondta Bill boldogan.

-Na igen, ez jó. –Gusti

-Am köszönöm neked is! Nekem eszembe se jutott volna, hogy paphoz menjek… xD –Bill

-Én is tévében láttam. –Gusti. Ekkor megérkeztek a hotelhez. Fellifteztek az ötödikre. Amint kinyílt a liftajtó és a páros kilépett a folyosóra 1 ismerős fiú ugrott Bill nyakába.

-Bill a picsába, hol voltál eddig? Hótra aggódtam magam! –magyarázta Tom.

-Volt 1 kis dolgom… de mostmár jól vagyok! –mosolygott Bill.

-Hú az tök jó! Figyi… bocsi hogy neked ugrottam, nem tudom mi történt az elmúlt napokban, valami hülye elmezavarom volt… ^^’’ De már elmúlt! –Tom

-Tudom… nekem is. –mondta Bill.

-Na akkor jó! Minden olyan mint régen! –Tom

-Jaja. De ha már ilyen jól kibékültetek, mehetnénk kajálni, mert már rohad a gyomrom! –kommentálta Georg.

-Oké! Én is éhes vagyok! –Gusti

-Mivan, mindenkinél kimaradt a kaja? –nevetett Bill.

-Hát ja. De gyerekek! Ehetünk bármit, csak babosat ne, mert attól Georg… -kezdte Tom , de a többiek a szavába vágtak:

-TOM! xD –többiek.

-Most mivan? Nem akarom hogy Georg fingása után a katasztrófavédelmisek elől kelljen rohangásznunk! –Tom nevetve.

-Mindjárt előlem fogsz rohangászni, de abból nem lesz köszönet! –fenyegetőzött Georg. Bill és Gusti majd összeestek a röhögéstől.

-Vigyázz Tom! –kiáltotta Bill, ugyanis Georg elkezdte kergetni Tomot, aki meg sem állt a lépcsőig, majd Schumachert megszégyenítő gyorsasággal turbózott le a földszintre. Georg ugyebár utána. xD

-Öcsém, ezek hülyék… xD –Gusti

-Rájöttél? Ezek mindig! –nevetett Bill.

-De végre minden a régi. –Gusti

-Na ja… várjál… hol a kulcsom? –kérdezte Bill, ugyanis kulcs helyett 1 plüssmacis kulcstartót talált a zsebében.

-Teddy… -mondta Gusti.

-Tooom! Hol a kulcsom?! –kiáltott fel Bill, majd ő is leszaladt a lépcsőn, Gusti utána. xD Mit ne mondjak, szép látvány volt éjjel a 4 rohangáló kiabáló fiatal a hotelben. xD De végre újra a régi volt minden, jól érezték magukat, boldogok voltak, és minden jó volt. És ezt a barátságot semmilyen rontás nem tudja többet megmérgezni.

szerki üzi:

Ha még ennyi sem elég: nézzétek ma este 10-kor a szellemjárást a Discovery-n (minden pénteken van). Hogy 1 napig nem fogtok utána aludni,az tuti,de az kurva jó 1 műsor. xD Onnan vettem ezt az átokleszedősdit. ^^