Mindenki ijedten várta a következményeket. Mikor odaért a sráchoz, nem csinált semmit csak megtorpant mögötte. Gyilkos szemekkel meredt a fiú hátára majd megkérdezte:

- Elmondtad nekik???

- Gondoltam ezt a megtisztelő feladatot meghagyom neked! – csóválta a fejét Tom. Zsu még jobban összeszűkítette a szemét, majd ránk nézett. Miután látta az arcunkon a megrökönyödést és a várakozást, elégedetten bólintott, majd vigyorogva beleugrott Tom nyakába hátulról:

- KIBÉKÜLTÜNK!!!!!! – Most már a rasztás is felemelte a fejét széles vigyorral a képén, és viszonozta Zsu ölelését. Mindenki fellélegzett, majd elkezdett morogni:

- Jajj a szívbajt hoztátok rám!!! – tette karba a kezét Bill.

- Jajj Bill nem kell a duma!!! Tudjuk, hogy örültél volna, ha a tesódat agyon gyepi a Zsu!!! – löki meg a könyökével Georg. Erre kitört a nevetés.

- És most megint együtt vagytok??? – néztem rájuk reménykedve.

- Neeeeeeeeeem!!! – mondták egyszerre. De nem mérgesen és nem is szomorúan… Olyan barátságosan.

- Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk!!!! – bólogat Tom.

- Nem baj!!!! Az is jó!! Mi már arra számítottunk, hogy a Zsu kidobott az erkélyen!!! – vigyorog Bill.

- Szeretnéd mi??? – vigyorgott kajánul a raszta hajú srác.

- Hát biztos minden sokkal könnyebb lenne!!! – dől hátra a széken ikre…

- Nem vagytok álmosak?? – ez természetesen Tom kérdése volt. Kinn ültünk a bejárati ajtó előtti fedett teraszon.

- Tom! Még csak fél 11!! – néz telefonjára Zsu.

- Nem baj!!! Kicsit elfáradtam, az egész napos engesztelésben!!! – sandít gúnyosan a csajra. – Meg amúgy is!!! Ma jöttünk haza a dokitól!!!

- De délután már aludtál több mint 6 órát!!! – ráncolom a szemöldököm.

- Mire elég az??? Arra, hogy egyikünk se aludjon el beszéd közben. – érvel Georg, akin szintén látszott, hogy ülve elnyomná az álom.

- És akkor én mit szoljak??? Mióta itt vagyok nem is aludtam!!! – vigyorodok el.

- Erről jut eszembe!!! Úgy sajnálom, hogy ahogy megérkeztél, rögtön egy ilyen családi drámát kellett végig szenvedned!!! – süti le a szemét Zsu.

- Ugyan már!!!! Minek vagyok itt, ha nem azért, hogy segítsek neked a nehéz időkben???  - karolom át a vállát.

- Jajj már!!! Látjátok fiúk??? Ezt mondtam!!! Kriminális egy csaj!!! – vigyorog.

- Tudod Zsuzsi sok ember megirigyelhetné, hogy ilyen barátaid vannak!!! – küld felém egy kedves mosolyt Bill.

- Bizony!!! Főleg, hogy mi is nagyon megkedveltük a csajt!!! – bök oldalba a másik oldalamon ülő Georg.

- Mi??? Megkedvelni??? Az nem kifejezés!!!! Nekem megmentette az életem!!! – kacsint rám Tom.

- Hát igen!!! Megköszönheted neki!!! Ugyan is, ha ő nincs már vérbe fagyva feküdnél valahol!!! – néz a sapis srácra Zsu.

- Már meg is köszöntem neki!!!!! – húzza ki magát büszkén Tom. (Hát igen!!! Miután kibékültek Zsuval a nyakamba ugrott és vagy 10 percig szorongatott 500× elismételve, hogy köszöni és, hogy nem tudja, hogy hálálhatná meg.) Én csak elismerően mosolyogtam.

- Hú gyerekek!!! Nem megyünk be?? Én kezdek fázni!!! – dörzsölöm meg a karom ezek után.

- Odaadjam a pulcsim??? – pattan fel Tom. (Ezt csinálja délután óta!!! Követ mint egy kiskutya és minden kívánságomra ugrik! Elhiszem, hogy hálás… De ennyire??? J)

- Tom!!! Nem viszed egy kicsit túlzásba???? – próbálom visszanyomni a székbe.

- Azok után, amit te csináltál ez semmi! – veszi le a pulcsiját.

- De én nem fogadom el!!! – dőlök vissza karba tett kézzel a székembe.

- Akkor megsértődök!!! – nyújtja oda a két ujjával a pulóvert. Nem válaszolok, csak sértődötten nézek fel rá. Tom egy mélyet sóhajt, majd a hátam mögé lép, és a vállamra teríti a pulóverét. Aztán gyilkos tekintetemtől kísérve vissza ül a székébe. Bill csak mosolyogva megrázta a fejét, és halkan odasúgta Gustinak:

- Gyerekek!!!

- Azok!!! – bólogat a dobos. – De ezt most úgy mondod, minta te nem lennél az!!!

- De az vagyok!!! Néha… - mosolyodik el a fekete hajú srác.

- Na de én most már tényleg elmegyek aludni, mert már alig bírom nyitva tartani a szemem!!! – áll fel Georg.

- Asszem én is veled tartok! – pattan fel Tom is.

- Mint ahogy én is!!! – nyújtózkodik Gustav.

- Jajj már!!! Akkor már én is!!! – mászik ki a székéből Zsu.

- Én viszont nem!!!! – fészkelem jól bele magam Tom pulcsijába. – Egyáltalán nem vagyok álmos!!!

- Én sem!!! De azért bemegyek egy pulcsiért!!! – kel fel végül Bill.

- Okés!! – nyugtázom egy mosollyal. Elmentek. Egyedül maradtam a teraszon. Belemerültem a gondolataimba. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy itt vagyok. Itt beszélgetek és hülyéskedek velük, mint ha csak az osztálytársaim lennének. És most is itt ülök Tom pulcsijában! A híres Tom Kaulitz átlagos, hétköznapi felsőjében, ami miatt most több millió lány tépne szét. Megfogom a pulcsi nyakát, és az orromhoz emelem. Nagyon jó illata volt. Szerintem ezt a pulcsit a raszta csávó már nem kapja vissza!!! Behúzom!!! XD Aztán gondolataim Billre terelődtek. Nagyon szimpatikus a srác. Talán 4ük közül a legérdekesebb, a legsokrétűbb és a legizgalmasabb. Soha nem tudni mi jár a fejében, vagy mire gondol! Nagyon sokszínű egyéniség és teljesen össze tudja zavarni az embert. Merengésemből egy finom érintés zökkentett ki: Bill volt az. Megfogta a vállam, mert annyira elbambultam, hogy nem hallottam, hogy megszólított.

- Jajj, bocsi!!! Egy kicsit elbambultam!!! – fordultam felé.

- Semmi baj!!!  - mosolyog kedvesen. – Hogy- hogy nem vagy álmos??? Mióta itt vagy nem is aludtál…

- Nem tudom!!! Annyira hihetetlen, hogy félek, hogy csak álmodok… ezért inkább nem alszok el… nehogy véget érjen!!! – vigyorgok. A srác elneveti magát. Aztán a kapu felé sandít.

- Nincs kedved eljönni sétálni??? Megmutatom a környéket!!! – ajánlott ezek után.

- De neked nem szabad csak úgy, őrök nélkül az utcán mászkálni!!! – néztem rá gyanúsan.

- Mért ne lenne szabad??? Itt nincsenek őrült, hisztérikus rajongók!!! Azért lakunk itt. És amúgy is már késő van, és sötét!!! Nagyon gyakran megyek el ilyenkor!!! – néz rám meggyőzően.

- Hmmm… - vetek rá egy utolsó gyanús pillantást, majd beadom a derekam:

- Na jó!!! Végül is… csak egy séta…