7. rész

A turnébusz leparkolt Lipcsében, a legújabb konci helyszínén. A 4 fiú rögtön a backstage felé vette az irányt. Az ikrek mosolyszünete az egész bandára kihatott, senki sem szólt a másikhoz 1 szót sem. Egy hang nélkül besétáltak a backstagebe, leültek a kanapéra, majd a tracklista összeállításának fogtak neki. Tom és Bill persze nem egymás mellé ült.

-Legyen az, mint a múltkori koncinkon, ok? –Gusti

-Rendben. –Bill és Georg. Tom bólogatott.

-Akkor ennyi. Még van 1 próbánk, és aztán koncert. –Bill

-Nem mondod? –gorombáskodott Tom.

-Kérdeztelek bazmeg? –vágott vissza Bill. Tom már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Gusti gyorsabb volt.

-Álljatok már le! –Gusti. Az ikerpár gyilkoló tekintettel nézett egymásra, szinte szikrákat szórt a szemük. De Gustira hallgattak és inkább csöndben maradtak.

-Akkor menjünk is próbálni! –ajánlotta Georg. A többiek felálltak, majd kimentek a még üres csarnokban levő színpadra.

-Kezdjük az ÜEDW-vel. –mondta Bill. A többiek bólintottak és játszani kezdtek. Mindig csak 1 részletet csináltak meg egy-egy dalból, hiszen spórolniuk kell az idővel. Bill néha ránézett Tomra, hátha van esély a békülésnek, de a gitáros kerülte a szemkontaktust. Ez így is maradt a próba alatt. Azután egy 10 percre visszamentek a backstagebe. Bill felvette a dzsekijét, Tom a szoba másik végén a gitárját babrálta. Georg pakolászott, Gusti viszont megfogta Bill vállát. A fiú ijedten ugrott fel.

-Gusti a frászt hozod rám! –Bill

-Bocsi. Hallod beszélned kéne Tommal! –javasolta Gusti.

-Ugyan miért? Amúgyis ő kezdte! –mondta Bill keserűen, majd a nyakláncát igazgatta.

-De ez a vita kihathat a koncira is! –Gusti.

-Úgyse fogják észrevenni! Ha meg igen, akkor így jártak. –mondta Bill nemtörődötten.

-Bill… nemár! –Gusti.

-Majd a konci után… talán. Még meglátom. De most menjünk, kezdenünk kéne a koncertet. –mondta Bill, majd kiment a backstagebe. Őt követte Georg.

-Hát jó. –kommentálta Gusti, majd ő is kiment, pár lépéssel Tom előtt. Legszívesebben a gitárossal is elbeszélgetett volna, de szorított az idő: menniük kellett. A 4 fiú felsietett a színpadra, és belevágtak a műsorba. Bill és Tom próbáltak úgy tenni, mintha mi sem történt volna, bár alig figyeltek egymásra. Igyekeztek úgy játszani, hogy a közönség ne észleljen semmit a haragból. Szerencsére sikerült, hiszen a fanok boldogan csápolták végig a koncertet. Miután a fiúk elénekelték a tracklistán szereplő összes dalt, megköszönték a fanoknak a részvételt, majd visszamentek a backstagebe. Gustav Tom felé biccentett, de Bill a fejét rázta.

-Majd a hotelben. –súgta oda a dobosnak. A 2 tesó még mindig nem szólt egymáshoz, Georg és Gusti pedig nem tudta, melyikük ki mellett álljon. Végül úgy adódott, hogy Georg Tomot próbálja jobb belátásra bírni, Gusti pedig Billt buzdítja a békülésre. Egy kis evés-ivás után a fiúk felszálltak a turnébuszra. Bill és Gusti a busz elejénél, míg Tom és Georg hátul voltak.

-Bill tényleg próbáld majd meg! Fontos hogy kibéküljetek, nem csak nektek! –Gusti

-Én próbálok, de… -Bill

-Georg is ugyanazokat mondja Tomnak, mint amiket én neked! Csak sikerül valami! –Gusti

-Remélem… azóta van ez az egész, amióta volt az a hülye álom… -mondta Bill elkeseredve.

-Igen… tényleg! De most akkor szerinted az álomnak köze van az összeveszéseteknek? –Gusti kíváncsian.

-Szerintem igen. Hiszen az álmomban is alig szóltunk egymáshoz, Tom pedig a végén… -Billnek elcsuklott a hangja.

-Szerintem ez csak megjósolta a veszekedéseteket, más köze nincs! –Gusti

-Lehet. Ajj Gusti… olyan ez az egész, mint 1 átok! Tommal már 2 napja haragban vagyunk… ilyen sok ideig még nem voltunk összeveszve. –mondta Bill szomorúan.

-Ki fogtok békülni! –mondta bíztatóan Gusti.

-Úgy legyen! –mondta Bill. a kisbusz leparkolt a hotel előtt.

-Na haverom, rajtad a világ szeme! Beszélj Tommal! –mosolygott bátorítóan Gusti.

-Ok! –mondta Bill. a négyes felliftezett az ötödikre. Miután kiszálltak, Bill megragadta Tom karját.

-Tom! Beszélhetnénk? –kérdezte, majd reménykedve nézett a rasztásra. Tom habozott, de végül bólintott.

-Menjünk a szobádba, az enyémben nagy a rumli… -mondta Tom.

-Ok! –Bill. a páros bement a szobába. Tom leült a fotelba, Bill pedig állva maradt, és az ajtó mellett a falhoz dőlt.

-Na mondjad… -Tom.

-Szóval én csak azt szeretném, hogy béküljünk ki, mert ez így kurva szar… -Bill

-Jah szerintem is… de amit tegnap levágtál… -kezdte Tom mosolyogva. Végre békés hangulat volt.

-Amit te vágtál le… -Bill

-Már bocs, de te álmodtad! –Tom

-Te hülyéskedtél a témában! –Bill. Tom tekintete kezdett ismét szúrós lenni. Bill megijedt, ugyanis ő is érezte, hogy ebből aligha lesz békülés.

-Na idefigyelj Bill… békülni akarsz? –állt fel Tom, mérgesen nézve Billre.

-Igen, ha hagynád! –kiabálta Bill

-Hagynám?! Te rinyálsz állandóan! –Tom

-Én rinyálok? Te össze-vissza bunkóskodsz! –Bill

-Le lehet állni te rohadt görény! Kurvára elegem van belőled Bill! nem voltál te ilyen! –kiabált Tom magából kikelve.

-TE nem voltál ilyen! –kiabált vissza Bill.

-TE hisztizel két napja bazmeg! Mi a faszomér kell 1 ilyen hülyeségen fennakadni? Komolyan mondom 1 kibaszott nagy pofon kéne neked, hogy észhez térj bazmeg! Kezdesz az idegeimre menni ikertesó létedre! –kiabált Tom.

-Te pedig az enyémre! Eddig lehetett rád számítani, mostmár kurvára nem! –Bill

-Hát ilyen balfasz mint te, ne is számítson rám! –Tom mérgesen.

-Aha, szóval már balfasz vagyok! Jól állunk, bazmeg! –kiabált Bill.

-Te hoztad ki belőlem, mert 1 undok köcsög vagy! Eddig normális voltál, amióta ezt a szart álmodtad, nem ismerek rád! –Tom

-Én nem ismerek rád! Agresszív állat vagy Tom! –kiabált Bill. Tom erre nekiment Billnek, és erősen megragadta a fiú vállát. Pont mint Bill álmában, mielőtt a metró elé lökte.

-Agresszív? Heh? –Tom 1 nagyot lökött Billen, aki a falnak csapódott. Bill nem hagyta magát, behúzott egyet Tomnak, aki megtántorodott.

-Komolyan nem bírom tovább itt megtűrni az ikertestvéremet… tűnj innen! –sziszegte Bill. Tom letörölte a szájából kibuggyant vért.

-Hülye féreg… dögölj meg! –mondta Tom, majd 1 gyilkos tekintetet küldött Bill felé. Végül rúgott egyet az ajtón, az kinyílt a gitáros pedig kisietett a szobából.

Bill ott állt az ajtó mellett. A feje fájt a fal miatt. Már megbánta, hogy nekiment Tomnak. Az elején ő rontotta el… maradt volna csöndben. Bill leült a fotelba, melyen az előbb még Tom foglalt helyet. A fiú elkeseredetten temette a kezébe arcát. Könnyei segélykérően hullottak barna szeméből. Bill olyan szomorú volt, mint még soha. Hiszen 2 napja még minden rendben volt, aztán kész… vége. Tommal olyan csúnyán összeveszett, mint még soha. Persze már volt rá példa, hogy verekedtek, de nem volt komoly. De ennek már más hatása volt. Bill a vállára tette a kezét, amely még mindig fájt Tom szorításától. Az élet kezdett olyan lenni, mint az álom. Az álomban Tommal össze voltak veszve. Hamarosan a valóságban is ez következett. Aztán Tom nekiment Billnek. Az életben is ugyanez történt. Az álom vége az volt, hogy Bill meghal. Ez a következő lépés, amely még várat magára. Bill félt. Nagyon megijesztette ez az egész. Ekkor bejött Gusti.

-Hát… legalább megpróbáltátok! –Gusti.

-Én csak ki akartam vele békülni! –szipogta Bill. Majd újra előtörtek a könnyei, és amikor lehajtotta a fejét, fekete tincsei eltakarták a szomorúságtól meggyötört arcát.

-Na… majd minden rendeződik! –Gusti

-Nem fog! Minden úgy történik, mint az álomban! A következő lépés a halálom lesz! –mondta Bill a félelemtől reszketve. Gusti először azt akarta mondani, hogy dehogyis, de aztán elgondolkozott azon, amit Bill mondott. Hogy minden úgy történik mint az álmában. Billnek igaza volt. Gusti ereiben megfagyott a vér.

-Bazmeg Bill… tennünk kell valamit! De nagyon gyorsan! –mondta Gusti félve.

-De mit tegyünk? Mi ez? Mért történik ez velem? Gustav segíts! –könyörgött Bill sírva.

-Fogalmam sincs, mit tegyünk. De tennünk kell valamit, különben ez az átok vagy mi az isten meg fog ölni! És most nem viccelek Bill! Ketyeg az óra! –mondta Gusti. Bill jobban félt mint eddig.

-Gustav… Nem tudom mi ez… félek! –mondta Bill, majd az ajkába harapott. Már azt sem tudta, hogy a szomorúságtól, vagy a félelemtől sír. Mert mindkettő erősen munkálkodott benne. Isten tudja mi fog vele történni holnap, vagy akár ma. És ha meghal, akkor hogyan fog. Gustav pár perc gondolkodás után felpattant.

-Bill gyere gyorsan! Azt hiszem tudom, hogy ki segíthetne rajtad! –mondta Gusti, majd Bill oldalán kimentek a szobából…