Nem kaptam levegőt!!!! A barátnőimről feltételeztem volna utoljára, hogy csak kihasználnak!!! Először gondolkodtam, hogy valami iszonyatos sértést vágok Jean fejéhez, de inkább csak köszönés nélkül lecsaptam a telefont. Bill szomorúan nézett rám. Nem tudom, hogy engem sajnált, hogy csalódnom kellett, vagy bennem csalódott, mert ilyen barátaim vannak. Azt sem tudtam mit is mondhatnék neki. Csak tátogtam, és iszonyúan rosszul éreztem magam.

- Bill én… - kezdtem, de a srác félbeszakított:

- Nem a te hibád!!! – Ezen egy kicsit meglepődtem.

- De… - kezdtem volna megint.

- Semmi de! Nem te tehetsz róla, hogy a barátnőd így átvágta a fejed. Csak az bánt, hogy épp miattam. – nézett a cipőjére fekete hajú hiú.

- Jajj nehogy már neked legyen lelkiismeret furdalásod, mert a barátnőmről kiderült, hogy egy kétszínű dög??? – torpanok meg. Bill is megáll, majd rám emeli szomorú tekintetét.

- Bill!! Ez akkor is megtörtént volna, ha te nem vagy itt!!! – léptem oda hozzá.

- Nem!! Akkor talán nem! – néz ismét a földre a srác.

- Jajj! Ebből elég!!! Nem hibáztathatod magad!!! Világos??? – toppantottam kicsit hisztérikusan. Bill nem válaszolt.

- Aszta! Nem a te hibád!! Vili?? És ha továbbra is ilyen savanyú leszel az est hátralévő részében, itt hagylak!! Még akkor is, ha nem tudom merre kell visszamenni!!! – fenyegettem mutató ujjammal, megpróbálva tök komoly lenni, de ez nem jött össze, ugyanis a srác rám nézett elkezdett nevetni.

- Most mi van?? – teszem csípőre a kezem.

- Semmi!! Csak eléggé muris látvány vagy, így Tom pulóverében, hisztizve! – vigyorgott még mindig. Szó se róla, tényleg elég röhejesen néztem ki, a térdem alá érő, bő pulcsiban, melynek ujja fel volt húzva a könyökömig, de még így is nagy volt. Végig néztem magamon és már én is elkezdtem röhögni. Aztán összeszűkítettem a szemem és meglöktem Billt. Ő is visszalökött, ez után megint én következtem. Lassan elindultunk visszafele. Aki akkor látott volna minket tutkó azt hiszi, hogy részegek vagyunk. Kész csoda, hogy nem ébresztettük fel az utcában lakókat, ugyanis végig röhögtünk és hülyéskedtünk. Úgy imádtam, ahogy Bill nevetett azzal a nagy szájával. Annyira aranyos volt. És ha csak mosolygott attól be tudtam halni. Egy idő után észrevettem magamon, hogy ilyeneken jár az eszem, ezért villám gyorsan megráztam a fejem és elhessegettem ezeket a gondolatokat. Egy újabb lökést mértem a srácra, majd elkezdtem szaladni. Bill utánam. Nem kellett 3 perc és beért. Elkapta a derekamat és megemelt. Átrakott a másik oldalára, majd kinyújtotta a kezét:

- Az a mi kapunk, kincsem! – mutatott a kettővel előttünk lévő vasrácsra. Erre elnevettem magam:

- Én mondtam, hogy eltévednék!!!

- Igen, ezt valahogy én is észrevettem… - nevette el magát a fekete hajú srác is, majd elengedte a derekam, és megfogta a karom, mert megint el akartam indulni az ellenkező irányba.

- Mondom arra! – nevetett Bill és megpróbált a kapu felé ráncigálni. De nem hagytam magam. Én minden áron a másik irányba akartam menni.

- Jajj már Ella!!! Hova mész?? – próbált visszatartani.

- Nemt’om!! De még nem akarok hazamenni!! – fordultam vissza Bill felé, aki arra számított, hogy rántok egyet rajta, ezért kitámasztotta a lábát, így majdnem mind a ketten borultunk egyet. Megint kitört belőlünk a röhögés.

- Na jó!! Ebből elég! Komolyodjunk meg!! – vágott szigorú képet Bill. Én is megpróbáltam utánozni kevés sikerrel így megint elnevette magát. Aztán hírtelen elkomolyodott:

- Már nem is tudom mióta nem röhögtem ilyen jót!!

- Ma délután óta?? – teszem fel a kérdést tök komolytalanul.

- Nem úgy!!! Oké, Tomékkal nagyon sokat röhögünk! De egy lánnyal!! Egy másik emberrel, akit nem ismerek annyira! – néz a szemembe Bill. Erre már én is elkomolyodtam. Kicsit zavarba jöttem, de nem tudtam elszakítani a szemeim Bill átható tekintetétől. (Na jó ez most egy kicsit nyálasra sikerült!! XD) Nem csináltunk semmit, csak álltunk egymással szemben. Szóra nyitottam a szám, de úgy éreztem Bill már előre tudja, mit akarok mondani, így inkább magamban tartottam. Merengésünkből, egy kutya ugatása zökkentett ki minket, akit valószínű felébresztettünk a röhögésünkkel.

- Öm, most már tényleg be kéne mennünk, mielőtt az egész környéket felverjük!! – vakarta zavart mosollyal a tarkóját a srác.

- Igen szerintem is!!! – bólogattam. Még beértünk a házba nem esett több szó köztünk. Egyikünk sem tudta mire vélni az előbbit. Mikor beléptünk az ajtón, az összes lámpa le volt kapcsolva, csak a TV fénye játszott a falon.

- Sziasztok! – léptünk be a nappaliba miután levettük a cipőnket, de legnagyobb megdöbbenésünkre nem volt fenn senki. Pontosabban nem azon lepődtünk meg, hogy nem voltak fenn, hanem ahogy aludtak!! Ugyan is a kanapén Gustav és Zsu aludt EGYMÁSON!!! Gusti háttal feküdt és a hasán Zsu. Békésen szuszogtak és nagyon cukik voltak!!

- Aszta mindenit!! Erre nem számítottam!!! – vigyorgott Bill.

- Pedig várható volt!! – mosolyogtam sejtelmesen. – De ne piszkáljuk őket!! Lehet, hogy csak így aludtak el!! Az még nem az jelenti, hogy komolyabb dolog is van köztük!

- Persze… - bólogat sokat értően Bill. – Csak így aludtak el… Nem kéne őket felébreszteni??

- Szerintem nem!!! Legalább is én a Zsuzsit nem kelteném fel a helyedben!! Keresztben lenyelne!! – húztam el a szám.

- Igazad van!! De várj!! Hol van Tom?? Ő neki kéne itt aludnia!! – ráncolja a homlokát Bill.

- Gondolom, a hálóban! – vontam meg a vállam. Bill ugyan ezt tett, majd bementünk a szobájába.

- Ki megy először fürödni?? – kérdeztem, miután eldőltem az ágyamon.

- Lányoké az elsőbbség!! – vigyorgott kajánul a srác. Gondolkoztam rajta, hogy a fejéhez vágom, hogy akkor te mész, de azon nagyon megsértődött volna, így inkább nem tettem. Felálltam, elővettem a hálóingemet, majd elmentem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, és visszasiettem a szobába. Bill nem volt benn. A másik szobából halk beszélgetést hallottam, így gondoltam megnézem, ki van fenn. Georg szobájának ajtaja résnyire nyitva volt. Megálltam és belehallgattam a beszélgetésbe:

-… és szinte végig röhögtünk. Nagyon jó volt! – fejezte be az élménybeszámolót Bill.

- Ó ebből lesz valami!!! – szinte láttam magam előtt Tom kaján vigyorát.

- Tom! Tudod jól, hogy… - kezdte volna Bill, de testvére félbeszakította:

- Tudom, tudom! Még nem ismered, meg már 2 éve nem volt barátnőd bla – bla – bla… De ne mond, hogy nem néz ki jól!!

- Én egy szóval sem mondtam ilyet! – vigyorogta Bill. – De nemt’om… Bár ma olyan furcsa volt, mikor a szemébe néztem.

- Na mondtam én!!! – kiáltotta diadalittasan Tom.

- Csssssssss!! Halkabban, mert felébreszted Georgot! Amúgy meg ez nem jelent semmit!!! Ejtsük a témát oké??? Te mit csináltál, miután elmentünk?? – érdeklődött a fekete hajú srác.

- Hááát… Elmentem fürdeni, aztán bejöttünk TV – zni Georghoz. Ez a szerencsétlent meg elaludt!!! Aztán már én is gondolkodtam rajta, hogy lefekszem, de mondom megvárlak, hogy milyen volt! – vigyorgott továbbra is a rasztás. Úgy döntöttem eleget hallottam, így halkan kopogtam és benyitottam. Bill és Tom a földön ültek, Georg pedig keresztbe tehénkedve az ágyon horkolt.

- Nem zavarok?? – lépek be a szobába.

- Te??? Soha!!! – vigyorodott el még szélesebben Tom.

- Jó, én is így gondoltam! – mosolyodtam el, majd helyet foglaltam a földön a két srác között.

- Hogy érezted magad?? – kérdezte izgatottan a sapis.

- Jól!!! – sandítottam Billre.

- Bővebben?? – húzogatta meg szemöldökét ikre.

- Nagyon jól! – nevettem el magam. Tom megfogta a fejét. Szerintem kicsit lefáradt! XD

- Jó, látom nem vagy valami bőszavú ilyen téren! Amúgy sexy a hálóinged! – vigyorgott a srác. Egy spagetti pántos, combközépig érő fekete selyem hálóing volt rajtam. Kicsit elpirultam, még szerencse, hogy sötét volt.

- Köszi! – motyogtam zavartan. Tom élvezte, hogy zavarba tudott hozni.

- Na én asszem megyek fürdeni! – pattant fel Bill.

- Én meg most már tényleg alszok, mert holnap még háromkor se fogtok tudni kirobbantani az ágyból! – állt fel Tom is.

- Mintha amúgy is kilehetne!!! – követtem a példáját. Kimentünk Georg szobájából, majd mondtunk egy „Jó éjszakát” Tomnak és mindenki ment a maga dolgára. Vagyis Bill a fürdőbe én, pedig a szobába. Egy ideig csak nézelődtem aztán gondoltam egyet és kimentem az erkélyre. Fél óra múlva jött Bill. Kicsit meglepődött, mikor nem talált a szobában, de aztán látta, hogy nyitva van az erkélyajtó, így már tudta hol vagyok.

- Meg fogsz fázni! – jött ki utánam, egy pulcsit terítve a hátamra.

- Arra gyúrok! – vigyorodtam el.

- Persze! Aztán Zsu kitekeri a nyakam, hogy nem vigyáztam rád!! – könyökölt a korlátra.

- Majd rákenjük Tomra!! – vontam meg a vállam. Bill elmosolyodott. Még sokáig beszélgettünk, még végre olyan 4 óra körül lefeküdtünk aludni. Már alig vártam, hogy másnap reggel legyen, és jól kiszekálhassam a világból Zsut…