8. rész  - Friends 4ever

Mikor vége lett 2 számnak – mivel nem volt hely - , én Bill ölébe ültem, Dory pedig Toméba.
Azonban már nem csak láttam, de éreztem is Billen valamit…

Huncutul rámosolyogtam, ő meg olyan piros lett, amilyet még életemben nem tapasztaltam emberen. De kicsit én is zavarba jöttem. Majd hogy még tovább húzzam, adtam neki egy puszit az arcára. Olyan édi volt piroson  

- Hogy tetszett? – szólalt meg Dory túlüvöltve a zenét xD
- Király! Szuper! Sexy! Csúcs! Huhh….! – ilyeneket hallottunk mindenkitől
- Ennek örülünk - mosolygok

- Nah, bulizzunk tovább! – szót közbe Tom

- Élvezzük az utolsó együtt töltött pillanatokat – Gustav költőien

- Még van pár nap – Bill

- Jah… Akkor SZÉP emlékek – javította ki magát Gusti

- Biztos lesznek még szép emlékek – Georg

- Ohh! Akkor menjetek a… - kezdett bele Gust, de a végét elnevette 
- Mi is szeretünk – nevetek

- Tudom – vigyorog

- Ego… - forgatom a szemem

Megvolt a nagyon jó „búcsúztató” buli és mindenki jól szórakozott. Nem ittuk agyon magunkat, senki sem mászott rá senkire. Mindenki táncolt mindenkivel és az egész jó volt 

Ezután villámgyorsan teltek a napok. Volt még 2 közös állomás. Már 9.-e volt. Ami azt jelenti, hogy holnap délután szétválunk Már Dory is nagyon megkedvelte a fiúkat, és ő sem akart tőlük elszakadni. Nagyon rossz érzés volt amikor a holnapra gondoltunk. Valószínűleg alszunk 11-ig, eszünk, pakolunk és megyünk. Nem is tudunk majd semmit sem csinálni.

Most délután 2 volt.  Dory nem érezte valami jól magát, már el is aludt, ezért én át akartam menni Tomiékhoz vagy Billékhez. De ő jött hozzám. A folyosón összefutottam Billel.

- Szia! Tom mondta hogy szeretné látni Doryt. - mondta

- Hát… az nem fog menni. Nagyon szarul van és már el is aludt – én

- Oh… értem. Veled mizu? – kérdezte

- Hát, kb. ugyanaz mint fél órával ezelőtt. Semmi. – mosolygok – És veled?

- Jah. Ugyanaz – Bill

- Aha. Na én megyek – mentem volna el, de elkapott a karomnál

- Várj! Hova? – kérdezte

- Csak Tomiékhoz. – vontam vállat

- Öh… Ráérsz ma? Ma este? – kérdezte félve

- Öhm… Ahha, persze – bólogattam – Mért?

- Csak gondoltam elmehetnénk valahova. – nézte a földet – Mozi vagy vacsi...

- Aha, oké – mosolygok

- Oké, akkor 5-re legyél kész – mosolyog ő is

- Okay, szija – adtam az arcára egy puszit és átmentem Tomiékhoz.

- Szia! Dory jobban van? – kérdezte mikor beléptem

- Nem nagyon. De szerintem később jobban lesz, mert most alszik – ültem le mellé

- Az jó. Jut eszembe… igent mondtál?? – kérdezte hatalmas vigyorral az arcán – Krissz 100 hogy ki lesz borulva.

- Mi? Mivan? Milyen igen? Mire? – értetlenkedtem

- Oh. Ezek szerint még nem kérdezte meg – húzta el a száját

- Na de… Mit? – kérdeztem

- Semmi – legyintett

- Ki? – én

- Senki senki – csóválta a fejét

- Pasik… - forgattam a szemem és kimentem

A folyosón találkoztam Tommal.

- Hy! Látom Dory alszik – Tom

- Jajah. Biztos jobban lesz majd – én

- Aha. Nem láttad Billt? – kérdezte

- Öhm… Pár perce még itt beszéltem vele. Utána bementem Tomihoz. – én

- Jah oké. Te jó ég! Mit mondtál neki? – kérdezte kétségbeesetten o_O 

- Mi? Mit mondtam? – lepődtem meg

- Igen vagy nem? – kérdezte

- Mi? Mi igen? Mi nem? Tomi is ezzel jött. Mi van most? Ti tiszta dilisek vagytok. – néztem rá szúrósan és otthagytam. Mentem ki egyenesen a hotelból. A baj csak annyi volt, hogy semmi álcázó jellegű cucc nem volt rajtam. Így egyből mindenki kiszúrt. Szóval mehettem vissza. De jó… -_-’

A liftből kiszállva megint Tomba ütköztem. Szó szerint.

- Nah, hova sietsz így? – kérdeztem

- Nincs meg Bill – idegeskedett

- Ja, csak ez – vontam vállat

- Csak? Mit mondtál neki? – Tom

- Mit? Semmi újat! Biztos elment a boltba vagy tudom is én… Tud magára vigyázni. Inkább gyere fel. – húztam magammal és bementünk Doryhoz. Már kelegetett, ezért magukra hagytam Tommal.

- Jobban vagy már? – ült le mellé Tom

- Öhm… ahha. Soha jobban! – ült fel az ágyon vigyorogva

- Ennek örülök – mosolyog Tom is

- Hmm… nem megyünk el sétálni vagy valami? – kérdezte Dory

- De, de mehetünk – ezzel el is indultak. Sétáltak, fagyiztak meg minden.

Én még addig elvoltam a többiekkel. Hamarosan hazajött Dory és Tom. Tom visszament még valamiért egy boltba. Mikor Dory ment a folyosón, Krissz berántotta a szobába, de az egy résnyire nyitva maradt.

- Nem bírom tovább! – kezdte Krissz kétségbeesetten

- Nah, gyere üljünk le – mondta Dory majd egymás mellé leültek az ágyon – Mit is?

- A szerelmet… - hajtotta le a fejét

- Mi? Még mindig szereted? Verd őt ki a fejedből. Még azelőtt volt mielőtt felfedeztek titeket. Az már legalább 3 éve. Nagyon régen volt. – Dory

- Tudom. De egyszerűen nem megy. Minden nap látom, hallom, érzem. Hogy felejtsem így el? – Krissz

- Figyelj. Szerintem neked és Diának is jobb lesz úgy, ha… - kezdte Dory, de a folyosóról zajt hallott.

- Bill!!! Tudod hogy kerestelek? – ijesztette meg Billt hátulról ikre, így beesett a résnyire nyitva maradt ajtón

- BILL! Te hallgatóztál? – nézett rá Dory szúrósan

- Én… én nem akartam… csak nyitva volt az ajtó és… - kezdett magyarázkodásba

- Nah, mi történt? – mentem be a szobába felhúzott szemöldökkel

- Te jártál Krisszel? – kérdezte Bill sejtően

- Mi? Ma mindenki számon kér? – tártam szét a karomat

- Igen, járunk. Ééés? – mondta Krissz gúnyosan Billnek

- JárTUNK! – javítottam ki

- És ezt nekem mért nem mondtad? – nézett rám Bill szúrósan

- Mert? Közöd? – én flegmán

- Akkor már értem mért csókolóztatok az ágyon a múltkor! – mondtam mérgesen

- Az nem jelentett semmit – tiltakoztam

- Ki tudja még mi történhetett volna ha be nem megyek. – Bill

- Talán semmi! – én

- Akkor is elmondhattad volna! – vette hangosabbra a hangerőt

- Vele te csak ne kiabálj! Értve vagyok? – állt neki Krissz

- Te meg ne szólj bele! – szóltam rá

- Ezaz! Nem tartozik rád! – mondta Bill is

- Ha jól tudom, én járok Klaudyval – Krissz

- Fogd már fel hogy csak jártunk! Már nem! Vége van! – kiabáltam

- A múltkor is akartad a csókot… és többet is… - Krissz

- Miva… - kezdtem bele, de Bill beleszólt:
- Mi? Te még szereted? Mért nem mondtad? – kérdezte flegmán

- Bazz fogd már fel hogy… - kezdtem, de már megint beleszólt:
- Azt hittem jó barátok vagyunk és mindent elmondunk egymásnak! – Bill

- Befejezhetném? – kiabáltam

- BE! – utánozta a hangomat

- Szóval fog már fel hogy köz…

- És azt hittem hogy nekem nem hazudnál! És megtetted! A szemembe hazudtad, hogy ő kezdte és hogy te nem akartad! – szólt közbe már megint 
- Fogd már be! Elmondhatom? – kiabáltam

A többiek csak néztek mint a moziban.

- Had mondja már el! – Krissz

- Te is egyfolytában beleszólsz! Fogd be! – Bill

- Nekem te itt ne pattogj! – ment oda Krissz

- Na ezt itt és most hagyjátok abba! – álltam közéjük – Köztem és Krissz között nincs semmi. Nem szeretem és az a csók NEM jelentett semmit. NEM járunk, csak jártunk. Annak is már majdnem 3 éve. Úgyhogy ezt zárjuk le.
Mindenki szép csendben kiment a szobából. Csak én és Bill maradtunk bent.

- Sajnálom… - mondta egy kis idő után

- Én is – háttal voltam neki karba tett kezekkel

- Nem akartam. Azt hittem hazudtál. – próbált elém kerülni, de én mindig az ellenkező irányba fordultam

Fél perc múlva:
- 5-kor várlak – mondtam magam elé, majd kimentem

Mögöttem Bill kicsit elmosolyodott, utána ment készülődni. Már 4 óra múlt. Gyorsan rendbe tettem magamat. Felkaptam magamra valami jó cuccot, megcsináltam a hajamat + még egy kis smink és már 5 óra volt. Bill pontosan jött.

- Szia, kész vagy?

- Igen, mehetünk – bólogattam

- Szóval… Mi lesz a program? – kérdeztem már az utcán sétálva

- Hm… szereted a horrort? – kérdezte

- Ahha – én

- Akkor jó – mosolyog – Először vacsizunk, utána beülünk egy jó horrorra

- Oh, az tök jó lesz – viszonoztam a gesztust – És köszi.

- Nincs mit. – Bill

- Nem is tudom mi lesz velem nélküled… Kivel fogok én nap mint nap összekapni? – kérdeztem bociszemekkel

- Ha-ha… - Bill gúnyosan – Nem is szoktunk összekapni.

- Mint pl egy órával ezelőtt. Vagy a Tomos ügy körül, vagy a… - folytattam volna, de a mutatóujját a számra tette

- Inkább élvezzük az utolsó pillanatokat – mosolyog

- Oké – helyeseltem

Hamarosan megérkeztünk egy nagyon szép helyre.

- Bill, mért nem mondtad hogy elegáns étterembe hozol? Akkor nem így öltözök – súgtam neki oda

- Az mindegy, én se úgy vagyok ahogy kéne – mosolyog

- Hülye… - csóváltam a fejem

- Én is téged – vigyorog

- Ohh… tényleg? – játszottam meg magam. Az egyik kezemet az arcom elé helyeztem, és kicsit elfordítottam a fejemet.

- Nah gyere – mosolygott rám, majd magával húzott és leültünk egy kétszemélyes asztalhoz. Nemsoká kijött egy pincér és felvette a rendelést. Legalább 3/4 óra volt amíg kihozták. -_-’ Nem mintha ez olyan szokatlan lett volna, de hát én utálok várni xD Tehát mire kihozták én azt hittem meghalok. Bill szórakoztatott, de már így is nagyon türelmetlen voltam. 
Végre kihozták a kaját és jóízűen ettünk, közben pedig beszélgettünk, nevettünk. Megbeszéltük hogy minden nap vagy e-mail, vagy telefon, vagy msn. Bár a netes cuccokra nem nagyon lesz időnk, úgyhogy egyenlőre maradtunk a telefonnál.
De sajnos egyszer Bill témát váltott:
- És… amúgy meddig jártatok? – kérdezte

- Kivel? – tettem a hülyét, mire csak sejtően nézett rám – Nah jó… - adtam meg magam – Azt hiszem 4 hónap. Kb ennyi volt.

- Ühüm. Az nem kevés idő. Nagyon szerethettétek egymást – jegyezte meg

- Igen. Így volt. – feleltem szűkszavúan

- Mért szakítottál vele? – Bill

- Mert… mert egyszerűen kiszerettem belőle, meguntam az örökös féltékenykedési jeleneteit, a tapadását. Egész nap a nyakamon lógott – húztam el a számat

- Aha. A jóból is megárt a sok… - mondta

- Jajah! Így igaz. – helyeseltem

- És akkor már kb. ő… 3 éve nem volt pasid? – kérdezte

- Öhm… de volt. De azok pár hetesek vagy… vagy pár naposak voltak – vontam vállat

- Nem vagy semmi – mosolyog

- Jól van na. Válogatós vagyok – mondtam durcisan

- Igen, már rájöttem – Bill

- Jó-jó. Most inkább beszéljünk rólad. Te hogy állsz a lányokkal? – kérdeztem

- Hát… egyenlőre sehogy. Már több mint 2 éve nincs senkim – mondta szomorúan

- Hm… az nem lehet valami jó – húztam el a számat

- Igen – helyeselt

- Majdcsak találsz valakit – mosolyogtam

- Remélem – mosolygott ő is

Még befejeztük az evést, utána még beszéltünk, majd olyan fél 9 fele elindultunk a moziba.

- Öhm… ez jó lesz. – mutattam az egyik plakátra

- Oké. Szerintem is. Jók az ilyen kémes izék – mondta

- Jajah! – én

- Hm… Nem fogsz félni? – vigyorog

- Én nem ijedek meg semmitől és senkitől. – csóváltam a fejem

- Nah persze – mondta sejtően

- Akkor nem hiszed – vontam vállat – Majd meg látod

- Oké – adta meg magát

9-kor elkezdődött a film. Billel egymás mellé ültünk, és a köztünk lévő kartámasztó nem tudom hogy hívjákot feltoltuk. Vagyis Bill, azzal az okkal, hogy ha félek, úgy is majd hozzá akarok bújni xD Nah szép… -_-’ HeHh… 

Nagyon jó volt a film. Vagyis az elején még semmi félelmetes nem volt benne amitől megijedhettem volna, de a közepe fele már kezdtek jönni a dolgok. Kicsit durva részek voltak, és reflex szerűen közelebb ültem Billhez és a kezeimmel megmarkoltam Bill karán a puha pulcsiját. Közben nagy szemekkel bámultam a filmben szereplő rémes nem is tudom miket… xD 
- Csak nem félsz? – suttogott a fülembe, amivel a frászt hozta rám

- Én? Soha… - tiltakoztam, de végig a filmet bámultam

- Soha ne mond hogy soha – vigyorog, majd nyugtatóan átkarolt – Ne félj, nem fog kijönni a vászonról és nem fog megtámadni.

- Minek nézek én ki? Egy 6 évesnek? – nézek rá szúrósan

- Nem. Inkább egy gyenge 16 éves lánynak – mosolyog

- Bill. Hagyj. – mondtam, majd még jobban hozzábújtam. Arra azért nem számítottam hogy ilyen film lesz. Azt hittem csak egy sima kémes film emberekkel. Na de ez… Ez egy teljesen más világ volt :S Amikor pókot mutattak benne, egyszerűen Bill pulcsijába temettem az arcom, mert hogy azokat ki nem állhatom. Ha egy hangyát meglátok, már akkor is pattanok xD (egyik nap is így volt a suliban… xD) Asszem a Gyűrűk ura egyik részében vagy egy ngy pók. Nah azt se bírtam nézni. Pedig az minden, csak nem horror xD 
- Még hogy nem félsz semmitől… - Bill

- Csak a pókokat utálom – én

- Persze persze – mondta sejtően

Tovább néztük a filmet. Azért a félelmetes jeleneteket leszámítva nagyon jó volt. De Bill azokat élvezte a leginkább. Főleg hogy igaza lett. A film felétől végig hozzá voltam tapadva De jól esett. Biztonságban éreztem magamat és egy idő után Billnek köszönhetően már az óriás pókoktól sem féltem  11 után vége lett a filmnek.

- Na hogy tetszett? – kérdezte Bill mosolyogva

- Nagyon jó volt. – mosolyogtam vissza

- Főleg a pókok… - gondolkozott el

- Ohh Bill… Ne is emlékeztess rá… - húztam el a számat

- Láttam nagyon élvezted – vigyorog

- Ha-ha… - én gúnyosan

- Még jó hogy ott voltam. Így volt kibe bújnod – mondta – Öhm… vagyis… tudod hogy értem…

- Igen, tudom – mosolygok – Jó-jó. Megadom magam! Elég félelmetesek voltak. És ha nem lettél volna ott… Én esküszöm kiszaladtam volna a moziból.

- Nah azt megnéztem volna – nevet

- De azért télleg jó volt. És nagyon köszi – adtam neki egy puszit az arcára

- Öhm… Szívesen  - Bill – Nekem is tetszett. Jó volt ez az este

- Egyetértek – helyeseltem – Jut eszembe, nem tudsz valami igenről?

- Mi? – kérdezett vissza

- Tomi… Tom… Tom keresett téged, és mondtam neki hogy nemrég beszéltem veled. És akkor elkezdett idegeskedni hogy igent vagy nemet mondtam – néztem Billre

- Öhm… nem tudom mire gondolt – vont vállat

- Jah. Nem erre az estére? – kérdeztem

- Lehet. – Bill

- Aha. Akkor jó, mert tudják hol vagyunk – én

- Igen – bólogatott

…. Csend ….

- Hát… azért ez jó 1-2 hónap volt. – kezdtem bele – Úgy értem… rosszul indult, de jó barátok lettünk, jobban megismertük egymást. És ez nagyon jó.

- Jah. Szerintem is. De holnap az egész semmibe vész – húzta el a száját

- Sajnos… - hajtottam le a fejem – Hány óra van?

- Nemsoká éjfél… - mondta

- Uh… akkor azért van ilyen hideg… - én

- Tessék… - adta oda a kabátját

- De Bill… - kezdtem bele

- Semmi de! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon

- Köszi – mosolyogtam

- Nincs mit – Bill

- Szentem menjünk – én

- Oké – helyeselt

Ezzel elindultunk a hotel felé, ami kb 30 percnyire volt tőlünk. Addig elbeszélgettünk, hülyültünk, nevettünk.

- Erről eszembe jutott egy régi de jó szám – én – Groove Covarge – 7Years And 50 Days

- Ismerem a számot. Ideillő. Csak mi kicsit kevesebb időt töltöttünk együtt – mosolyog

- Jah… 7 év és 50 nap. KICSIT kevesebbet – nevetek

- Jajah. – Bill

- De amúgy a szám klipjét bírom – én

- Én is. Szegény csaj mindent felzabál – nevet

- Heh. Jah! – nevetek én is – Azért én nem csinálnám azt ha megcsalna a pasim.

- Ez csak egy klip… - nyugtatott

- Már megint úgy kezelsz mint egy 6 évest – csóválom a fejem rosszallóan

- Haragszol? – nézett rám olyan ellenállhatatlanul… 

- Rád nem lehet. – mosolygok

- Tudom – húzza ki magát

- Ego4ever – vigyorgok

- Ez van – Bill – Nah itt vagyunk. Jössz szobára?

- Jah, persze. Az est fénypontja! – ezzel bementem a hotelbe utánam Billel

- De halkan, nehogy Tom felkeljen – kiabálta a folyosón -_-’

- Bill, csend már! Ha így folytatod, nem lesz est fénypontja, mert mindenki felkel – mondom ugyanolyan hangerővel, mint az előbb Bill xD 

- Kinél? – kérdezte Bill halkabban

- Mindenhol alszanak – húztam el a számat

- Menjünk motelbe! – javasolta

- Okééé! – egyeztem bele és már mentünk is

- Mi tiszta hülyék vagyunk – jegyeztem meg út közben

Mi hülyék megyünk egy motelbe… xD Hát ez kész… 
- Tudom. De fiatalok vagyunk! – vigyorog

- Jajah! Ki kell használni az ilyen lehetőségeket - nevetek

- Igaz! – Bill

Kb. 20 perc múlva találtunk egy motelt, ahol megszálltunk. Természetesen egy nagy franciaágyas szobát kaptunk.

- Nah gyere, édes! – jött közelebb Bill

- Megyek hercegem! – álltam meg előtte. Már csak mm-ek voltak közöttünk, mikor adtam Bill arcára egy puszit.

- Oh… csak ennyi? – nézett rám bociszemekkel

- Ne legyél telhetetlen. Remélem nem gondoltál komolyan semmit – nézek rá arin xD ^_^

- Neeem, dehogy! – mosolyodik el

- Akkor jó. – helyeslek – Na, aludjunk

- Szerintem is – Bill

Ezután lefeküdtünk aludni, előtte még volt jóét puszi, de utána egyből elnyomott minket az álom.

Reggel mindketten arra ébredünk, hogy csörög a telefonunk.

- Mi? Hol? – néztem körül – Jajjjajjj nekünk

- O-óóó… - Bill vészjósló hangon

- Hopsz! – én

- Inkább vegyük fel – javasolta és mindketten felvettük

- Hol vagytok??? – kiabált a telefonba Billnek David, nekem Peter

- Öhm… izé… - kezdtük mindketten, aztán mindent elmondtunk nekik. Hát nem nagyon örültek neki. Főleg hogy már fél 11 volt. És én indulok fél 2-kor, Billék meg 2-kor. Azonnal kapkodtuk magunkat és siettünk is a hotelba. A többiek mind kérdően néztek ránk. Valószínűleg azt hitték hogy több is történt tegnap este… De nem, csak barátok vagyunk Billel. Jó barátok. Dory segített nekem pakolni, ezért olyan fél 1-re már kész voltam. Még gyorsan ettünk is valamit, utána beszéltünk pár szót a fiúkkal indulás előtt. 

- Hát… vigyázzatok magatokra – kezdte Gustav

- Igen, sok szerencsét – Georg

- Köszi, nektek is és ti is – mosolyog Dory

Mindenki odament mindenkihez egy puszi erejéig, de én megálltam Bill előtt.

- Örökre barátok. – mondtam neki mosolyogva

- Örökre… Barbie… 

Folyt. köv.