Nyílt az ajtó, így Billel arra felé fordultunk. Zsu és a fiúk megálltak az ajtóban és elég érdekesen néztek ránk. Mint ha arra számítottak volna, hogy egy gyilkosság helyszínére érnek. Pár percig csak csöndben bámultuk egymást, majd felpattantam és odarohantam a Zsuzsihoz:

- Na végre, hogy itt vagy!! – azzal a nyakába borultam. Most már Zsu is felocsúdott és ő is átkarolt. Majd ötpercnyi szorongatás után végre elengedtük egymást.

- Olyan régen láttalak! Ha most jöttél volna felém az utcán, biztos nem ismertelek volna meg! – mondta Zsu.

- De én sem téged! – vontam meg a vállam. E közben Georg és Gustav betámogatták Tomot és lefektették a kanapéra. Mikor Bill meglátta, hogy testvére lába be van gipszelve, kis híján szív infartust kapott.

- TOM!!!! Mit műveltél már megint?????????? – korholta le testvérét a fekete hajú srác. – És ti mért nem szoltatok???? – fordult ingerülten a többiekhez.

- Már értem, mért mondtad, hogy ne mondjam el neki!!! – súgtam oda Zsuzsinak, de Bill sajnos meghallotta.

- Mi? Te egész végig tudtad, hogy a tesóm összetörte magát és nem szóltál????????? – tépte a haját.

- Csak azért mondtam neki, hogy ne szóljon neked, mert tudtam, hogy dilis lettél volna és nem akartam, hogy feleslegesen idegesítsd magad! Ugyanis a drága tesódnak az ég világon semmi baja, csak kificamította a bokáját és most játssza a halálos beteget! És ne merj kiabálni a barátnőmmel! – fejezte be fenyegetően Zsu.

- Csak kibicsaklott a bokád?? – nézett megdöbbenve testvérére Bill. Tom bólintott.

- Akkor meg mit aggodalmaskodok itt? Pár hét és rendbe jössz! – vonta meg a vállát Bill, aztán felénk fordult – Bocsi, hogy kiabáltam veletek! – mindenki legyintett.

- Már megszoktuk! – vonta meg a vállát vigyorogva Gusti. Bill felkapta az egyik díszpárnát és hozzávágta. Ezek után egy párnacsata vette kezdetét, amibe minket is bevontak a srácok. Természetesen a fiúk nyertek. A nagy bunyóban a gyerekek nagyon megéheztek és mivel már 6 óra volt, kitalálták, hogy reggelizzünk. Zsu és én kimentünk a konyhába és elkezdtünk szendvicseket gyártani. Közben beszélgettünk:

- Na? Mi a véleményed a fiúkról??? – kérdezte Zsu kíváncsian.

- Nagyon aranyosak meg kedvesek! – vonom meg a vállam. Zsu csak elégedetten bólintott:

- Én mondtam!

- Mit mondtál? – kérdeztem vissza.

- Hát, hogy bírni fogod őket!! – vigyorgott a csaj.

- Be kell vallanom, hogy kellemesen csalódtam bennük! – mosolyodok el látva Zsuzsi kaján vigyorát.

- Ahha! És Bill????? – nézett rám kíváncsian. Látszott rajta, hogy ez a dolog érdekli a legjobban.

- Mi van vele? – kérdeztem vigyorogva.

- Hát mi van veletek? – türelmetlenkedik a csaj.

- Mi lenne?? – kínoztam.

- Jajj Ella! Ne csináld már! Tudod jól mire gondolok!!!! Hogyhogy ilyen jól elvagytok??? – fakad ki a barátnőm.

- Nem tudom! – vonom meg a vállam.

- Őszintén szólva eléggé meglepett. Mikor hazajöttem én a legrosszabbra számítottam. – mesélte.

- Hát amikor megérkeztem én is! – bólogattam. – De szerencsére nem volt kicicomázva szal már eleve jobban álltam hozzá. Aztán a beszélgetéseink során rájöttem, hogy ő egy tök rendes és normális srác!

- Látod én ezt is mondtam! De belehalnál, ha egyszer is rám hallgatnál! – háborog Zsuzsim.

- Jó, jó igazad van!! – emeltem fel elismerően a kezem. – De azért be kell vallanom, hogy ez a Bill gyerek nem kutya! – el sem tudtam képzelni, hogy eddig mért vigyorgott a Zsu mint a tök és mért nézett a hátam mögé, de most már igen! Ugyanis Bill megszólalt a hátam mögött:

- Köszi, ari vagy, de ezt már tudtam! – vigyorogta. Azt hittem elsüllyedek. Meg sem mertem fordulni, nehogy lássa mennyire elpirultam. A Zsuzsi meg csak szakadt a röhögéstől.

- A pipacs hozzád képest sárga!!! – cukkolt az édes, aminek a következtében belenyomtam a vajas kenyeret a képébe, ami éppen a kezemben volt. Ezen meg mi kezdtünk el röhögni ezért Zsu viszonozta a kedves gesztust. A vége az lett, hogy Bill fejét védve menekült ki a konyhából, ugyanis kajacsata vette kezdetét. Ezek után hétig takarítottuk a konyhát és végre leültünk reggelizni.

- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én személy szerint nagyon álmos vagyok! – ásította Tom kaja után.

- Én is! – jött a válasz mindenkitől.

- Ácsi! És ÉN hol fogok aludni????? – tettem fel a költői kérdést. Erre síri csend, majd egyszer csak Zsuzsimnak felcsillan a szeme:

- Hát Bill szobájába Tom ágyán!!!!

- MI???????????? – néztem döbbenten a barátnőmre.

- Ez tök jó ötlet! – vigyorodik el Tom. Billnek a torkán akadt a süti amit éppen majszolt, így most ott fulladozott az asztalnál:

- MI? Egy lánnyal egy szobában???

- Jobb szeretnél fiúval aludni? – kacsintott rá gonosz vigyorral Gusti. Bill vágott egy fintort és kecsesen bemutatta a középső ujját.

- Kár, pedig lett volna jelentkező! – vonta meg a vállát Gustav. Bill igen csúnyán nézett rá, de azért megkérdezte:

- Ki??

- Hát… az a csávó, aki szerelmes levelet írt neked a suliban, mert azt hitte lány vagy… – szemétkedett tovább a szöszi srác. Billnél betelt a pohár. Annyira elöntötte az agyát a vér, hogy elkezdte rugdosni Gustit, aki csak kacagott. Georg alig bírta leállítani a hollóhajú fiút. Kicsit megijedtem, mikor Bill begurult, de Gustav megnyugtatott, miután röhögve felállt a földről:

- Úgy imádom, mikor addig tudom idegesíteni, hogy elszáll az agya! Múltkor is addig piszkáltam, míg nekem esett és elkezdett rugdosni. Csak akkor kicsit durvábban!

- De mért pont engem????? – tépte a haját Bill.

- Nem t’om! – vonta meg a vállát Gustika. – Olyan jó alany vagy!!!!!! – Bill inkább nem válaszolt. Én csak megcsóváltam a fejem:

- Én inkább a kanapén alszom!

- Jajj, nem kell! Nyugodtan alhatsz az én szobámban, nem azért mondtam! Csak kicsit hirtelen jött! – kezdett el mentegetőzni Bill.

- Nyugodtan megmondhatod, ha nem akarsz velem aludni egy szobában, nem kell mentegetőznöd! – nézek rá.

- De mondom, hogy semmi kifogásom ellene, és az előbbivel nem akartalak megbántani. Csak… - húzta el a száját a srác.

- Csak? – néztem rá kíváncsian.

- Csak tudod, hogy áll a lányokkal! Két éve nem volt csajjal! – válaszolt Bill helyet Zsu. A gyerek erre beleharapott a szája szélébe. Valószínűleg nem akarta ezt a tudtomra adni. Erre nem tudtam mit mondani.

- Ja így már érthető! – nyögtem ki zavartan kis idő után. Bill nem válaszolt, csak bólogatott a földet nézve. Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Fordított helyzetben ezt én se szívesen osztottam volna meg egy fiúval. Öt percig néma csönd, aztán Tom megszólal:

- Akkor most hol fogsz aludni?

- Az én szobámban! – válaszolt helyettem Bill. – Max én kijövök a kanapéra.

- Nem, nem! Szó sem lehet róla! Nem foglak kitúrni a szobádból! Ha te nem alszol ott, akkor én sem! – szabadkoztam. Zsu megforgatta a szemeit és elment ágyneműért. Mikor visszajött csak ennyit mondott:

- Bill szobájában ágyaztam meg neked! – Bill kétségbeesetten ránézett testvérére, aki csak vigyorgott.