Ám ahogy beléptem az ajtón, csörgött a telefonom. Felvettem:

- Igen? – kérdeztem.

- Szijjjjjjjjjjjjja Ella!!!! Zsu vagyok!!!! – hallok egy vidám hangot.

- Szia!!!!!! Jajj de örülök, hogy felhívtál, már tök rég nem hallottam a hangod!!!! – terült széles vigyor a képemre.

- Ja, bocsi, hogy nem hívtalak, de nem volt rá időm!!! – sóhajtott a csaj.

- Jajj, te szegény!!!! Mi az a sok teendő, ami miatt nem volt rám időd? – gúnyolódok a barátnőmmel.

- El sem hiszed, milyen nehéz egy sztár barátnőjének lenni!!!!! – válaszol Zsu.

- Na! Panaszkodj egy kicsit!!! – helyeztem kényelembe magam a fotelomban.

- Először is! Folyton utazgatunk jobbra – balra! Már azt sem tudom hol áll a fejem! Másodszor! Mindenhol azok a szemét papparadzik! Nem lehet úgy kimenni az utcára, hogy másnap az újságban viszont ne lásd a képed!!!!! Harmadszor! Mostanában alig látom!!!! Mindig hülye díjkiosztókra járkálnak!!! Már egy hete csak a TV – ben vagy a színpadon látom!!! Persze mindig felhív, hogy él – e még, de az azért nem ugyan az. És végül: olyanok, mint a kisgyerekek! Ha nem lennék nem is tudom mi lenne velük!!!!!!!!!!!!

- Ahamm! – hümmögök. – Most már vehetsz levegőt!

- Ha, ha! Nagyon vicces vagy!!! Örülök neki, hogy végre beszélgethetek valakivel!!! És ráadásul magyarul!!!! – sóhajt egy nagyot a vonal másik végén Zsu.

- És amúgy a „fiúk” hogy vannak? – kérdezek rá.

- Köszönik szépen jól!!! De mért érdekel? Eddig, mikor róluk beszéltem, mindig lehurrogtál, hogy nem vagy rájuk kíváncsi! Most meg te kérdezed?

- Hát tudod sok minden változott, mióta nem beszéltünk!!! – vigyorgok.

- Óha! Csak nem TH fan lettél szívem? – derül jobb kedvre Zsu is.

- Azt azért nem mondanám! De jelentősen jobban állok a hozzájuk, mint régen! – vonogatom a vállam.

- Értem. – vigyorog továbbra is. – Tényleg! Mikor is jössz? Már vége van a sulidnak?

- Jaja. A sulinak már vége. Ma volt az utsó nap. De hogy mikor megyek arról fogalmam sincs. – csóválom a fejem.

- Hát akkor én megmondom! Holnap szépen felülsz a gépre, és már jössz is!! – teszi csípőre a kezét a csaj.

- Lassíts már egy kicsit!!! Ez nem ilyen egyszerű! Egy: azt sem tudom, mikor megy gép. – keresek valami kifogást, mert most, hogy így felhozta a témát rájöttem, hogy egyáltalán nem akarok találkozni a fiúkkal… Bár Zsu nagyon – nagyon hiányzik.

- Aszta… Minek van neted édesem??? – gúnyolódik Zsu.

- Hát nemt’om… de inkább személyesen nézem meg mert nem bízok a netben…. – húzom el a szám.

- Nekem nyolc, csak még július 18 előtt érj ide, mert akkor megyünk nyaralni a Maldiv – szigetekre és már a te jegyed is le van foglalva!!!!! – vigyorog a kiscsaj.

- MI??? Hogy hova? Ti normálisak vagytok? Nekem nincs annyi pénzem, hogy kifizessem a nyaralást!!!! – háborodok fel.

- Nyugi! A fiúk állják. Meghívtak. – Zsu olyan volt, mint a vadalma, a vigyort még mindig nem vakarta le az arcáról.

- HOGY MI VAN? A FÍÚK MEGHÍVTAK???? ENGEM?????? – muszáj volt megint leülnöm, mert hogy időközben felálltam. – És miért? Hiszen nem is ismernek!!!!

- Az nem számít! Nagyon sokat beszéltem rólad és már nagyon szeretnének megismerni! Mutattam rólad képeket, és teljesen el vannak tőled ájulva!  Ezért is ragaszkodott hozzá Bill, hogy gyere velünk! Persze az ötletet én vezettem fel! – nem láttam Zsu képét, de el tudtam képzelni.

- És pont Bill???? – kérdeztem vissza.

- Pont ő. Mért? – vette át a másik kezébe a kagylót a csaj.

- Semmi. Csak meglepődtem. – vontam meg a vállam.

- Ok! Nos akkor mikor is jössz? Csak azért, hogy a fiúk arra a napra ne csináljanak programot! – kérdezte egy naptárt lapozgatva.

- Nem tudom. De majd még úgy is hívlak, akkor majd többet tudok mondani. – piszkáltam a körmöm. Ekkor egy ajtó csapódás, majd egy hatalmas sikítást lehetett hallani Zsu oldaláról.

- TOM!!!!!!!! JAJJ DE ÖRÜLÖK, HOGY VÉGRA HAZAJÖTTETEK!!! - örvendezett a barátnőm németül, majd mintha egy csókcsattanást hallottam volna. – Bocsi most le kell tennem, mert megjöttek a fiúk végre! Majd még hívlak!! Puszi szija! – virult Zsu, majd megvárta, hogy én is elköszönjek és letette. Ledobtam a telefont az asztalra, majd fáradtan ledőltem az ágyra. Becsuktam a szemem és rájöttem, hogy semmire nem emlékszem abból, amit Kittyéknél néztem és olvastam. Még csak a csávó hangjára sem. Aztán a hallottakon kezdett el pörögni az agyam, míg nem elnyomott az álom…….