- Igen?? – veszi fel Tom a telefont.

- Szijja Tom, Ella vagyok! – szólok bele a kagylóba.

- Szijja Kincsem! Mi a gond? Mért vagy úgy kétségbe esve?? – aggodalmaskodik a srác.

- Gyertek gyorsan a korházhoz!! Baj van! – hadarom remegő hangon.

- Istenem, ne ijesztgess már, mi történt??? – türelmetlenkedett a gyerek.

- Billt megcsípte egy darázs és teljesen lefulladt, nem kap rendesen levegőt! Már a mentőautóban vagyunk, megyünk a korházba!! Gyertek oda ti is! – magyarázok gyorsan, miközben az ájult Bill kezét fogom.

- Még jó, hogy lefulladt!! Allergiás a méhcsípésre!!! De hol csípte meg?? – fogja meg a sapkája szélét Tom.

- A stúdióban fenn a tetőn, miközben néztük a naplementét! – válaszoltam.

- Ilyen nincs! – csap a homlokára a rasztás. – Hogy lehet valaki ilyen béna???

- TOM! – szólok rá.

- Jól van bocsi, de akkor is! Na mindegy, megyünk! – nyomja ki a mobilt.

- Ki volt az?? – érdeklődik Zsu. Tom mintha meg sem hallotta volna, mondja a magáét:

- Édes istenem! Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen?? Végre elviszi randira azt a csajt, akiért oda van, és a legromantikusabb pillanatban megcsípi egy méh! Én letagadom, hogy a rokonom!!! – járkál fel – alá.

- Először is, ez nem randi volt! Másodszor, honnan tudod, hogy Bill oda van Elláért, és végül harmadszor nem a bátyád tehet arról, hogy megcsípte a darázs! – számolja ujjain az érveket Zsu. – Most pedig, irány a korház, mert ha nem csalnak a megérzéseim, a barátnőm azért hívott, hogy mennyünk oda! Igaz? – Tom csak bólintott.

- Nagyszerű! Akkor szólok Gustavnak és Georgnak! – viharzik ki az ajtón a csaj. 5 perc sem kell, és már az autóban ülnek.

- Istenem, hogy lehet valaki ilyen béna?? – ez már Georg volt, ahogy tolatott ki az udvarról.

- Jajj, olyan szenyák vagytok! Nem tehet róla! – üti vállon Zsu, aki mellette ül az anyósülésen.

- De ilyen gyerek, nincs még egy a világon! Billnek sikerült egyáltalán valamikor is valami?? – ezt a költői kérdést Gustav tette fel.

- Úgy beszéltek, mintha legalább is ez tényleg egy randi lett volna!! – csóválja a fejét a barátnőm. Síri csend.

- Ez randi volt??? – akad ki a szeme.

- Hát szerinted?? Kettesben elmentek a hangstúdióba, Bill megmutatta neki az új dalunkat, amit ráadásul neki… - Tom ezt a mondatot nem tudta befejezni, mert Gustav oldalba taszította.

- Hé!! – kap a bordáihoz a rasztás, de rögtön eszébe jut mért kapta, mikor tekintete találkozott Gusc - éval.

- Na szóval… utána meg felvitte a tetőre naplementét nézni, és a nap zárása egy vicsi lett volna, de ugyebár ez meghiúsult. – fejezte be gitáros, úgy, mintha ez lenne az évszázad bizonyítéka.

- Mért, úgy, hogy csak barátok, nem vihette el naplementét nézni?? – fordult hátra Zsu. Tom kétkedve nézett rá.

- Olyan izék vagytok! Attól Tom, mert magadból indulsz ki, nem biztos, hogy a testvéred is olyan. – forgatja meg a szemeit a csaj.

- Mért, ha ez nem randi, akkor mi?? Közös baráti program?? – ráncolja a szemöldökét Georg, miközben indexel.

- Pontosan! – szólal meg Gusc mindenki csodálatára.

- Mi?? – reagál Tom.

- Jól hallottátok! Csak egy baráti program! Én tanácsoltam Billnek, hogy vigye el valahova Ellát, mert nagyon keveset találkoztak, és mind kettőjük szenvedett. És biztos, hogy csak barátok! Nekem mondta Bill, hogy csak azt érez Ella iránt: barátságot! – fejezte be Gustav nyomatékosítva az utolsó szót.

- És Ella is Bill iránt! Ő meg nekem mondta! – bólogatott Zsu.

- Jajj, ez így uncsi! Na majd mi segítünk rajtuk… Igaz Tom? – néz a visszapillantóból a rasztásra Georg.

- Bizony! – vigyorodott el ravaszul a sapis. – Ti is benne vagytok??

- Alap! – húzogatta a szemöldökét Gusti.

- Zsu?? – néz rá Tom.

- Legyen! – sóhajt a csaj. – De most már igazán belehúzhatnál Georgkám, mert csigalépésbe még este sem érünk oda!

- Jól van, na! Piros a lámpa, tehetek én róla?? – háborog a basszer.

- Igen Georg! Még az ózon lyuk is a te hibád! – veregeti meg együtt érzően haverja vállát Tom.

- Én is téged… - fintorog Georgi. (Dzsordzsi XD)

Eközben a mentőben:

- Kisasszony kérem, nyugodjon meg! – nyom vissza a székbe egy mentős.

- De ugye nem lesz semmi komoly baja?? – aggodalmaskodtam tovább.

- Nem! Egy méhcsípésbe még senki nem halt bele!!! – nyomott egy pohár vizet a kezembe.

- Ja! Csak, hogy ez nem egy szimpla méhcsípés!!! Bill allergiás rá! – nézek rá. – És nem mondja, hogy allergiás rohamban még nem halt mg senki!

- De maguk idejében kihívtak minket! Az úr állapotát stabilizáltuk, a korházba megkapja az allergia elleni injekciót, és holnap már mehet is haza! – sóhajt a hapsi.

- Biztos? – néztem rá hitetlenkedve.

- Egészen biztos! – bólogatott a pasi. Akartam még mondani valamit, ekkor azonban Bill megmozdult. Lassan kinyitotta a szemét és furcsálkodva körülnézett. Meg akarta kérdezni, hogy hol van, de köhögés lett a vége, ugyan is egy katéter volt ledugva a torkán, hogy kapjon levegőt. Kicsit megnyugodtam. Megfogtam a kezét, jelezve, hogy ott vagyok. Mikor rám nézett öröm csillant a szemében, majd megszorította a kezem. Elmosolyodtam. Az ott létem tudatától megnyugodott, és újból lecsukta a szemeit…