Hajnalodik. A harmat megcsillan London felhőkarcolóin az első napsugarakban. Van, aki már fenn van, de a többség (mint ahogy én is) csak most fordulnak át álmosan a másik oldalukra. Bár egy pillanatra felpillantottam az órára, ami még csak 5:30 – at mutatott, így nyugodt lelkiismerettel aludtam vissza. De a további alvás terve csak fél óráig tartott, ugyanis pontban hatkor a drága szomszédom hatalmas hangzavarral vonult le a lépcsőházban, mint mindig. A fejemre szorítottam a párnát, de hiába. Hatkor már beindul az élet Londonban. Ez az ára annak, ha valaki nagyvárosban lakik. Na mindegy már megszoktam. Csak egy dolog vígasztal: ma van az utolsó nap a suliban!!!J Felkelek, kimegyek a konyhába és csinálok magamnak egy kappucinot. Lassan elszürcsölöm, majd irány a fürdő. Felöltözök, rendbe szedem magam és beágyazok. Mivel még csak fél hét ledobom magam a laptopom elé. Elolvasom a reggeli híreket, megnézem az üziimet, majd felnézek msn - re. Miután meggyőződök arról, hogy nincs fenn a „Kócos herceg” álnévre hallgató 17 éves német srác, akivel szoktam beszélgetni, berakok valami jó zenét. Hétkor csöngetnek. Hál’ Isten megjöttek értem az osztálytársaim. Már épp készültem halálra unni az agyam. Gyorsan kikapcsolom gépet, felkapom a sarokba „lerakott” sulistatyóm aztán irány okosodni. Kinyitom az ajtót és Dávid & Lilla mosolyognak rám.

- Szíjjjjjja Ella!! – köszönt Dávid széles mosollyal.

- Csáó kiscsaj! – csatlakozik hozzá Lilla is.

- Sziasztok skacok! Most mentettétek meg az életem!! Ha két perccel később jöttök biztos belehalok az unalomba!!! – köszöntöttem én is őket, majd bezártam az ajtót és elindultunk lefele.

- Muszáj volt a negyedikre költöznöd??? – nyafog nekem Dávid.

- Cicám! Ezt minden reggel megkérdezed!! És minden reggel ugyan az rá a válasz!!! – csóválom a fejem.

- Most mit vársz tőle?? Hiszen még az órarendünket sem volt képes megjegyezni, pedig ma van az utolsó nap a suliban!!!! – vonja meg a vállát Lilla.

- Kikérem magamnak!!! Tudom az órarendet, csak lusta vagyok használni az agyam, ezért kérdem meg mindig msn – en!!!!! – háborog a szöszi emoboy.

- Fejezzétek már be!!! – szólok rájuk nevetve. – Nem hogy élveznétek, hogy még magyarul társaloghatunk!!!

- Suliban is társaloghatunk magyarul!!! – vonja fel a szemöldökét Lili.

- Ja!!! Azaz egészben a legjobb, hogy nem érti senki!!! – röhög Dávid.

- Jajj! Tudjátok, hogy értem!!! Abban a hülye suliban mindenki angol!!!! – forgatom a szemeim.

- Nem igaz!!! Vannak németek is!!!! – néz rám a szöszi srác.

- Ok Dávid!!! De a németekkel nem tudsz magyarul beszélgetni!!!! – fogom a fejem.

- De németül igen!!!! – vigyorog a megszólított. Lillával jól lefáradtunk.

- Ehhez már nincs hozzáfűzni valóm. – emeli fel mindkét kezét a barátnőm. Dávid még legalább 6x lefárasztott minket az út során a szokásos hülyeségeivel. Mikor megláttuk a suli tornyát, mind ketten fellélegeztünk, hogy már csak pár percig kell elviselnünk a srácot. Belépve az udvarra Dávid rögtön elment a haverjaihoz, mi meg odamentünk a csajokhoz. (Innentől a beszélgetés angolul folyik) Kis baráti csapatunk öt személyből állt velünk együtt. Barby, aki szintén magyar volt már messziről integetett nekünk. Aztán ott volt még Kitty és Jean, akik angolok voltak. Kittyn már messziről virított a Tokio Hoteles póló.

- Jajj Kitty! Már megint ez a portörlő van rajtad? – csóválom a fejem, mikor odaérünk hozzájuk.

- Nem portörlő jó!? Nem tudom mi bajod van a TH – val. Ötünk közül csak te nem szereted!!! – ordítja le a fejem a kiscsaj.

- Jól van, jól van! Nem kell úgy felkapni a vizet. Tiszteletben tartom, hogy ti azokért a csajokért rajongtok, csak ne lássam rajtatok!!! – emelem fel védekezőn a kezem, mert félő volt, hogy Kitty felrobban. Utálta, ha a kedvenc bandáját cikizik.

- Nem lányok!!!! – száll be a vitába Jean is. – Nem tudom hogy alkothatsz róluk véleményt, hisz még nem is láttad őket!!! Sőt! Még a zenéjüket se hallottad!!!!

- De! Már láttam őket egyszer és bőven elég volt!!! – fonom össze a karjaimat.

- Jajj! Attól, mert egyszer a szemed sarkából láttad őket egy újságban, amit ráadásul fél másodperc alatt ellapoztál, honnan tudod egyáltalán hogyan néznek ki???? – vonja meg a vállát Barby.

- Jaaj, hagyjatok már ezzel a témával légyszi!!! – forgattam meg a szemeimet.

- Ahham!! Mindig ez van!!! Ha ehhez a ponthoz érünk, te mindig eltereled a témát!!! Szerintem tulajdon képen te sem tudod mi a bajod velük! – nyújtotta rám a nyelvét Kitty.

- Lehet, de akkor is elegem van abból, hogy mindig mindenki velük fáraszt. – vonom meg a vállam.

- Ki az a mindenki? – érdeklődött Jean.

- Hát egy gyerekkori barátnőm, (aki most kint él Németországba) mikor msn – ezek vele, ő sem tud másról beszélni, csak róluk. Mondjuk az ő helyzete kicsit más. – mosolyodok el.

- Miért más? – kíváncsiskodik Barby.

- Háááát… Inkább nem mondom el, mert meglincselnétek….. – húzom az agyukat.

- Naaaa!!! Mond már!! – szól rám Jean.

- OK! Ti akartátok! – vigyorgok továbbra is.

- Jaja, csak mond már!!! – kapcsolódik be a beszélgetésbe Lilla is.

- Na! Szal azért van más helyzetben, mert ő a „fiúkkal” él!! – nyögöm ki.

- MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII???????????? – jön az egyhangú reakció.

- Persze. Ez higgyem is el!!! – teszi karba a kezét Barby.

- Nem muszáj!!! – vonom meg a vállam. – De miért hazudnék, pont ezekről a….. a…. „fiukról”???

- Hát azt nem tudom!!! Talán, hogy húzd az agyunkat? – néz rám gúnyosan Jean.

- Nem muszáj elhinni mondom! De nem akarok a TH – ról beszélni, mert lesz időm eleget beszélgetni VELÜK a nyáron…. – mosolyodok el megint.

- MI VAN???? Csak azt ne mond, hogy mész a kiscsajhoz!!!!! – tépi a haját Kitty.

- De sajnos azt kell mondanom, hogy ott leszek EGÉSZ nyáron!!! – nyújtom a lányokra a nyelvem. – Kíváncsi leszek, hogy fogom kibírni.

- De hát nem is tudsz németül!!!! – háborog Barby.

- Dehogy nem tud!!! Már megvan a felsőfokúja németből, azért tanul most angolt!!! – válaszol helyettem Lilla. Én csak helyeslőn bólogattam.

- Ez olyan igazságtalanság!!!! – fakad ki Kitty. – Mért pont ő találkozhat a fiúkkal, mikor nem is rajongó!!!????????

- Talán, mert neki van olyan ismerőse, aki ismeri őket??? – néz rá Barby.

- Tényleg!!! És az a barátnőd honnan ismeri őket??? – néz rám gyanakvóan Jean.

- Jár Tommal. – közlöm vele, mint ha tök természetes lenne. A három csaj 5 percig csak tátogott, amin mi Lillával jót nevettünk. (ugyan is Barby, Jean és Kitty Tom fanok voltak, csak Lilla rajongott Billért)

- A kis…… - Jean elharapta a káromkodás végét attól tartva, hogy pofon vágom.

- Én még mindig nem hiszem el! – teszi karba a kezét Barby. Erre megvonom a vállam.

- Ha viszont igaz, (mert én tudom, hogy igaz, már beszélgettem msn – en a kiscsajjal) fel kéne készítenünk egy kicsit!!! Elvégre nem mehet úgy oda, hogy azt sem tudja ki kicsoda!!! – vonja meg a vállát Lili.

- Azt csak tudja melyik Tom!!! Vagy nem? – néz rám reménykedve Jean. Én elhúzom a szám szélét és megrázom a fejem.

- Atya Úr Isten!!! Tényleg lesz mit bepótolnia!!! – fogja meg a fejét Kitty, akit még az imént a sírás kerülgetett.

- Ki mondta, hogy én fel akarok készülni azokból a buzikból??? Bőven elég lesz egy egész nyarat velük tölteni!!!! – nézek Lillára.

- Tőlem!!!! Végül is nem én fogok beégni előttük!!!! – vonja meg a vállát Lili.

- Ha beégek szarügy!!! – vonom meg a vállam.

- De azért úgy mégis csak jobb, ha tudod mit várj tőlük! Nem? – néz rám Jean.

- Ja meg szerintem nem ártana, ha előtte megkukkolnád őket képen, mert ha élőben látod először Billt tuti rémálmod lesz! Vagy legalább is szívbajt kapsz!!! – röhög Barby.

- Hé, hé, hé!!! Billről leszállni!!! – emeli fel fenyegetően a mutatóujját Lilla.

- Mert, ha nem? Mi lesz??? – gúnyolódik Barby.

- Fejezzétek már be!!!! – szólok rájuk, mielőtt komoly vita veszi kezdetét.

- Amúgy szerintem meg tetszeni fog neki Bill!!! – teszi karba a kezét Lilla.

- Mért vagy ebben ennyire biztos??? – néz rá Kitty.

- Mert eléggé egyforma ízlésünk van pasik terén!!! – vigyorog rám a csaj.

- Ez igaz!!! – bólintok rá.

- Jól van! Nos akkor nálam suli után??? – néz körbe Kitty mert idő közben becsöngettek.

- Na jó!!!!!!!!!!! De ezért mindenki jön egyel!!!! – adom be a derekam.