Kopogás…

- Ki az??? – kérdi Zsu.

- Én vagyok… Ella!!! – válaszolok neki. Már muszáj volt megnéznem mi van vele. Délután 6 óra és ő még nem jött ki a szobájából, pedig már Georg is felkelt!!!!

- Gyere csak!!! Nyitva van!!! – vidul fel a csaj. Benyitok. Zsu kinn ül az erkélyen. Kimegyek hozzá:

- Mért nem jössz ki hozzánk???

- Nem tudom!! Nincs hozzá hangulatom!!! – vonja meg a vállát.

- Tomon jár az agyad?? – ülök le mellé.

- Ja... – sóhajt. – Tényleg!!! Beszéltél Billel???

- Nem Billel!! Tommal!! – vigyorodok el.

- És??? Mit mondott?? – kíváncsiskodott Zsu.

- Majd megtudod!!! – vonom meg a vállam.

- Hogy érted??? Mit beszéltél vele?? – ült fel egyre izgatottabban a fotelágyban.

- Mondom… majd elmondja ő!!! – mosolyodok el.

- Jajj már Ella!!! Ne csináld!!! Mond el légyszi!!! – könyörgött a barátnőm. De én erre csak mosolyogva megráztam a fejem.

- Jó!!! Akkor, ha nem akarod elmondani, csak annyit mondj, hogy megcsalt – e vagy nem!!! – nézett rám kutyakölyök szemekkel. Elhúztam a szám sarkát és lenéztem a földre.

- Szóval igaz!!! – néz rám szomorúan a csaj. – Számítottam rá, de azért még is csak volt bennem remény…

- Jajj Zsu!!! Mi ez a savanyodás??? Majd mindjárt jön Tom és mindent megmagyaráz! – karolom át barátnőm vállát.

- Ide ne jöjjön nekem!!!! – csattan fel.

- Had magyarázza meg!!!! Mindenkinek jár egy esély!!!! – nézek Zsu szemébe.

- De nem vagyok rá kíváncsi!!!! Nem érdekel, mit akar mondani!!! Úgy is hazudna!!! – rázza a fejét.

- Nem fog!!! Fontos voltál neki!!! Eddig hazudott!! Most nem fog!!! – győzködöm.

- Ja nagyon fontos voltam neki!!! Megcsalt!!!! Érted Ella??? MEG - CSALT!!!! És ha eddig hazudozott, akkor most is fog!!!! – kelt ki magából a csaj.

- Oké – oké!!! Felfogtam!!!! – húzódtam el tőle feltartott kezekkel. Még soha nem láttam ennyire dühösnek. – De jobb lesz most túl esni rajta most később.

- Mért?? – néz rám könnyes szemmel.

- Mert ha már megnyugodtál, annyiszor fogsz kikelni magadból ahányszor meglátod!!! Így meg ha elintézed most, még a plafonon vagy, akkor később nem fog zavarni!!! – magyaráztam neki.

- Igazad van… - hajtja le a fejét. Aztán újból rám néz:

- Bocsi, hogy kiabáltam veled az előbb!

- Semmi baj!!! – mosolyodok el, azzal megöleljük egymást.

- Ha most te nem lennél itt, én nem is tudom mit csinálnék!!! Szerintem már leugrottam volna innen! Vagy Tom lenne a hullaházba!!! – szorít meg erősebben.

- Jajj, ne mondj ilyeneket!!! Mondjuk Tomot nem sajnálnám!!! – vigyorodok el. Erre már a csajnak is vigyorra áll a szája.

- Tudod mi szeretek benned??? – tart el magától.

- Nem!! Mit?? – vigyorgok továbbra is.

- Azt, hogy te mindig meg tudsz nyugtatni és nevettetni!! És hogy mindig mindenre rá tudsz beszélni!!! – ölel meg megint.  Ettől egy kicsit zavarba jöttem. De azért jól esett!!! Én is nagyon szerettem a csajt!! Ő volt a mindenem!! Ő és a bátyám. Nagy összeborulásunkból halk kopogás zökkentett ki.

- Na ez Tom lesz!!! Én megyek!!! És próbálj meg higgadt maradni!!! Oks?? – álltam fel.

- Oké!! De nem ígérem meg, hogy egyet – kettőt nem adok le neki!!! – áll fel ő is.

- Mondta Tom, hogy erre abszolút fel van készülve!!! – mosolyodok el. Zsu is elenged egy halvány mosolyt. Aztán mivel megint kopogtak elindultam kifele.

- Na ügyes legyél!!! – fordulok vissza az ajtóból, majd kinyitom azt. Tom már épp megint kopogni akart.

- Na?? – néz rám, mikor kilépek az ajtón.

- Hát… Kapni fogsz!! – húzom el a szám.

- Ja… Tudom!!! Na megyek!! Köszi mindent!! És szoríts!!! – lép be a szobába.

- Oké!! Ügyes légy!!! – teszem keresztbe a mutató és a középső ujjamat, majd intek neki. Az ajtó becsukódott. Nagyot sóhajtottam majd kimentem a konyhába a többiekhez.

- Na?? Mi az ábra?? – kérdezi Georg, mikor leülök az asztalhoz Gusti mellé.

- Hát… Semmi jó!! – nézek magam elé.

- Mert?? Nagyon kiakadt Zsu?? – fordult felém Gustav.

- Hát eléggé. Nem tudom mi lesz!!! De nagyon remélem, hogy tisztázzák és kibékülnek!!! Ha barátok maradnak, az maga lenne a tökély.

-  Hát ja!!! Akkor most várunk??? – kérdi Georg.

- Igen… Várunk… - sóhajtottam.

20 perc múlva megmozdult Zsu ajtajának a kilincse. Mindenki oda kapta a tekintetét. Tom jött ki az ajtón, úgy mintha legalább is felravatalozták volna. Oda biceg az asztalhoz, majd leroskad az egyik székre.

- Na mi volt??? – ültük körbe. A srác nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Most megint kinyílt Zsu szobájának ajtaja és ő maga is kijött. Úgy nézett ki mint egy élő halott. Mindenkinek a szeme rá szegeződött, kivéve a raszta hajú srácét. Zsu rászegezte tekintetét Tomra és elindult felé…