Elégedett mosoly terült szét az arcán, majd felhúzott a székből. Belépett az előszobába, lekapta a kapukulcsot a falról és elindulunk kifelé.

- De biztos nem lesz semmi baj??? – aggodalmaskodok, miután kiléptünk a kapun.

- Jajj Ella nyugi!! – mosolyog a fekete hajú srác.

- De akkor is!!! Nem szeretném, ha valami történne veled!!! Velünk!!! – nézek rá. Bill elnevette magát.

- Most mi van??? – értetlenkedek.

- Nem mondod komolyan, hogy engem féltesz?? – kérdezi még mindig nevetve.

- Bocsi!! Attól tartok félre értettél!! – emelem fel a mutatóujjam. – Én nem téged féltelek, hanem magamat!!! Mert ha neked bajod esik, ki fog hazavinni??? – nézek rá ravasz vigyorral.

- Végül is logikus!!! Hisz most rám vagy bízva!!! – húzza ki magát büszkén.

- Csak el ne bízd magad… - mondtam halkan, de gúnyosan.

- Hallottam… - mondta ugyan így Bill. Erre elnevettem magam. Nem tudom, de nagyon mulatságosan utánozott. Most csak meglepődve nézte, ahogy nevetek és mosolyogva csóválta a fejét. Miután erőt vettem magamon és befejeztem a röhögést, megkérdeztem:

- Mi az??

- Semmi… Igaza van Zsunak… Kriminális egy csaj vagy! – mosolyog még mindig. Kicsit zavarba jöttem, és nem tudtam mit is mondhatnék erre. Bill valószínű észrevette ezt, mert elterelte a témát:

- Amúgy, eddig hogy érzed magad körünkben?? Milyenek a fiúk???

- Hát… - kezdem megkönnyebbülve. – Aranyosak!!! És ez nagy szó tőlem!!! Főleg azt bírom, hogy mindenből viccet csinálnak, és folyton szivatják egymást!!! Pláne Tom és Georg. Te és Gustav inkább nyugodtabbak vagytok!!!

- Háh!!! Ezt nem mondtam volna!!! Még nem láttad milyen, mikor mindannyian hülyülünk, de úgy istenigazából!! Mikor mindenre lökjük a poént és csak az a lényeg, hogy röhögjünk, és jól érezzük magunkat!!! Akkor kinyírunk mindenkit!!! Kérdezd csak meg Zsut!!! – nevet Bill.

- Oh!!! Nem szükséges!!! El tudom képzelni!!!! – nevetek én is. Bill egy darabig még mosolygott, aztán maga elé bámult és hirtelen elkomorodott az arca.

- Mi a baj?? Valami rosszat mondtam??? – néztem rá meglepetten.

- Mi?? – ocsúdott fel. – Jajj, dehogy is csak kicsit elbambultam. Tudod, kicsit furcsa most ez az egész!!! Most ne sértődj meg, meg semmi, de Zsu ittlétét is elég nehéz volt megszoknom, most meg ugye itt vagy te. Nem tudom miért. Csak egyszerűen bennem van az, hogy csak ki akartok minket használni!!! Lehet, hogy nem így van!!! Sőt!! Zsunál már biztos vagyok benne!!!! És valószínűleg nálad se, hisz Zsu nagyon jól megválogatja a barátit. Meg hát az eddigi beszélgetéseink során sem lehet ilyesmire következtetni. De már annyiszor megszívtuk. Annyiszor kihasználtak minket a rajongóink!!! Mert vannak, akik nem magunk miatt szeretnek minket, hanem a hírnevünkért. Nagyon sok bajunk van a gruppikkal, akiket Tom előszeretettel visz fel a hotelszobájába, másnap meg lejön a legfrissebb cikk a csajok hazugságaival az újságokba. És mért??? A pénz miatt!! Mert a sajtó minden apró infót bőségesen megfizet, amivel bepiszkolhat minket. Szóval előre is bocsánatot kérek, ha bizalmatlan és esetleg bunkó leszek!!! Csak már nem tudom, kiben bízhatok! – a végére kicsit felhúzta magát, de mikor rám nézett nem volt harag a tekintetében. Szó se róla, alaposan meglepett a „kitörése”, de úgy éreztem nem bántólag mondta, ezért kis idő múlva, mikor végre megemésztettem mit mondott, mosolyogva ennyit mondtam:

- Oké!

A gyerek kicsit meglepődött. Mintha nem erre a reakcióra számított volna. Mégis nagy kő esett le a szívéről:

- Bocsánat, hogy ezt most így rád zúdítottam, de ez már az elejétől fogva nyomta a lelkem, és most sokkal jobban érzem magam, hogy elmondtam! Útálom az álszentséget!!! És nagyon örülök, hogy így reagáltál rá! – jutalmazott egy kedves mosollyal.

- Mért hogy kellet volna reagálnom??? Le kellett volna ordítanom a fejed, mert őszinte voltál?? – néztem rá félig felhúzott szemöldökkel. Bill ezen még jobban meglepődött.

- Most már végképp teljesen összezavartál!!! – rázta meg a fejét.

- Mért??? – nevettem el magam.

- Őszintén szólva arra számítottam, hogy elküldesz a jó büdös fenébe, hogyhogy merek ilyet feltételezni rólad!!! Főleg azok után, amilyen véleménnyel voltál rólam, mikor idejöttél. – válaszolt óvatosan.

- Jajj az már rég megváltozott!!! – mosolyodtam el. – Amúgy meg a helyedben én is ezen az állásponton lennék, én sem bíznék magamban!!! Nagyon nehezen lehet a bizalmamba férkőzni, és nagyon kevesen vannak, akik be is tudnak!! De ők igaz barátok még a mai napig!!! És ez most lehet, hogy kicsit hülyén hangzik, de ez vonatkozik a volt barátaimra is!! – kezdtem el zavartan húzkodni Tom bő pulcsijának ujját.

- Akkor gondolom én még nem tarozom ebbe a kategóriába! – vigyorodik el Bill.

- Nem tudom!! Még nem ismerlek annyira. – vonom meg a vállam. – De gondolom neked sem én vagyok azaz ember, akinek elárulod a legnagyobb titkaidat!!!

- Nekem nincsenek titkaim! – mosolyog sejtelmesen a srác.

- Ja persze!!!! Átlátok rajtad!!! Minden embernek vannak titkai. – nézek rá kétkedve.

- Nekem nincsenek!!! Legalább is azok már nem titkok, hisz a tesóm, meg Gustav és Georg mindenről tud! – fordul be a következő utcán balra a srác.

- Bennük megbízol?? – követem.

- Maximálisan!! Ők szinte már a családom!!! Mindenki tud mindenkiről mindent!! Nincsenek titkok!!! Ezt már az elején megbeszéltük, a félreértések és balhék elkerülése végett. – magyarázta. Én csak bólogattam. Aztán egyszer csak elkezdett rezegni a telefonom.

- Igen??? – veszem fel németül.

- Szijjja Ellus drága!!!!  - hallok egy vidám hangot a vonal túlsó oldaláról.

- Jajjj szijjja Lilla!!! – csapok a homlokomra immár angolul (mert gondolom Lilla ki van hangosítva), ugyanis ekkor jutott eszembe, hogy megígértem a csajoknak, hogy felhívom őket, ha megérkeztem.

- Jajjj bizony!!! – dorgál a csaj. – Már halálra aggódtuk magunkat!!! A telefont felvenni meg luxus!!! Még szerencse, hogy David addig idegesített még újból próbálkoztam!!

- Bocsi, csak le kellet halkítanom a telóm, mert a fiúk szunyáltak! – húzom el a szám. Erre a kijelentésre hatalmas sikítás hallatszott a másik oldalról, ezért el kellett tartanom a fülemtől a telefont, így Bill is hallotta a visítást, és most igen csak furcsán nézett rám.

- Szijasztok csajok!!! – köszönök a többieknek vigyorogva, ugyanis most már biztos voltam benne, hogy ők is hallanak.

- Szijjja babám!!! – hallottam Barbiii hangját.

- Csáó kiscsaj!! – ez Jean volt.

- Szijjja életem!! – köszöntött Kitty.

- Szijja kicsim!! – David egy kicsit sértődötten, hogy lecsajoztam.

- Jajj bocsi David!!! – nevettem el magam.

- Na, na, na!!! Részleteket akarok!!! Milyenek a fiúk?? Hogy érzed magad?? Mindent tudni akarok!!! – hadarta Lilla.

- Jajj, hát hol is kezdjem!! – nézek a mellettem álldogáló Billre, aki kíváncsian hallgatózott, hisz értette mit beszélek, ő is tud angolul. Kihangosítottam, hogy ő is halja a beszélgetést.

- Hát az elején!!! – mondta izgatottan Kitty.

- Ki ment ki eléd a reptérre??? – kíváncsiskodott Jean.

- Hát Bill!!! – válaszoltam mintha tök természetes lenne. A csajok újabb sikítással jutalmazták a szavaimat. Bill szélesen elvigyorodott.

- És, és mivolt??? Ugye nem voltál vele bunkó!!! Tudom, hogy őt bírod a legkevésbé!! – aggodalmaskodik Lili.

- Csak bírtam!!!! Kellemesen csalódtam a srácban!!! Nagyon rendi! Annyira figyelmes!!! Dehogy voltam vele bunkó!!! – ráztam a fejem. A csajok már teljesen kivoltak.

- És hogy telt a napod?? Taliztál már a többiekkel?? – faggatott tovább Lilla.

- Ahham!!! Egész délután velük lógtam!!! Annyira jó fejek!! Tiszta cukik!!! – húzom tovább az agyukat.

- Aztaaaaaaaaa!!! Ella én kinyírlak!!! Ugye tudod, hogy most nekem kéne ott lennem??? – Barbiii.

- Persze!! – nevetem el magam. – Jajj csajok, ha most tudnátok, hogy Tom pulcsija van rajtam… - kezdem el huzigálni a pulóver cipzárját.

- Na neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! – nyafogott Kitty.

- Ez olyan igazságtalanság!!! – hisztizett Jean. – Te mázlista tyúk!! Pedig te nem is szereted a bandát!!! – Megforgattam a szemeim.

- Tényleg és most mit csinálsz?? És a srácok mit csinálnak??? – kérdezte David.

- Háááát… Tom, Gustav, Georg és Zsu már alszanak… - vontam meg a vállam.

- És te meg Bill?? – kapott a szájához Lilla.

- Mii most éppen sétálunk!!! – vigyorodok el. Erre újabb méltatlankodás hangzott:

- Te kis… - jött Kittytől.

- Csak semmi rosszalkodás!!! – vigyorogta David, amire Bill is elvigyorodott.

- Áááááááááá gyerek!! Csak gyere haza!! Kicsinállak!!! – mondta Barbiii nevetve.

- Muszáj hoznod autógrammot!!! – lekendezett Lilla.

- Nem hiszek neked!!! – jött végül Jean - től.

- Mi?? – lepődtem meg.

- Jól hallottad!! Nem hiszem el, hogy sétálsz Billel!! Mint ahogy azt sem, hogy ott vagy a fiúkkal!!! Honnan tudjuk, hogy nem csak azért mondod, hogy minket idegelj??? – vádaskodott a csaj.

- Mért tennék ilyet??? – kérdeztem vissza kicsit ingerülten.

- Hát mondjuk, hogy… nem tudom! De akkor sem hiszek neked!!! – tette karba a kezét Jean.

- Hééé hogy mondhatsz ilyet?? Hogy vádolhatod meg ilyennel?? – förmedt rá Kitty.

- Bizonyítsa be!!! – vágott vissza Jean. – Tegyen vagy csináljon valamit, ami meggyőz. – már épp el akartam kezdeni kiabálni, mikor Bill kivette a kezemből a telefont:

- Én eléggé meggyőző vagyok?? – szólt bele. Hírtelen síri csend lett a vonal túlsó végén.

- Te… Bill vagy??? – kérdezi bizonytalanul Kitty.

- Ki más??? Előbb mondta Ella, hogy együtt sétálunk!!! – mosolygott rám a srác.

- TE JÓ ÉG!!! – ez már Jean volt, aki most szerintem nem kapott levegőt.

- Na ugye!!! Igazat mondott!! De ha olyan jó barátnők vagytok mért nem hittél neki??? – vonta kérdőre a fekete hajú fiú.

- Pont ezért!!! – mondta Jean. – Hallani akartam a hangod!!! – Billel egymásra néztünk. Visszaadta nekem a telefont, majd németül ezt mondta:

- Látod Ella?? Még téged is kihasználnak és megbántanak miattam! Erről beszéltem!!!