Reggel erre ébredtünk:

- TOM TE NORMÁLIS VAGY???? – ordította Zsu. A folyosóról trappolás és Tom nevetése hallatszott, majd kivágódott a szobánk ajtaja és becsörtetett rajta a srác. Zsu utána. A csaj csuromvizes volt.

- Mi folyik itt?? – nézek fel álmosan. Ekkor a rasztás beugrik mellém az ágyba, és magára húzza a takarómat.

- Nézd meg mit csinált ez a hülye!!! – mutatott víztől csöpögő hajára a barátnőm. Erre Tom megint elnevette magát, és a fejét is a takaró alá rejtette. A srác felé fordultam, már előre mosolyogva:

- Csak nem egy pohár vízzel ébresztetted a drágát?? – A raszta hajú fiú feje előkerül a takaró alól, majd bólint. Belőlem is kitör a nevetés.

- Mi az hogy pohár??? Ez a barom megtöltötte a felmosó vödröt és azzal borított nyakon!!!! – csavarta ki a vizet a hajából Zsu. Erre még jobban elkezdtem röhögni.

- Na szép!!! Már te is ellenem vagy!!! – vágja be a durcát a csaj.

- Nem, dehogy is csak… - nem tudtam befejezni, mert elröhögtem.

- Na jó!! Szóljatok, ha már lehet veletek beszélni… - mondta sértődötten és kiment a szobából. Tommal egymásra néztünk:

- Ez megsértődött! – vonta le a következtetést Bill, aki az imént könyökölt fel az ágyán.

- Banyek! – pattanok fel a rasztás mellől, majd Zsu után sietek. A folyosón utolérem:

- Jajj Zsu, ne csináld már!!! – fogom meg a kaját. A csaj nem válaszolt csak elfordult a másik irányba.

- Aszta már!!! Csak kinevettelek, mert murisan néztél ki. Most mi olyan nagy ügy ebben?? – fordítom magam felé. A csaj először a földet nézi, majd rám pillant és elröhögi magát:

- Hogy bevetted, hogy tényleg haragszom!!! – nevette, majd rám fröcskölte a kezéről csöpögő vizet és elkezdett szaladni.

- Te kis… Na várj csak ez még visszakapod!!! – futok utána már én is nevetve. A folyosó végén Zsu belefut Gustavba. A srác reakcióból elkapta, majd eleresztett egy kedves mosolyt:

- Óvatosan, mert még a végén összetöröd magad!

- Jajj ne félts te engem! – vigyorgott Zsu, még mindig Gusti karjaiban.

- Pedig féltelek! – mondta komolyan a srác a barátnőm szemébe nézve. Csak bámulták egymást. Kezdtem kicsit kínosan érezni magam, ezért megköszörültem a torkom:

- Khmm – khm! – vigyorogtam a falnak támaszkodva. Gustav felocsúdott és elengedte a lányt, majd zavartan megvakarta a tarkóját. Az ő pólója is tiszta vízvolt, ebből arra következtettem, hogy még mindig együtt aludtak, mikor Tom megtréfálta őket.

- Nocsak, nocsak! – vigyorogtam. – Csak nem???

- Neeeeeeeeem… - jött egyszerre a válasz. „Tudod, ki hiszi el” – pillantást vetettem a gyerekekre, majd elkezdtem őket szekálni:

- És Tom mit szólt hozzá, Zsu? – vigyorogtam még mindig.

- Nem tudom miről beszélsz… - ő zavartan.

- Óóóó, azt akarod mondani, hogy csak a szemünk káprázott Billel, mikor tegnap este együtt találtunk titeket a kanapén?? – tettem csípőre a kezem mosolyogva.

- Hát… az úgy volt… - kezdte volna zavartan a csaj, de Bill és Tom ekkor rontottak ki a szobánkból, egymást kergetve. Mikor meglátták Zsut és Gustit a folyosón összenéztek és egy „tudtam” vigyor terült szét az arcukon.

- Nahát… Az ifjú pár!!! – vigyorgott Tom.

- Bizony!! Olyan frissek, hogy még csöpög belőlük a víz!!! – húzogatta a szemöldökét Bill. Erre Tom és én elnevettük magunkat, de még Gusti is vigyorgott.

- Ez kérlek szépen annak a bunkónak a műve!!  - háborgott Zsu a rasztásra mutatva.

- Bocsi!!! Csak meg kellet koronáznom azt a csodálatos, meghitt pillanatot!! Olyan édesek voltatok ott egymás hátán… vagy inkább hasán?? – vigyorgott rá Tom Gustira. A srác már cseppet sem volt zavarban. Tom piszkálódására is csak vigyorgott.

- Hát ez… Gustav szólj már rájuk!!!! – „hisztizett” Zsu.

- De most mit mondjak?? Tényleg elég félreérthető volt! – vont vállat a szöszi srác.

- De ne mondjátok, hogy nem élveztétek!!! – mosolygott sejtelmesen Bill. Zsu és Gusti összenéztek, és egymásra mosolyogtak.

- Tudtam! – kiáltottuk egyszerre a fekete hajú sráccal. Zsu megforgatta a szemét és kiment a teraszra. Gustav csak vigyorgott, féloldalasan a falnak támaszkodva.

- Na Gusti most tényleg!!! Összejöttetek? – álltam elé komolyan.

- Nem. MÉG nem. – mosolygott.

- És mért nem?? – lépett oda hozzá Tom számon kérően, csípőre tett kézzel.

- Hé Tom! Neked most féltékenynek kéne lenned!! – ráncolta a szemöldökét Gusti.

- Hé öreg!!! Már lassan 10 éve ismerlek!!! Hogy a fenébe lennék rád féltékeny?? Amúgy meg megnyugodtam, mert tudom, hogy téged 100%-osan megérdemel, és nem valami kis útszéli köcsöggel áll össze!!! – teszi karba a kezét a rasztás. Ezen a szónoklaton most mindenki meglepődött. Még Georg is, aki most lépett ki kócosan a szobájából.

- De bölcs lett valaki!!! – ásította valami vigyorféle közben, amiből inkább fintor lett. Tom bemutatott neki, majd visszafordult Gustavhoz:

 - Most szépen utána mész és lesmárolod, mert ha nem, akkor megteszem én!! – vigyorgott a sapis srác.

- Na azt már nem!! – nevette el magát Gusti, majd megölelték egymást Tommal (olyan barátian).

- Akkor én megyek! – vett nagy levegőt Gusti.

- Az erő veled van!!! – szólt ki a konyhából Georg.

- Tudom Georg: veled meg a vizes kulacs!! – kiabálta vissza nevetve a dobos, majd követte Zsut a teraszra, becsukva maga mögött az ajtót. A lány a korlátnak támaszkodva nézet ki a fejéből. Gustav is oda állt mellé.

- Min gondolkodsz?? – kérdezte.

- Hi! Gustav!!! A szívbajt hozod rám!!! – kapott 100 - zal kalapáló szívéhet a csaj.

- Jajj bocsi, nem akartalak megijeszteni!!! – szabadkozott mosolyogva a srác.

- Semmi!! Na befejezték a szenyózást?? – fordult Gusti felé Zsu.

- Igen! – mosolygott továbbra is a dobos, majd közelebb lép a lányhoz. A mellkasuk már szinte összeér. Most látszik, hogy Gusti sokkal magasabb a kiscsajnál. Csak néznek egymás szemébe, majd Gusti Zsu füle mögé tűri a haját, közben finoman megsimítva a lány arcát:

- Figyel! Szerintem komolyan el kellene gondolkoznunk ezen a dolgon. – mondja halkan, még mindig a csaj szemébe nézve. Zsu elemeli tekintetét és a Gusti pólóján lévő feliratot kezdi átrajzolgatni mutatóujjával:

- Mért?? Te ezt tényleg komolyan gondolod?? – kérdi óvatosan.

- Már hogy a fenébe ne?? – emeli fel a csaj fejét a srác nevetve. Zsu is elmosolyodik, de még mindig nem néz a szöszi fiúra.

- Na mit mondasz?? Megpróbáljuk??? – kérdezte Gusti megsimítva a barátnőm arcát.

- Nem tudom Gustav! Ez nem olyan egyszerű!! – fordul el Zsu a könnyeivel küszködve.

- Már hogy ne lenne egyszerű?? – karolja át hátulról a srác. – Csak az számít, hogy szeressük egymást!

- És Tom???  - fordul vissza hirtelen a lány. Szemei pirosak a könnyektől. – Vele mi lesz?? Nem tehetem ezt vele!!! Tegnap szakítottunk!!! – Gusti elneveti magát és letörli Zsu könnyeit.

- Most mi olyan vicces ezen?? – húzza össze a szemét a csaj.

- Az előbb beszéltem Tommal! – nevetett még mindig Gusti.

- Jézusom! És mit mondott?? Ugye nem vesztetek össze??? – aggodalmaskodott a barátnőm.

- Szerinted, ha összevesztünk volna, ilyen nyugodtan álldogálnék itt?? – karolta át Zsu derekát a fiú.

- Akkor mit mondott?? – lepődött meg a csaj.

- Azt, hogy tudja: nálam jó kezekben vagy! – húzta közelebb magához a lányt. Zsu végre Gustav szemébe nézett. A srác elégedetten elmosolyodott, majd megcsókolta Zsut. A csaj hagyta magát, kis idő múlva át is karolta a szöszi dobos nyakát. Én az üvegajtó mögül lestem az eseményeket. Most vigyorogva visszafordultam a mögöttem tolongó fiúk felé és feltartottam mind a két hüvelykujjamat.

- Ez az!! – boxolt a levegőbe Tom.

- Már ideje volt! – vigyorogta Georg.

- Igen! Ez az!! Na látod, én mondtam neked!! – ugrott oda hozzám Bill. Én annyira boldog voltam, hogy beleugrottam a srác nyakába. Tom és Georg összenéztek, majd a rasztás kajánul elmosolyodott:

- Asszem megvan a következő párunk! – súgta oda a basszernek.

- Az ám!! De akkor mi egyedül maradunk! – bólogat Georg.

- Nem! – húzogatja a szemöldökét a sapis.

- Ja tényleg!! Rólad megfeledkeztem!! – csapott a homlokára a basszer.

- Na szép! – tette karba a kezét sértődötten Tom. – Megcsalsz?? – próbált komoly lenni, de mind a ketten elnevették magukat.

E közben kinn Gustav és Zsu végre elszakadtak egymás szájától.

- Szerelek! – mondta mályen a lány szemébe nézve Gustav.

- Én is szeretlek!!! – válaszolt Zsu, megölelve a fiút.