Kicsit ugrunk:

Már lassan 3. hete „élek” a fiúkkal. Azóta történtek kisebb változások. Például Georg és Zsu kivételével mindenki költözött. Tom átköltözött Billhez, Gusti áment Zsuhoz a franciaágyas szobába, én pedig megkaptam Gusti szobáját. Így sokkal jobb. Ne értsen félre senki, szerettem Billel lakni, csak hát egy fiú és egy lány… szóval kicsit kényelmetlen volt mind kettőnknek. Ja és persze lekerült Tom lábáról a gipsz! xD

Hajnali hat. Szokás szerint felébresztett a belső órám. Nem tudom, mióta itt vagyok korán kelő lettem. Kikászálódok az ágyból, felhúzom a redőnyt és kimegyek a konyhába, ahol már szokás szerint vár Gusti a kávémmal. Lehuppanok mellé:

- Szijja Gustikám!!! Köszi a kávét!

- Szívesen!! – mosolygott a srác. – Hogy telt az éjszakád??

- Hát… nehezen tudtam elaludni, mert Tom még legalább 1 órát dörömbölt az ajtómon, és vagy 20 SMS – t küldött…. – sóhajtottam.

- És most tényleg összevesztetek?? – nézett rám a dobos.

- Hát kicsit szarul esett, amit mondott! De annyira nem haragszom rá… - vontam meg a vállam.

- Mit is mondott pontosan? – érdeklődött Gusti.

- Hát, hogy hanyagolom, meg Bill teljesen kisajátít!!! Oké, összevesztek Billel, de engem hagyjon ki a balhéjukból!! És különben nem is szoktam Billel lenni!! – teszem karba a kezem, kicsit ingerülten.

- Igen, ez igaz! Tényleg, ennek van esetleg valami oka?? – kortyolt a kávéjába Gustav.

- Hát… - fordulok az ajtó felé, attól tartva, hogy ott áll.

- Nyugalom!!! Még van bő 5 – 6 óránk, mire felkelnek! – pillant az órájára Gusti. – Addig nyugodtan beszélgethetünk.

- Nem nagyon találkozunk mostanában! Ő folyton fut valahova, én meg ugye általában Zsuval csavargok. – nézek a bögrémbe.

- Óóó! Csak nem elszomorodott valaki?? – vigyorodott el a szöszi srác.

- Kire gondolsz?? – vigyorodtam el én is.

- Ja, senkire… csak rosszul láttam! – kacsintott Gusti.

- Helyes! – próbáltam szigorúan nézni, de a vége az lett, hogy mind ketten elnevettük magunkat.

- Hiányzik? – kérdezte komolyan Gustav.

- Nem az, hogy hiányzik! Csak vele olyan jól el lehetett beszélgetni! – kezdtem el piszkálni a bögre száját.

- Aham! – bólint Gusti csalafinta mosollyal az arcán.

- Most mi van?? – néztem rá.

- Sámmi! – dől hátra a székben a srác.

- Jaja!! – néztem rá szúrósan. – Ne kombinálj!!!

- Ki??? Én?? Soha!! – vigyorogta.

- Amúgy én úgy érzem, hogy kerül!! – húztam el a szám. Erre Gusti is. Épp el akartam kezdeni oltogatni, hogy ő tud valamit, mikor leintett és szemével az ajtó felé bökött. Bill jött be rajta álmatag, kócos fejjel. Küldtem egy hálás pillantást Gustavnak, majd felálltam és öntöttem kávét Billnek.

- Hello!! Téged lehet látni?? És ilyen korán felkeltél?? Mi történt?? – teszem le elé a bögrét. Eltelt 5 perc mire felfogta, hogy hozzá dumálok és elmosolyodott:

- Nem tudom!!! De kösz a kávét!

- Bill ez fájt!!! Neked még tényleg reggel van… - kapok a fejemhez. A srác megint csak mosolygott.

- De tényleg! Hova tűntél?? Mostanában tök keveset látlak!! – ülök le vele szembe.

- Ááá, nagyon sok a dolog!!! És már nagyon elegem van Davidból!!! És még ráadásul Tommal is összevesztem!! – kortyol a kávéjába.

- Ja… azt tudom… - bámultam magam elé.

- Honnan?? – nézett rám.

- Hát… az egész ház zengett tőletek tegnap este… - kezdtem el játszani a terítővel.

- Olyan hangosak voltunk?? – nézett kétségbe esetten Bill.

- Áhh nem!! – rázta a fejét Gusti.

- Jajj bocsi! – vetett ránk bocsánatkérő pillantást a fekete hajú srác.

- És Tom még Ellának is nekiugrott este! – vigyorogta Gustav. Én megrúgtam az asztal alatt, mert nem akartam, hogy ezt Bill megtudja. Így is elég pipa volt a testvérére.

- MICSODA?? – pattant ki az álom a srác szeméből. – Mit csinált?? Bántott?? Kiabált??

- Hát… kiabált egy kicsit meg bunkó volt… - mondtam óvatosan, mert félő volt, hogy Bill felrobban.

- Mit mondott?? – állt fel az asztaltól.

- Semmi különöset… - kezdtem, de Gustav közbevágott:

- Azt, hogy Ella hanyagolja, mert folyton veled van!! És hogy kisajátítod!

- MIVAN??? DE HÁT DIREKT NEM VOLTAM… VAGYS NEM IS VOLTAM ITTHON!!! HOGY LETT VOLNA FOLYTON VELEM?? MEG MI AZ HOGY KISAJÁTÍTOM?? EGÉSZ HÉTEN 2X TALÁLKOZTUNK!!! SZERENCSÉTLEN MÁR ALIG ISMER MEG!!! ÉS KISAJÁTÍTOM?? MEGÁLL AZ ESZEM!!! CSAK KELJEN FEL!!! – ordította magából kikelve. Én csak pislogtam. Még soha nem láttam ennyire dühösnek. Kicsit félelmetes volt így.

- Őőő, asszem én most megyek! – állok fel az asztaltól.

- Jajj ne! Nem akartalak megijeszteni! – fogott meg az ajtóban Bill.

- Nem, nem azért! Amúgy is át kell öltöznöm! – mondtam neki a földre pillantva. Nem akartam a szemébe nézni, csak gyorsan kijutni a konyhából.

- De... – kezdte volna.

- Bill eressz! – szóltam rá. A gyerek kelletlenül, de elengedett. Én mint a szél eltűztem a konyhából, azon gondolkodva, mire volt ez jó Gustinak. Bill még utánam nézet, majd visszafordult barátjához:

- Ezt elcsesztem…