Szerencsére gyorsan elment az idő. Csak négy rövidített óránk volt, aztán átöltöztünk ünneplőbe, elbúcsúztattuk a végzősöket, meghallgattuk az évzáró beszédet, majd átvettük a biziket (kitűnő lettemJ) és go haza. Azaz Kittyhez. Szerencsére a kiscsaj egy köpésre lakott a sulitól. Szép nagy kertes házuk volt benne szép nagy szobákkal. Hát igen ezt a sulit nem csóróknak találták ki!!! Én ösztöndíjjal vagyok kint, mert másképp nem tudnám fizetni a horribilis összegű tandíjat. Beérve Kitty szobájába majdnem hanyatt estem. A falon minden tenyérnyi szabad helyen Tokio Hoteles poszterek.

- Kitty te beteg vagy!!! – tátom el a szám, mikor meglátom, hogy a plafonról is a TH – s poszterek szereplői pislognak rám.

- Nem beteg!!! Csak fanatista!!! – csóválja a fejét Jean. Leültem az ágyra és csodák csodájára TH – ágynemű volt felhúzva. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy butikban, ahol csak Tokio Hoteles holmikat lehet vásárolni.

- Nos akkor kezdjük a fiúk külsejével. Nézz körül! – mutat a falakra Kitty. Felállok és odasétálok az első poszterhez. Itt Billnek még manga – haja volt. Elmélyülten vizsgálgattam a képet. Minden kis részletett jó alaposan megfigyeltem.

- Ahhha!!! – volt a tömör véleményem. – És innen ki kicsoda?

- Hát ő Bill! – mutat Kitty a poszter közepén álló manga hajú, festett szemű és körmű srácra.

- Ahhham! Ki sem találtam volna! – hajolok közelebb a képhez. – És ez biztos, hogy fiú???

- BIZTOS!!! – jön az egyhangú válasz.

- OK! És melyik az a Tom??? – nézek a csajokra.

- A raszta hajú gyerek Bill jobb oldalán. – mosolyog Jean.

- Hát ő egy fokkal jobb. De mit keres egy rapper egy rock bandában? – nézek körül értelmesen.

- Hát…..őőőőőő……izé…. – jöttek a kielégítő válaszok.

- Ok, köszi a segítséget. – mosolyodok el. – És kik a többiek?

- Hát az a hosszú hajú csávesz az Georg, az a szöszi rövid hajú, pedig Gustav. – válaszol Lilla.

- Ez a Gustav gyerek nem is olyan rossz….. – gondolkodtam hangosan, aminek következménye az lett, hogy a többiek úgy néztek rám, mint ha marslakó lettem volna.

- És az a hosszú hajú csávó ki? – mutatok egy másik poszterre gyorsan.

- Ő is Bill, csak napjainkban. – mosolyog Lili.

- Ahhhham. Tisztára, mint egy csaj. – motyogom az orrom alatt.

- Mit mondtál? – kérdez vissza Lilla.

- SEMMIT!!!! – vágom rá gyorsan.

- Akkor jó! – mosolyog rám a kiscsaj.

- És ez a másik gyerek, vállígérő hajjal? – megyek oda egy harmadik poszterhez.

- Az is Bill, csak akkor épp növesztette a haját. – felelte nevetve Kitty.

- De jó! – erőltettem vigyort az arcomra. – Te jó ég!!!!!! Be van melírozva a haja? – fordulok a következő képhez.

- Ahhha! – kapom a választ.

- Istenem!!!! Én meg fogok kattanni ezek közt!!! – fogom a fejem és lerogyok az ágyra.

- Most nem tudom, mit panaszkodsz!!! Tudod hány lány lenne a helyedben? – szól rám erélyesen Kitty.

- Négy? – nézek körbe gúnyos mosollyal a barátnőimen.

- Ha, ha! Nagyon vicces!!! – nyújtja rám a nyelvét Jean. – Több millió!!!!

- Te jó ég!!!! Ennyi megszállott! – kapok a fejemhez.

- Ez még csak hagyján! De Németországban minden második ember TH – fan. – vigyorog Barby.

- Ja! És aki nem szereti őket, az utálja!!! – teszi hozzá Kitty. – De az antisok szerencsére jelentősen kevesebben vannak!!!

- És ráadásul nem mehetsz úgy oda, hogy utálod őket!!! Mit csinálsz, ha meglátod az egyikkőjüket? Megdobálod paradicsommal? – néz rám Jean.

- Na látod!!! Nem is olyan rossz ötlet!!!! – vigyorodok el, aminek csak az lett a következménye, hogy egy Billel díszített párnát kaptam a képembe. Ezek után kezdetét vette egy párnacsata. A felettébb szórakozásnak a TV vetett véget, amit Kitty véletlenül bekapcsolt. Mily meglepő, hogy az MTV – n pont a TH Monsoon című száma ment.

- Hát igen!!! Nem is időzíthettem volna jobban!!! – húzta ki magát elégedetten Kitty.

- Nos! Ők a Tokio Hotel!! És most legalább a zenéjüket is hallod!!! – vigyorog Jean.

- Valld be, hogy nem is olyan rossz!!! – bök oldalba a könyökével Lilla.

- Na jó!!! Ez a szám tényleg elviselhető, és nincs is olyan rossz hangja ennek a Bill gyereknek! – bólogatok a képernyőre meredve. A csajok ujjongásba törtek ki.

- De ez még nem azt jelenti, hogy nincs meg a véleményem róluk!!!! – emelem fel a hangom.

- Attól függ MI a véleményed!!! – vigyorog Lili. Nem felelek, csak kinyújtom rá a nyelvem.

- Hát jó!!! Ezzel megvolnánk!!! Akkor most jöjjenek a fiúkról az alapismeretek!!!! – mondja Kitty viruló képpel, azzal előszed két böszme nagy iratgyűjtőt és ledobja az ágyra.

- Íme az én szerény kis cikk gyűjteményem!!!! – nyitja ki büszkén az első iratgyűjtőt a csaj. Rögtön az első oldalról Tom mosolyog rám csábos féloldalas mosolyával. Így közelebbről megnézve nem is olyan rossz!! J

- Hát akkor kezdjük!!! – roppantotta ki az ujjait Kitty, majd belefogott a lelkes magyarázásba. Vagy három óra volt, mire az összes cikket végigolvastuk. Életemben nem láttam ennyi újságot, nem hogy cikket. Egy papírra kiírták nekem a fontosabb tudnivalókat, mint nevek, születési dátumok, születési helyek, hobbik stb. és feladták „házinak”, hogy tanuljam meg; valamint kaptam három CD – t azzal a „paranccsal”, hogy addig hallgassam őket, amíg az összes számot kívülről nem tudom róluk, és meg nem tanulom a számok címét. Hát igen! Eléggé palimadárnak néznek a drágáim! Bár szó se róla, eléggé megtetszett a banda a cikkekben olvasottak után, de ezt semmi kép sem akartam, hogy megtudják, mert utána hallgathattam volna az „én megmondtam” szónoklatokat. Aztán olvasgatás után még megnézettek velem vagy hét klipet meg négy DVD – t, így fél kilenc lett mire végre hazaértem.