- Jöhetne már azaz orvos!! – türelmetlenkedett Georg.

- Elhiheted, hogy rajtunk kívül van más betege is, akiket nem fog otthagyni csak azért, mert Tom bohóckodott és letanyált a lépcsőn!!! – forgatta a szemeit Gustav.

- De már rég otthon vannak!!!! – érvelt a srác.

- Nyugalom emberek! Küldtem egy SMS – t az Ellának, hogy még legalább egy óra, mire hazamegyünk!! – nyugtatta a fiúkat Zsu.

- Hát öregem!! Csak én lehetek ilyen béna, hogy a barátnőd érkezése előtt, akit már annyira vártál, kitöröm a nyakam!!! – morgott Tom.

- Először is nem a nyakad, hanem a lábad, másodszor szerencsére nem törött csak kificamodott. És te csak ne aggódj a barátnőm miatt, elég, ha én ezt teszem!!!!! – tette csípőre a kezét Zsu.

- Mért kell aggódni a barátnőd miatt!? Már nem kislány!!!! – vonja meg a vállát Gustav.

- Az lehet, de ki nem állhatja Billt! És már másfél órája vele van!!! – kezd el föl - alá járkálni a csaj.

- Ja! Na látod ez már más tészta! De akkor sem kell aggódnod! Bill biztos jól kezeli a helyzetet. Nem lesz Ellának semmi baja! – próbálja nyugtatni Gusti.

- Nem is Ellát féltem, hanem Billt! Szerintem már rég kinyírták egymást!!! – idegeskedik tovább Zsuzsi.

- Nem hiszem! – csóválja a fejét Tom.

- Mért vagy ebben olyan biztos? – kérdezte ingerülten a csaj.

- Mert ha megismeri Billt, tuti más lesz róla a véleménye, hidd el! Ez mindig így van! – bölcselkedett a raszta hajú srác. Zsu megforgatta a szemeit:

- Tom szívem te inkább hallgass!!! A legutóbbi okosságod is balul sült el!

- Kikérem magamnak!!! Nem tehetek róla, hogy Bill minden szarra allergiás!!!!! – háborgott a megszólított.

- Jajj! Fejezzétek már be!!! – vetett véget a vitának Gustav. – Bírjátok már ki ezt a kis időt! És ilyen hülyeségen amúgy sem érdemes veszekedni!

- Te könnyen beszélsz! Te semmin nem idegesíted föl magad!!! – ült le Zsu Gustav mellé.

- De! Csak nem látszik rajtam! – vigyorodik el a srác. Ebben a pillanatban belépett a doki.

- Na végre!!! – jegyezte meg halkan Georg.

- Elnézést a késésért, de nagyon sok betegem volt! – mentegetőzött az orvos.

- Semmi gond, doktor úr, csak tudja külföldi vendégünk van, és egy kicsit sietnünk kéne! – állt fel Zsuzsi.

- O, nyugalom nem fog sokáig tartani! – mosolyodott el a doki. – Feküdj fel ide kérlek! – szólt Tomnak. A srác levette a cipőjét és a zokniját és engedelmeskedett. A doki megvizsgálta megint.

- Hát, nem túl szép. A röntgenen is jól látszik, hogy elmozdult az egyik csont. Ez jó egy hónap lesz, mire le lehet venni majd a gipszet! – mondta az orvos.

- Te jó ég! Még szerencse, hogy vakáción vagyunk! – fogja meg a fejét Tom.

- Hát legközelebb majd kétszer meggondolod, mielőtt ilyet csinálsz! – húzta meg a srác fülét Zsu.

- Ja! Most képzeld el mekkora gázban lennénk, ha turné közben történik ez!!! – áll fel Gusti is.

- Jó, ok, nem kell több fejmosás, tanultam a dologból! – vonta meg a vállát Tom. Az orvos nem szólt bele a vitába csak csendben tette a dolgát. Sínbe rakta és begipszelte a srác lábát.

- Most várni kell körülbelül negyven percet, még megköt a gipsz. Addig elmegyek megnézni egy másik páciensemet! De ha lehet, ne nyírjátok ki egymást, még visszajövök! – mosolygott a doki, majd kiment a kórteremből. Tom háborogva felült a vizsgálóasztalon:

- 40 perc??? Én addig belehülyülök!!!

- Tom cicám, te már így is az vagy! – veregeti meg együtt érzően barátja vállát Zsu.

- Én is szeretlek kicsim!!! – mosolygott gúnyosan a srác.

- Tudom! – húzta ki magát büszkén a csaj.

- Jajj, a kis egoista! – vigyorgott Gustav. Zsuzsi rányújtotta a nyelvét. Georg idő közben elszunyókált a székében, és most békésen horkolt.

- Te! Nem kéne felkelteni?? – néz Gustavra Tom.

- Te is arra gondolsz, amire én?? – csillant fel a srác szeme. Tom bólintott. Gustav odahajolt Georg füléhez, és hangosabban ezt mondta:

- KEZEKET FEL!!! RENDŐRSÉG!!!! – szerencsétlen gyerek ijedtében akkorát ugrott, hogy lefejelte Gustit, aminek következtébe Tom röhögő görcsöt kapott. Zsu megcsóválta a fejét:

- Istenem! Adj erőt!!!

- Normálisak vagytok??????????????? – tette fel a költői kérdést Georg a fejét dörzsölgetve.

- Nem hiszem! – válaszolt a két fiú helyett Zsuzsi.

- Gondoltam! – bólogatott a srác, majd Gustavra nézett, aki szintén a fejét fogta de azért nevetett. Tom a nagy hahotázástól újra elfeküdt az asztalon. Legalább 5 percig röhögtek.

- Nem vagytok éhesek??? – kérdezte ezek után Tom. – Mert én a nevetéstől nagyon megéheztem.

- Tom! Te mindig éhes vagy!! – nézett a gyerekre Gustav.

- Nem tehetek róla! Fejlődő szervezet vagyok!! – vonta meg a vállát a baseball sapkás srác.

- Na jó! Tom, azt ajánlom gyorsan szárítsd meg a lábadon a gipszet, mert már otthon szeretnék lenni!!!! – türelmetlenkedik Zsu.

- Én szárítom, elhiheted! Ugyanis rohadt éhes vagyok!!! – nyávog a srác. – Remélem, hazafele bemegyünk kajálni!!

- Ez nem is olyan rossz ötlet!! – bólint rá Georg.

- Jajj, majd esztek otthon!! – csóválja a fejét Gusti.

- Azt kétlem, ugyanis otthon egy falat normális kaja sincs, csak édesség! Te jó ég! Elfelejtettem bevásárolni!! – kap a fejéhez Zsuzsi.

- Ez igen kellemetlen! – vakarja a fejét Gustav. – Majd hazafele beugrunk az éjjelnappaliba és veszünk valamit!

- De én nem bírom ki hazáig! – nyafog tovább a raszta hajú srác.

- Max megállunk a Mecki - nél is! – vonja meg a vállát Georg. – Úgyis én vezetek!!

- Tudtam, hogy rád számíthatok!! – csillant fel Tom szeme. 10 perc múlva visszatért a doki:

- Hál’ Istennek még mindenki egyben van! – mosolyog, majd odamegy Tomhoz. – Már nem kell sok és megköt a gipsz. Addig igazán elmesélhetnéd, hogy hogy sikerült ilyen szépen kificamítani a bokádat!

- Hát…… - kezdett bele a tarkóját vakargatva Tom – az úgy volt, hogy nagyon jó hangulatban jöttünk le a lépcsőn a haverokkal és azon szórakoztunk, hogy ki tud több lépcsőfokot átugrani. És természetesen nekem a lépcső tetejéről kellett próbálkoznom, így hát rosszul érkeztem és kibicsaklott a bokám!

- Aha! – hümmögött az orvos. – Akkor gondolom, hogy egy életre megtanultad, hogy ne ugrándozz a lépcsőkön.

- Hát igen! – bólogatott Tom.

 -És ki az a külföldi vendég, akit vártok, ha szabad megkérdeznem? – kérdezősködik tovább a doki.

- Az egyik gyerekkori barátnőm! – válaszol Zsu.

- És honnan valósi??? – érdeklődik az orvos.

- Hát eredetileg mind a ketten magyarok vagyunk, csak kijöttünk Németországba tanulni. Aztán miután ő elvégezte a sulit elment tovább tanulni Londonba én pedig itt maradtam. Most jött hozzánk nyaralni! – válaszolt Zsuzsi.

- És meddig marad?? – cseveg az orvos kényelmesen elhelyezkedve a karosszékében.

- Augusztusban megy haza. – válaszol most Gustav.

- Egész nyáron itt lesz? – lepődik meg Tom.

- Igen! Mért baj? – néz rá Zsu.

- Nem, csak meglepődtem! Azt hittem pár hétig marad csak! – vonja meg a vállát.

- Igen! És akkor mégis, hogy tudna eljönni velünk júliusban nyaralni?? – fogja a fejét Zsuzsi.

- Ja! Tényleg!!! – csap a fejére Tom.

- Tom! Te véletlenül nem a fejedre estél?? – érdeklődik Gustav. Tom erre csak vág egy gúnyos pofát. Az orvos csak mosolyog rajtuk.

- Nem szokott ám mindig ilyen hülye lenni, csak már késő van és ma már hattól fent van!  - nyugtatja meg az orvost Georg.

- Akarod mondani tegnap, ugyanis már hajnali öt van! – néz az órájára a doki.

- Úr Isten! – kerekedik ki Zsu szeme. – Mi lehet otthon!

- Remélem a ház még egyben van! – bólogat Georg.

- Mért is? – érdeklődik tovább a doki.

- Mert a testvérem ment ki a csaj elé és Ella ki nem állhatja Billt! – válaszol Tom. – Most attól paráznak, hogy már biztos kinyírták egymást! – az orvos csak bólogat, majd feláll:

- Nos, had nézzem az a gipszet! – a gipsz már megkötött. Tom kapott egy mankót, majd megköszönték a dokinak a munkáját és lementek a parkolóba. Pontosabban letámogatták Tomot. Nagy nehezen beszálltak az autóba és mentek az éjjelnappaliba. Bevásároltak, majd haza felé vették az irányt, ám mivel Tom kicsapta útközben a hisztit, hogy éhes, tettek egy kitérőt a McDonald’s felé. Öt körül álltak be a ház parkolójába. Zsu vett egy mély levegőt és kiszállt a kocsiból. Látta, hogy a házban még ég a villany.

- Minden bizonnyal Ella most próbálja elrejteni Bill holttestét! – hajol Gustav Zsu füléhez, amitől a csaj szívbajt kap:

- Gustav! De hülye vagy! Inkább segíts Georgnak kiszedni Tomot az autóból! – vágta hátba a srácot. Miután ez megtörtént és a srácot nagy nehezen feltámogatták a három szem lépcsőn, mindenki megállt az ajtó előtt fülelni. Bentről felhőtlen nevetés szűrődött ki.

- Jól hallom, hogy ezek bent röhögnek???? – kérdezi megütközve Zsu.

- Nem! Ez vérfagyasztó sikítozás és jajveszékelés, csak rosszul hallasz! – ütögeti meg barátnője vállát Tom. A fiúk elkezdenek nevetni. Zsu vállba ütötte Tomot a rossz tréfáért.

- Na! Ezt most mért kaptam! Én mondtam, hogy jól ellesznek! – dörzsölgeti a vállát a raszta hajú gyerek. Zsuzsi barátjára nyújtotta a nyelvét, majd benyitott….