Leszállva a gépről gyönyörű látvány tárult a szemünk elé. A sziget, amire érkeztünk gyönyörű volt. Mi a központi kis városba érkeztünk, és körbe is néztünk. Nagyon tetszett a hely, és az emberek is nagyon rendesek voltak. Ez az üdülő paradicsom nem éppen csóróknak való, az már biztos. Bár a mi szállásunk a városon kívül volt, benéztünk pár 5 csillagos hotelbe, hogy milyen az árfolyam, de szinte az összesből úgy jöttünk ki, mintha horrorfilmet láttunk volna.

- Hogy a fenébe lehet ilyen drága ez a hely??? – háborgott Zsu.

- Úgy, hogy ezt az üdülőt cégtulajdonosoknak, és az országok vezetőinek találták ki! – pacskolta meg a csaj vállát Tom.

- Hát jó, de akkor is!! Ki az a hülye aki ennyit kifizet?? – méltatlankodott tovább a barátnőm.

- Hidd el, vannak olyan hülyék, akik ezt megfizetik, különben nem lenne ilyen virágzó ez a város! – mondta halkan Bill. Ők sem voltak éppen szegények, de az itteni árak még nekik is húzósak voltak. De nem akadtunk fenn túlságosan ezeken a dolgokon, hiszen ami szállásunk egy közeli kis üdülőfaluban volt, a tengerparton. A városba csak vásárolni járunk majd.

- Eddig szép és jó! De hogy fogunk eljutni a szállásig?? – vakarta a fejét Gustav. A buszmegállóban álltunk tanácstalanul, és éppen a helyi menetrendet vizsgálgattuk.

- Tud valaki maldiviul?? – nézett körbe Tom. De mikor látta a fintort a képünkön inkább feladta a táblácska böngészését. Én kifejezetten élveztem a várakozást és a meleget, főleg, hogy a láztól folyton rázott a hideg. Leültem a padra és gyönyörködtem a kisvárosban. Nem volt zsúfolt. Mindenhol hatalmas villák, és luxus szállodák, nagy, zöldellő kertel. Az út mellet sorban óriási pálmafák és egzotikus növények. Az emberek az utcán vagy turisták, vagy kleor - bőrű helyi lakosok, de mind széles mosollyal néztek ránk. A hangulatos kis utcákon szuvenjir – boltok, éttermek és szórakozó helyek hirdették az étlapot és programjaikat. Olyan volt az egész, mint egy álom; egyszóval: gyönyörű. Egész nap elnézelődtem volna, de nemsokára jött Saki:

- Na gyerekek! Megoldottam a problémánkat!! Az egyik turista - információs gépnél találtam térképet, szóval már tudom, merre kell menni. A bibi csak az, hogy semmiféle helyi járat nem megy arra, szóval gyalogolnunk kell. – lengetett egy papírlapot az orrunk előtt. Erre mindenki felhúzta az orrát, bár én nem bántam, hogy még téblábolhatunk itt egy kicsit.

- És a csomagjaink?? – aggodalmaskodott Georg.

- Nyugalom, azokat már a szálláshoz szállították. – nyugtatta meg Saki.

- Nagyszerű!! És legalább messze van?? – nyafogott tovább a basszer.

- Nincs! 1 km se. És amúgy sem fogtok belehalni egy kis sétába!! Szóval indulás!!! – intett a testőr. Tom és Georg nyafogása közepette ugyan, de elindultunk. Út közben sokat hülyéskedtünk és fényképezkedtünk, valamint egyszer meg kellett állnunk valami hideg üdítőt venni nekem, mert megint kezdtem rosszul lenni. Kiérve a városból, egy forgalmas út szélén haladtunk tovább. Ez nem volt veszélytelen, hiszen turista – buszok és árufeltöltő teherkocsik is közlekedtek rajta szépszámmal. Mi Zsuval hátul jöttünk, a fiúk 5-6 méterrel lehagytak minket. Ekkor történt, hogy a srácok megint elkezdtek barmulni, és egymást lökdösték. Az események gyorsan történtek: Bill meglökte Tomot, a rasztás is megtaszította az énekest, aki kitántorodott a főútra, és pont akkor jött a kamion. Tülkölés és…

-  JAJJ NE!!... BILL VIGYÁZZ!!!... BILL!!! – ordibáltam, majd zihálva, csurom vizesen felültem az ágyamon. Rögtön hideg, nedves rongyot éreztem a homlokomon, majd valaki lefogta a vállam.

- Nyugalom… Ella… itt vagyok… csak álmom volt!!! Nyugi, csak egy rossz álom volt!!! – rázott meg a hang tulajdonosa, mert még mindig ziháltam és csapkodtam. Mikor végre kitisztult a látásom, Bill aggodalmas képével találtam szembe magam. Ettől még jobban meglepődtem, hátra hőköltem és letéptem magamról a kezeit.

- Nyugi!!! Minden rendben!! Csak én vagyok!! Nem történ semmi!!! Lázálmod volt!! – nyugtatott tovább a srác. A zihálásom kezdett csillapodni, és már a szívem se akart kiugrani a helyéről. Nagy nehezen összeszedtem magam és megkérdeztem:

- Hol vannak a többiek?? És én hol vagyok?? – néztem körbe.

- A többiek lementek a partra fürdeni! Eddig Zsu vigyázott rád, nemrég váltottam le, hogy ő is menjen el szórakozni egy kicsit. 4 napja voltál kómában… folyton dobáltad magad és zagyvaságokat beszéltél. Amúgy a Maldiv szigeteke vagy. Alig, hogy elértük a szállást elájultál, és most ébredtél fel! – magyarázta a srác kedvesen, aggodalommal a hangjában. – Most már minden rendben???

- Igen… azt hiszem… csak… - néztem rá zavartan.

- Csak? – kérdezte és egy pohár vizet nyomott a kezembe. Ekkor beugrott minden. Eszembe jutott, hogy mi volt a repülőn és persze előtte. Hogy miket vágott Bill a fejemhez, hogy rosszban vagyunk… minden. Még az is, hogyhogy jutottam el a szállásra. Ugyanúgy ahogy álmomban, csak akkor Billt nem ütötték el.

- Csak rosszat álmodtam… - vágtam rá bunkón. Bill megértette, hogy nem vagyok hajlandó neki elmondani, amit akartam, mert eszembe jutottak a dolgok, ezért szomorúan a poharamra nézett majd felállt:

- Megyek, szólok Zsuzsiéknak, hogy felébredtél! – mondta halkan.

- Jó… - játszottam szórakozottan a pohár szélével. Bill elhúzta a szája szélét majd kiment. Nem telt bele 5 perc, már jött is a csürhe. Tom úgy ugrott a nyakamba, mintha legalábbis 5 éve nem találkoztunk volna.

- Hé, hé!! Óvatosabban!!! – nevetem, miközben megpróbáltam szabadulni a srác szorításából.

- Jajj úgy örülök, hogy jobban vagy!!! A szívbajt hoztad ránk!! – szorongatott tovább.

- Hé Tom! Most ébredt fel és te meg megfojtod?? – kocogtatta meg a rasztás vállát Zsu. A gyerek erre elengedett, így ő borulhatott a nyakamba.

- Úgy örülök, hogy felébredtél!!! El sem tudod képzelni, hogy megijesztettél minket! Tök aggódtunk!! – szorított meg ő is.

- De most már fenn vagyok, és perpillanat nem kapok levegőt, szóval légyszike engedj el… - nyögtem nevetve. Zsu elnevette magát, és végre elengedett. Kicsit beszélgettünk még a fiúkkal, aztán ők elmentek fürdeni, így ketten maradtunk a csajjal.

- Tudod, hogy meglepődtem, mikor megláttam Billt?? – háborogtam.

- Elhiszem! De tök édes volt, hogy leváltott… azért 4 napig itt ültem ám az ágyad mellett!! – dorgált.

- Jó, de mért pont ő?? Biztos bűntudata van… de az lehet is… még soha senki nem viselkedett így velem! – tettem karba a kezem.

- Jajj olyan igazságtalan vagy vele! – kezdte el piszkálni a takaróm szélét.

- MI??? Ő VÁGTA A FEJEMHEZ, HOGY HÁNYINGERE VAN TŐLEM, MEG TAKARODJAK A SZEME ELŐL, ÉS HOGY CSAK KIHASZNÁLTM, ÉS ÉN VAGYOK IGAZSÁGTALAN VELE????? – keltem ki magamból.

- DE HA TALÁN MEGHALLGATNÁD, AKKOR ELMONDHATNÁ, HOGY DAVID KÉNYSZERÍTETTE ERRE AZ EGÉSZRE, ÉS CSAK A TE ÉRDEKEDBEN TETTE!!! – vágott vissza ingerülten.

- Micsoda??? – ütköztem meg. Erre Zsu szeme kikerekedett. Csak most fogta fel, hogy az előbb mit mondott. Elszólta magát…