11. rész – Ezt jól megcsináltad! 

Egy lány viszont mindent értve, csalódottan, sírva rohant ki a hotelből, akit nem érdekelt a lassacskán szakadó eső, a nagy szél, a sötétség. Csak rohant előre, és hosszú ideig meg sem állt…

Dory és Tomi nyugtalanul sétáltak oda-vissza a szobánkban, miközben azon törték fejüket: hol lehetek? Mit csinálhatok? És miből… A mobilom ott van az éjjeli szekrényen. Pénzt nem vittem magammal. Már délelőtt 9 óra volt. Dory alig aludt valamit. Dávid elment körülnézni a városban, hátha megtalál valahol, de eddig nem járt sikerrel. Krissz pedig a szobájában feküdt az ágyán és nyugisan hallgatta az iPodját. Nem aggódott. Vagyis csak ezt próbálta látszatni. Ugyanis nagyon féltett. Tudja hogy úgysem csinálok őrültséget emiatt… de akkor is. Sosem lehet tudni.
Én pedig… hát valahol London kisutcáiban mászkáltam. Fogalmam sem volt arról hogy hol vagyok. Az éjszakát egy nem valami „ápolt” hotelben töltöttem. Még a nadrágzsebemben volt egy kis pénz, abból vettem ki egy szobát az éjszakára. Telefonom nincs, senkivel sem tudok beszélni. Visszamenni pedig nem akarok. Még nem.

- Mi van kár te… - kezdte Dory idegeskedve, de hirtelen rezegni kezdett a mobilom. Dory értenyúlt. A kijelzőn Bill neve szerepelt. Felhúzta ez egyik szemöldökét és felvette.
- Igen?

- Öhm… neked is szia – mondta kicsit gúnyosan – Felkeltettelek?

- Nem. – Dory szűkszavúan

- Akkor jó. Lenne kedved most találkozni? Beszélni akarok veled. Átjönnél? – kérdezte Bill
Ekkor Dory szeme kikerekedett.

- MIVAN??? Klaudy nállad van?? Vagy… ja nem… Hogy?? Nem értem… - Dory tök ijedten

- Mi?? Jajj, te Dory vagy? – lepődött meg Bill

- Igen, én. Hogy érted hogy tali MOST?? Talán itt vagy? – kérdezte Dory

- Minden elmondok, csak gyere a 450-es szobába – mondta Bill, Dory lecsapta és egyből átszaladt oda. Tomi csak felhúzott szemöldökkel nézett utána.

- BILL!!! – rontott be Dory, amire szegény fiú nagyon megijedt – Hogy…??

- Cst! A többiek alszanak. – nézett körbe a szobában

- Oh… bocsi. – suttogott

- Szóval… én is csak tegnap taliztam Klauval, és velem volt. És elég későn ment haza. És… nah, szóval nekünk is ez az utolsó állomásunk, de erről senki sem tudott – mesélte Bill

- Értem. És Klaudy hol van? – szegezte a kérdést neki

- Öhm… hol lenne? Lemaradtam valamiről? – ráncolta meg a homlokát

- Hát… mondjuk úgy! Tegnap nagyon összeveszett Krisszel. Még a folyosón is ordibáltak, közben vagy 10 ember ki is jött  szobájából. – Dory

- Ohh… szakítottak? – Bill

- Igen. De nem ez a lényeg. Utána Klau kirohant a hotelból. A szakadó esőbe. Teló, pénz, minden nélkül. – mondta Dory lehajtott szemmel

- MI? TI hagytátok ELMENNI? – kiabált Bill, mire Tom és Gustav mocorogni kezdett

- Psszt! – szólt rá most Dory – Nem tehettünk semmit. Hót kómásan azt se sikerült felfognunk addig, hogy mi történt

- Oké. Akkor most mi lesz? – Bill

- Hát ez jó kérdés. Meg kéne keresni – Dory – Dávid már kint van, de eddig semmi hír.

- Hol van az a hülye bunkó paraszt? – szűkült össze Bill szeme

- Hm… - gondolkozott el Dory – Mármint Dávid?

- Krissz! – vágta rá

- Oh… a szobájában, de légyszi hagyd. Ő ráér később. – tartotta vissza Dory

- Hát… jó. De ezt még nem ússza meg – Bill bosszúsan

- Egyet értek. De most meg kell keresnünk Klaudyt, mert ez előbb-utóbb ki fog tudódni. És abból botrány lesz! – Dory

- Tudom. – mondta Bill

Kimentek a folyosóra, és Dávidet pillantották meg, amint zihálva menne be Dory és az én szobámba.

- Dávid!! – kiabált utána Dory
A fiú visszafordult, először meglepődött Bill láttán, de aztán odament hozzájuk és szó szerint a képükbe nyomott egy pletykamagazint. Címlapsztori volt. Krissz és én voltunk rajta, amint a folyosón veszekedünk. Dory és Bill kiváncsian olvasták a cikket.

A lényeg az volt benne, hogy majdnem éjfélkor egy hotel folyosójának kellős közepén ordibálva veszekedtünk és végül szakítottunk. Kérdések és találgatások voltak. Hogy egyáltalán mért nem jelentettük be hogy járunk/jártunk? Hogy mi lehetett az ok stb… Több szemtanú is volt, és amatőr felvételek is készültek képek és videók formájában. A videók pedig fent vannak a magazin honlapján. Igaz, magyarul veszekedtünk, de biztos szinkronizálni fogják valahogy. Vagy a videó mellé írják az angol fordítást.

- Jézusom… - ennyit tudott Dory kinyögni

- Azonnal meg kell keresünk! – nézett fel Bill az újság mögül – Ha valaki meglátja, szétszedik! – mondta teljesen komolyan aggódó arckifejezéssel

- Igazad van! De… szerintem előbb vegyél fel ruhát. Mert így téged is szétszednek – nézett végig Dory Billen. Ugyanis csak egy boxer és egy póló volt rajta 

- Jah… oké… - mondta kicsit pirulva és bement a szobájába

Doryék megvárták a folyosón, és Bill ki is jött 10 perc múlva.

- Mehetünk - mondta

- Oké – Doryék – De merre??

- Öhm… huhh… voltunk tegnap egy pizzázóban, és azt mondta hogy régen az volt az egyik kedvenc helye. Meg az eladót is ismeri – Bill

- Oké, akkor először menjünk oda.

- Jónapot! – ment oda hozzá Bill

- Szia – köszönt az eladó barátságosan

- Klaudy azt mondta hogy ismeri önt – Bill

- Igen, így van – bólogatott

- Nem látta esetleg? – kérdezte Bill reménykedve

- Nem – csóválta a fejét

- Oh… köszönöm – ezzel ment volna el, de még 1x visszafordult – Ha esetleg látná, kérem hívja fel a mobilját

- Renben, nincs mit – eladó

- Hát itt nincs – húzta el a száját Dory

- Lehet hogy csak várni kéne – Dávid – Előbb-utóbb vissza fog jönni.

- Lehet… - Dory

- Mivan ha valami hülyeséget csinál? – Bill

- Áhh! Nem fog. Ismerem. Krissz miatt nem fog. – csóválta a fejét Dory tiltakozón

- Hát… jó – egyezett bele Bill is végül

Én már kezdtem megunni ezt a folytonos sétálgatást. Este elmentem valamerre, de sötét is volt, szakadó eső volt, nem emlékszek az útra. Pedig már vissza akarok menni. Vagy legalább egy ismerős helyet látnék. Vagy embert. Alex! Csak sajnos nem tudom a címét. London pedig túl nagy ahhoz, hogy ilyen hülye kis zsákutcákból kitaláljak. Túl magasak az épületek és nem látom az utat. Ki tudja hol vagyok, ki tudja hány óra van? Alig van erre ember. Akik pedig erre el-eljönnek néha… hát azokhoz inkább nem szólok. 
Nem tehettem mást, csak mentem arra, amerre a legjobbnak láttam. Lehajtott fejjel a földön eg követ bámultam, amit folyamatosan rugdostam előre mikor léptem egyet. A hüvejkujjammal a nadrágom két oldalon lévő zsebeibe kapaszkodtam. Aztán eszembe jutottak a többiek. Biztos keresnek. Biztos idegeskednek. Peter is meg fog tudni mindent hamar. És csak megtalálnak valahol. De mi van, ha nem?? 

- Hogy érted azt hogy ELTŰNT??? – kiabált Peter, majd a fejét fogva idegesen kezdett járkálni fel-alá a szobában

- Pont úgy!! Krisszel veszekedtek este és elrohant! Nem találjuk, senki sem látta! – Dory is kicsit hangosabban

- Mért vesztek össze?? – Peter

- Mert Klaudy találkozott Billel és vele volt!! Te meg szólhattál volna hogy itt vannak. – Dory mérgesen

- Hát sajnálom! Elfelejtkeztem róla. – ezzel kirohant a szobából, egyenesen be Krisszhez

- Mond, te magadnál vagy?? Mégis miket vágtál a fejéhez hogy így elment? Még mindig nem került elő, és erről csak te tehetsz! Holnap koncert és az énekes még sehol! Ezt jól megcsináltad Krissz! Gratulálok!!  – kiabált rá Peter, Krissz pedig csak megszeppenve figyelt. Peter dühösen kimet a szobából, és ki a hotelből.

Krissz erőt vett magán é átment Doryékhoz, ahol már ott volt Dávid és Tomi is. A TH-s fiúk még beköszöntek nekik, de többre nem volt idő, mert menniük kellett próbálni, mert nekik ma koncert.

Krissz benyitott a szobába. Hirtelen mindenki ránézett. De azok a megvető tekintetek…

- Mit keresel itt? – kérdezte Dory flegmán

- Csak segíteni akarok… - mondta halkan

- Igen? Akkor inkább segíts magadon. – Dory gúnyosan

- Tudom, hülye voltam, de… - kezdett bele

- Igen! Nagyon hülye! – helyeslt Dory

- … de jóvá akarom tenni. – nézett rájuk kérlelő szemekkel

- Pedig ezt már elszúrtad. Ez van. Láttad már az újságot? Anglia már mindent tud. – Tomi

- Mi?? – kerekedtek ki a szemei

- Jól hallottad! – Tomi

- Videók is vannak fent a neten a veszekedésetekről. Mellette az angol fordítással – Dávid

- Ez… ez nem lehet igaz! Majd kimagyarázzuk! – Krissz reménykedve

- Nem! Ezt nem lehet. Mindenki számára nyílvánvaló volt. – Dávid

- És most menj el, mielőtt még nagyon kárt teszel – nézett rá Dory tüzes szemekkel

- Hát jó. De ha nem kerül elő… ne mondjátok hogy miattam – ezzel duzzogva vissza is ment a szobájába

- Hhh… - Dory mérgesen – Egyszer úgy megölöm. De komolyan.

- Oké, majd segítünk – Dávid

- Jajah – Tomi

- Bill!!! Ez nem igaz! Mindig elrontod a szöveget, kihagysz egy sort, rosszul ejted a hangokat! Mi van veled? ^^” – állította le a próbát David

Bill odament hozzá és félrehúzta, hogy a többiek ne hallják:
- Mért nem mondtad hogy ők is itt vannak? – szegezte neki a kérdést

- Kik? – David értelmes fejjel

- Kérlek! – forgatta a szemét az énekes – Szerinted?

- Oké-oké. Bocsi, de kellett volna? Nem utáljátok egymást? – ráncolta össze a homlokát

- Istenem… Csak Krissz a baj. Csak őt utáljuk. Vagyis eddig csak én – Bill

- Oh… hát… akkor mindegy. Ezek szerint már tudtok egymásról – vont vállat

- Láttad már az újságokat? – Bill

- Hát… igen. De az nem a mi gondunk – David

- Tévedsz – csóválta a fejét Bill – Tegnap este velem volt Klaudy. És ezért vesztek össze Krisszel. Én is benne vagyok a dologban.

- Mi?? Ezt nem hiszem el Bill! Muszáj olyan csajokkal lógnod, akiknek van pasija?? – vette hangosabbra David

- Ne kiabálj! És különben is… baj ha barátkozok? Te ebbe csak ne szólj bele – nézett rá Bill bosszúsan

- Nah jó. Figgy! – kezdett bele kis késéssel – Ha tetszik neked a lány, megértem. De legközelebb legyetek óvatosak.

- MI?? Te hülye vagy?? Nem… nem tetszik. Csak barátok vagyunk. Érted?? – nézett rá Bill szúrósan

- Okay-okay. Csak barátok. Jó, akkor majd lesz valami, de most próba! – utasította

- Oké – adta meg magát Bill

Végre kezdtem beljebb menni a városba. Egyre közelebb voltam a központhoz. Már pár ismerős helyet is láttam, ahol kislány koromban játszottam másokkal, futkároztam, vagy sétálgattam anyuval. Eszembe jutottak a régi szép emlékek. Elgondolkoztam hogy milyen jó volt akkor. Senki sem ismert. Vagyis a média. Nem szóltak bele az életembe, és nem követték nyomon minden lépésemet. Szabad voltam. Már koránt sem vagyok az. És csak most kezdődik minden. Vagy mégse? Most kezdődött, és lehet most is lesz vége? Talán a veszekedésünk az együttes végét jelentette? Lehet nem bírunk majd egymás mellett dolgozni Krisszel. Tenni a jót a kamera előtt. És ha ez nem megy, semmi sem megy. És akkor vége. Oda a sok éves munkánk, oda a sok idő, amit erre „pazaroltunk”. Ezt mi sem akarhatjuk… 
Miközben ezeken gondolkodtam, beértem a központba. Kicsit el is mosolyodtam mikor megláttam a hatalmas felfelé nyúló épületeket, a nagy feliratokat, táblákat, sok-sok embert… Már csak a hotelbe kellett elmennem. Már nagyon fáradt voltam. Mióta járkálhatok a városban…?!

- Mivan ha eltévedt? – temette Dory az arcát a kezeibe, miközben az ágyam szélén ült

- Hiszen már járt itt. – csóválta a fejét Dávid

- De nem ismerheti London minden zugát. Ez nagy város. Nem egy falu. – forgatta a szemeit Dory

- Nem mondod?! – Dávid gúnyosan

- Nah, nehogy már ti is veszekedjetek! – szólt rájuk Tomi, még mielőtt egymásnak esnek

Hirtelen csend lett. Mindenki másfele fordult, és gondolkozott. Pár perc múlva benyitott Krissz.

- Nah megvan már?? – kérdezte teljesen nyugodtan

- Szerinted itt lennénk még, ha meglenne? – Dávid flegmán

- Mért, hol lennénk? – Dory gúnyosan

- Krisszt ölnénk – itt Krisszre nézett egyre jobba mérgesedve

- Jah. Milyen igaz! – helyeselt Dory

- Tudom hogy most utáltok… - Krissz

- Pontosan! – bólogat Dory

- De voltak azok a pasik… akikkel strandon voltatok. Mivan ha ott van? – kérdezte Krissz – Csak segíteni akarok.

- Nem tudja a címüket, a mobilja meg itt van. Gép közelébe pedig kétlem hogy került  – forgatja a szemeit Dory

- Jah… - hajtja le a fejét Krissz

- De mit akarsz te segíteni? Csak még jobban felidegesít minket a jelenléted. Nem tűnt fel hogy nem látunk szívesen? NEM. TUDSZ. SEGÍTENI. – tagolta neki Dory

- Én legalább megpróbálom, nem úgy mint egyesek. – Krissz gúnyosan

- És mégis kit értessz az egyesek alatt? – vigyorgott rá Dory hülyén

- Például TI! Egész nap itt rohadtatok bent! – tárta szét a kezeit

- Tévedsz! Voltunk már kint keresni. Bementünk pár helyre, és sehol sem látták! – Dory – És mi legalább HISZÜNK neki! Nem úgy mint EGYESEK! – vágott vissza Dory

- Ezt meg hogy érted?? Én mindig is hittem neki. – fintorog Krissz

- Ohh, igen?? Pont mint tegnap este Billel kapcsolatban. Igen, csakis azért vesztetek össze, mert hittél neki. – Dory gúnyosan

- Hát nem tehetek róla hogy későn jön haza! Legalább beszólhatott volna! – Krissz

- Már megint őt hibáztatod mindenért! Lehetnél megértőbb is!!  – kiabál rá Dory

- Héé, nyugodjatok lee! – szólt közbe megint Tomi – Maradjatok már higgadtak!!

- És ha megtámadták??? – veti fel Dávid

- Mi?? – Tomi

- Tényleg!! MI van akkor?? Lehet megölték… vagy… vagy bántják, fogva tartják! Úristen! Váltság díjat fognak érte kérni!! – mondja Dory ijedten

- Mi? Ti paranoniásak vagytok!! Az nem lehet! – Tomi

- És ha igen?? – Dávid – Nem tudhatjuk!! Nem tudunk semmit.

- Épp ez a baj!! Mostmár szólni kéne Peter-nek is hogy intézkedjen! Mert ez így NEM mehet tovább!! – Dory

- És ha ez kitudódik, belekavarodik a TH is! És abból nagyon nagy botrány lesz! – Tomi – És ez mit jelent?

- Az együttes végét… - gondolkozott el Dávid

- Pontosan! Szóval… mostmár tenni kell valamit. – Tomi

- Ugyan!  Vissza fog jönni! Ismerem! Nem hagy cserben minket! – szólt közbe Krissz

- Ismered??? Bazz TE nem hittél neki! TE nem bíztál benne! TE ordítoztál vele!  – kiabált Tomi

- ÉN legalább tényleg segítenék! De TI nem hagyjátok! Pedig VELEM már rég megtalálhattátok volna! – közeledett lángot szóró szemekkel Tomi felé

- Nah ezt itt és most fejezzétek be!! – állt Dory a két fiú közé

- Igen Krissz?? – ment oda Dávid is – Akkor HÚZZ INNEN és bizonyísd be hogy igazad van! Találd meg, ha annyira biztos vagy magadban, és ne vesztegesd az idődet ránk!!  – tárta szét a kezeit

- Tudjátok mit?? Megyek is!! De nem egyedül fogok visszajönni!! – ordibálta le Krissz még utoljára a többiek fejét, majd kiviharzott a szobából maga után jól bevágva az ajtót 

- Figyeljetek! Holnap lesz egy after party, ahol ott kell lennetek. Azért is, mert vége e turnénak, és lesz itt jó pár riporter, újságíró és fotós. De Klaudyéknak is jönniük kell… - kezdett bele David

- Ha tudnak… - mondta halkan Bill duzzogva. David csak egy szúrós pillantást vetett rá, majd folytatta:
- … merthogy nekük is ez az utolsó állomásuk.

Eközben én már egy téren voltam, nem messze a hoteltől. Egy szobor körül lévő korlátra dőltem, mert kicsit megszédültem a melegtől, meg a szomjúságtól.  Végül erőt vettem magamon, mert már max. 10 perc a hotelig, addig meg csak kibírom. Elmentem a szobor mellett, elfordultam jobbra, mentem volna ösztönösen előre, de hirtelen megtorpantam…

Folyt. köv.