10.rész

-azonnal megyünk!-zavartan de gyorsan kelt fel Laura és elkezdett öltözködni
-ehh.. megszívták-röhögött Georg és kikapcsolta a kamerát
-mennünk kéne-mondtam a még mindíg vigyorgó Billnek
-mi? mit mondtál? bocsi nem figyeltem-kapott észbe
-ja semmi csak annyit hogy mennünk kéne
-ja igen.. menjünk-bökte oldalba Gustavot
-okés..Georg kusszál!-vigyorott Gustav
-csak a Noncsi után!
-jaj te kiskutya.. nem illik ám..-kuncogott Bill
-jaj te bokrok hőse meg ne szólaljál!-vágott vissza georg
-hehe na menjünk-invitált Bill és elindultunk a bokrok között mászva..
-áááúú te vadállat!-nyikkant hátra Noncsi Georgnak mivel az rátenyerelt a lábszárára
-bocsika
-na na! nem kéne ezt itt, nem gondolod Georg?-vigyorgott Gustav
-kussoljál-huzta a száját Georg aztán nemsokára kiértünk a susnyásból és mindenki szemügyre vette a harci sebeit
-áu-szisszentem fel mivel a karomat egy ág végigkarcolta és fájt
-mi az? azta.. majd Billike leápolja-jópofizott Georg
-majd én leápolom oké?-mondtam idegesen
-Biiiiiillll! Ciccccaaa? Hoool vaggy?-sipákolt nem olyan messze Sejla
-jaj már csak ez a ribanc hiányzott..-mondta közömbösen Georg
-hát ja-mondtam és elindultam a ház felé Billre rá se nézve.. nem akartam hogy megkérdezze hogy most akkor mi van vagy hogy ott és akkor miért..eközben a többiek már beértek a házba de én inkább kintmaradtam a teraszon levegőzni.. csendes este volt, a nap épp lemenőben, a madarak páronként turbékoltak az ágakon.. csak most éreztem igazán hogy egyedül vagyok.. mindenki boldog és szerelmes.. csak nekem adott a sors ilyen életet.. bárcsak madár lehetnék..azt csinálnék amit akarok.. senki sem szólhatna bele az életembe..-miközben ezen tűnődtem megérkezett a két gyönyörűmadár..
-csákó! hát te?-kérdezte Tom a teraszra felbaktatva
-öhm levegőzök-mondtam. Épp akkor ért oda Laura is
-szia! hogyhogy itt?-kérdezte ő is
-levegőzök
-mi a baj?-kérdezte miután látta a könnyeket a szememben..
-ja őő semmi csak tudod a szél az elöbb valamit belefujt..
-tom.. légyszives-intett laur Tomnak aki vette az adást és bement a házba
-szóval mi a baj?
-az hogy beleszerettem billbe.. és ez ez szörnyű.. soha nem lehet az enyém, meg ő nem is érez igy meg meg na mindegy..-bukott ki belőlem és ráborultam a vállára ott sírtam [Zámbó Jimmy-Gyere sírj a vállamon és csak ezt találtam de xD bocsi de ezt nem hagyhattam ki]
-huh.. hát ez nem jó.. látszik hogy az ikrem vagy.. én is igy vagyok Tommal.. tudod én még soha sem voltam szerelmes [aha.. gumimáté xD] és ugy éreztem nem is leszek.. de ma valahogy minden megváltozott.. úgy érzem hogy Tom az akivel többet el tudok képzelni egy éjszakánál.. de ő engem csak egy egyéjszakásnak tart.. soha nem szeretne belém.. és nekem is ki kell vernem a fejemből..ez nagy hülyeség-furcsa módon 10 éves korunk óta most láttam először könnycseppet a szemében..most eltűnt az a laza "hagyommajdleszvalahogy" laura..talán megkomolyodott?
-értem.. tudom milyen érzés.. nekem is ki kell szeretnem Billből mert ez igy nem lesz jó.. egyszer megcsókol egyszer meg tudomást sem vesz rólam..annyira fáj..
-megcsókolt?
-vagyis a mersz vagy felelszben.. meg én adtam neki egy puszit a bokrok mögött
-bokrok mögött? mien bokrok? húúúú-immár vigyorgott Laur de tudtam hogy nem árulhatom el neki hogy kilestük őket
-öhm igen mert egy macskát láttunk és utána eredtünk de aztán valahogy mégis..
-nem a macskát hanem egymás ajkait találtátok meg? azta..-röhögött.. nem akartam visszaszólni hogy "Te meg Tom *sáláláláját* találtad meg?" de nem tettem mert tudtam hoy azzal megbántanám..
-hehe.. na mindegy.. majd lesz valahogy-mondtam
-spuri be!-kapta fel a fejét hirtelen
-okés..-egyeztem bele
-de basszus ezt most mért? mit pakolod te az én ruháimat? ha? mi közöd az én bőröndömhöz?-kiabált Bill Sejlával
-de ciccaa csak átrendezteem hogy sorrendbe legyen a kis cuukii boxxereiiid!-nyivákolt Sejla mire akaratlanul elkezdtünk röhögni Laurral
-köszi.. rendesek vagytok-nézett ránk szánalmasan Bill
-hehhe tudjuk-röhögött tovább Laur
 

[Tudom hogy rövid, és unalmas, de mostanság elég kevés időm meg ihletem meg kedvem van írni... bocsi]