5.rész

...elálmosodtam és mély álomba merültem...
Másnap reggel vagyis délelőtt mert már 11 óra volt, arra ébredek, hogy csörög a telefonom

-igen?-szóltam bele álmosan

-most ébredtél?-kérdezte egy ismerős hang

-aha mert?

-háhá-nevetett

-ki vagy?-kérdeztem még mindíg álmosan

-nem ismered meg a hangom bubum?-ekkor esett le

-Ella?-nevettem

-az hát bubum-nevetett ő is

-jaj de rég hallottam a hangod!

-én is a tied bubu. ezért hívtalak fel, hogy talizhatnánk ha van kedved meg időd

-jaj Ellám most nem megy..Németországban vagyok..vagyis kiköltöztünk-mondtam szomorúan

-ne máárr..akkor csak majd nemtudommikor tudunk talizni bubu-mondta

-aha sajnos

-nah mennem kell bubu mert már várnak na szió puszi-elköszönt

-szia Ella bubum majd találkozunk-letettem és a fürdőszoba felé vettem az irányt..

-úristen már megint mint egy vizihulla-mondtam magamnak és gyorsan rendbehoztam magam

-nah végre hogy legalább te vagy a saját szobádban!-jött be Noncsi

-neked is jó reggelt!-mondtam semmitmondóan

-ja télleg Jó reggelt!-mondta mosolyogva zavartan

-hogy hogy én a szobámban? mert még ki nincs a szobájában?

-a laura! égen földön kerestem..de sehol

-van egy olyan érzésem hogy Tom szobájában

-mi van?hogy hogy Tom szobájában?hogy került oda?-kérdezte értetlenül

-hát szerintem összeszűrték..

-na neee-nevetett-a laura buzinak tartja őket

-hát már nem..mióta meglátta Tomot azóta nem

-dehát Tomnak van barátnője

-és? számít az Tomnak?-ekkor nagy kiabálás a folyosón: -Mit képzelsz magadról ki vagy te? ha? Tom Kaulitz! Megcsalsz egy ilyennel? -kiabált heidi mire kimentünk megnézni mi van

-de ez nem az aminek látszik-állt tom egy szál lepedőben a folyosó végén

-aha és az amire benyitottam az minek látszik?ha? ne tagadd le már ugysem hiszem!-sírva kiabálta Heidi

-megcsalta Tom laurával-jött oda Bill

-jéé ez aztán a nagy lekövetkeztetés-mondtam bunkón*

-jól van na nem rám kell idegeskedned a saját bajaid miatt-mondta ugyanolyan hangnemben ami nagyon rosszul esett..

-hagy békén Tom kaulitz!ne érj hozzám!

-gyere kiscicám beszéljük meg!-huzta be a szobába Tom Heidit majd amikor beértek gyorsan bezárdott az ajtó..

-nah most jön a békülés!-mondta Bill

-aha. Laura?-kérdeztem Noncsitól

-ne ejtsd ki a nevét annak a nemmondomkiminek!-jött oda Sejla

-mi van?-mondtam felidegesedve

-az hogy a drágalátós ikred tönkretette a kapcsolatukat! és megmondtam neki hogy huzzatok innnen de nagyon gyorsan!-elkezdett velem kiabálni Sejla

-héh te.. inkább nem is mondok rólad semmit..-mondtam és bementem a szobámba és hallottam hogy a Noncsi valamit beszél Sejlának de nem nagyon érdekelt. egyszer csak hallom, hogy valaki bejött a szobába de nemtudtam ki az mivel az ágyon hasra feküdve sírtam..sírtam mert Bill nagyon megbántott ezzel.. "jólvan na nem rám kell idegeskedned a saját bajaid miatt.." ez járt a fejembe..

-annyira szar. ugy megbántott..nagyon szarul esett..jó..én se voltam valami kedves vele..de azért..mégis..-sírás közben belefurtam az arcom a párnába és ugy mondtam mert abban a hiszemben voltam, hogy Noncsi jött be

-bocsi..nem akartam ilyen lenni..csak..nemtudom.. te ilyen voltál velem..és én én meg nemtudom..bocsi-megdermedtem e szavak hallatán..mivel a hang tulajdonosa Bill volt..

-mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten felemelve fejem a telesírt párnából

-bejöttem utánad..tudod, én nem értek egyet Sejlával..Tom nem szereti Heidit..csak egy dolog miatt van vele szerintem ezt te is tudod..

-és te szereted a Sejlát?-felbátorodva megkérdeztem

-igen. azthiszem..bár..tudod furcsa..mostanában már ugy érzem hogy jobb nélküle..nem szeretem ha mellettem van..valahogy olyan más..nemtudom

-értem. bocsi-mutattam a csörgő telefonomra

-semmi vedd csak fel!

-igen?-szóltam bele

-sziaaaa! hát mizu hercegnőm?-köszönt Dávid a volt barátom vagyis most már csak haverom

-szia Dávidomm-köszöntem közben elmosolyogtam magam

-hol vagy? találkozhatnánk mondjuk a pötyiékkel. mit szólsz?

-jaj bocsii most nem tudok..ugyanis Berlinben vagyok..

-mi? mit keresel te ott?

-ideköltöztünk..tudod..mondtam

-jaj én azthittem viccelsz..

-hát..igaz

-aha..sajnos na jolvan szivem majd beszélünk-mondtam kedves hangon

-na jolvan leteszem szia hercegnőm -letette

-ki volt az?-bill kíváncsian nézett rám

-a Dávid a szerelmem de már csak a haverom-mondtam immmár mosolyogva

-a szerelmed?

-volt

-jaa értem. és..mondcsak.. én.izé.. öööö tetszem neked?-mondta zavartan és közben megfogta a kezem és egyre közelebb került hozzám

-hát..izéé..-alig birtam bármit is kinyögni a közelsége miatt..már lassan összeért az ajkunk..

-nem kell válaszolnod..-suttogta és a lehelete az ajkaimat csiklandozta..

-Bill..én én..-suttogtam a mámorban

-ne mondj semmit..-suttogta és közeledett az ajka..éreztem az illatát..szinte a szívverését..azt hogy ég a vágytól...de ekkor valami nagy ricsajra lettünk figyelmesek..

Folytatás köv.!