7.rész
Reggel arra ébredtem, hogy puha ujjak simogatják az arcom..lassan felnyitottam a szemeim.. és kit látok?
-Bill!mit keresel itt?-kérdeztem a széles vigyorú fiútól
-Jó reggelt!-köszönt nagy vidáman
-neked is, de hogy kerülsz te ide? hogy jöttél be? és és mért simogatod az arcom?
-nyitva volt az ajtó, és gondoltam szólok, hogy nemsokára indulunk.. és olyan édesen aludtál hogy nem volt szívem felébreszteni
-jaj..-pirultam el-mikor indulunk?
-még van egy órád, nyugi
-egy óra?uristen!
-na jó, én megyek is majd még találkozunk.. szia
-szia és köszi-mire kimondtam kiment én pedig elkezdtem öltözködni.. -hmm.. valami kényelmes, mégis divatos..ejj melyik legyen az?-kérdeztem magamtól
az ágyra terített három lehetséges választás közül
-a középső! abba van egy kis dekoltázs-vigyorgott Tom akitől hirtelen megijedtem mivel átkarolt
-jaj neked ániád ez a lopakodás vagy mi?
-szexisten megjött
-látom-mondtam oda sem figyelve
-na akkor melyiket veszed fel?
-na jó.. legyen a középső..ű
-juppí győztem-amíg magába ünnepelt addig elvonultam és átöltöztem
-nah kész, mehetünk-mondtam és megfogtam a bőröndöm amibe a legszükségesebb holmijaim voltak
-oké, szólok a többi izéknak is hogy indulhatunk meg a sofőrnek
-oké, szólj.-kimentem a szálloda elé a bőrönddel ahova később a többiek is odaértek , majd elbúcsúzkodtunk anyutól és helyet
foglaltunk a minibuszban..én speciel beültem az ablak mellé mellettem a Laur ült, elöttem Bill és Svenja mellettünk Tom és Georg
mögöttünk Noncsi és Gustav..
-aztaaa..Tom'má nézz' ezt meg!-ütögette az iPodot hallgató Tomot Georg egy porno ujsággal a kezében
-jaj má' Georg! nem tehetek róla, hogy te még nem láttá' ilyet!Én már tapasztalt róka vagyok..nem is.. mert farkas-vigyorgott
és huzkodta a szemöldökét Tom
-fúj! perverz állatai a világnak! pornot néznek! na dobd ide hadd nézzek bele!-röhögött Laur
-tessék-dobta Georg az újságot pont úgy hogy az ölembe esett
-jaj jobban céloznál..-vigyorgott Tom
-neked kuss-vigyorogtam vissza
-nah add ide-elvette az ekkor már lábamnál lévő újságot Laur
-fú most nem mondod hogy ezt fogod nézni?!
-mért ne? nem tehetek róla hogy te még nem tudod hogy mi ez!-röhögött-kis szende szűz!-még hangosabban mire a "szűz" szóra mindenki felfigyelt és
csend lett a minibuszban..
-ki szűz? mi van? ki az?-érdeklődött Tom
-mi? mi van? ki a szende szűz?-eljutott az agyáig Georgnak is vagy nem csak az agyáig..
-ez itt-mutatott rám Laur mire még Bill is nagy szemekkel figyelt
-jó, haggyatok-fordultam az ablak felé iszonyú dühösen
-télleg szűz vagy?-mosolygott Tom
-nem mindegy az neked?
-majd segítünk rajta..-vágta be a macsós stílusát amitől kicsit elmosolyodtam-látjátok? mosolyog..tudja hogy én sosem hazudok..-tette magát Tom,
mire akaratlanul is, de Billre néztem, aki még mindíg hátrafordulva bámult rám és találkozott a tekintetünk..
-mi az?-kérdeztem
-jah..öö semmi-kapta el hirtelen a fejét
Az út hátralévő részében a többiek maximálisan jól elszórakoztak csak én voltam olyan rossz kedvű, mintha most dőlt volna össze minden.. pedig nem is..
nincs abba akkora szégyen hogy szűz valaki..16 évesen ez normális.. vagy nem?.. ezen töprengtem míg végül a minibusz lefékezett és elkezdtek kiszállni
a többiek így én is.Nem siettem, bár láttam hogy a többiek már majdnem beértek a feketére festett nagy faházba amelyhez egy tornác vagy ilyen terasz
szerűség és egy kisebb virágoskert meg egy nagyobb rét és egy nagy terület erdő tartozott..amikor beértem a faházba utolsónak, láttam hogy egyel kevesebb
ágy van mint amennyien vagyunk, így hát az utolsónak nem jutott, jelenesetben nekem...
-Letti ülj már le tök szar nézni ogy ott álsz mint egy faszent-szólt rám Noncsi
-jó, és hova?
-az ágyadra mondjuk
-ha még lenne is..-mondtam csalódottan
-mert? nincs ágyad?
-nem jutott
-hé! gyerekek! nincs több ágy?-kiáltott Noncsi
-huh szerintem már nincs-rázta a fejét Bill-mert?
-nincs annyi ágy-mondtam
-uhh..kicsim nemtudnál inkább mellettem aludni?-kérdezte Bill Sejlától-mert úgy lenne még egy ágy
-de cica az úgy kényelmetleeeen-nyávogott-mert ez olyaan kicsi vagy úgy nem férünk eeel-mutogatott Sejla
-kösz.. mind1-néztem magam elé és kivittem mérgemben a cuccaimat a tornácra ahol volt egy széles pad szivaccsal..eszembe jutott hogy a kedvenc
párnám nálam van, meg van itt egy pléd is..csak nincs olyan hideg éjszaka..kint alszom.Miután ezt eldöntöttem leültem a padra és bámultam a
rétet a sok virággal meg a rét másik szélén futkozó, bogarászó cicát, amikor egyszerre kizúdult a szobából a nagy csapat és mindenki ment
sétálni meg minden..csak engem hagytak ott egyedül.. észre sem vettek.. mikor már a sírás határán álltam valaki lehuppant mellém
-ne szomorkodj! olyan rossz látni!aludj bent én meg majd kint!-megsímitotta a hátam..ekkor néztem csak fel hogy Gustav ül mellettem
-de ez igy olyan rossz..azthittem majd milyen jó lesz meg majd minden.. erre..
-elhiszem.azért mondom hogy majd én alszok kint, te meg bent, a helyemen.
-neem, jó lesz itt nekem, igazán. csak rosszul esett. ennyi-mondtam ki végszóul
-hát jó, de ha meggondolod magad akkor szólj! amugy van kedved sétálni? vagy elkapni azt a macskát ott?-mutatott a cicára
-ne! ne bántsd légyszi!olyan aranyos.. kis cirmos
-megfogjam neked?
-aha, fogd!-kimentünk a rétre majd Gustav rávetette magát szegény cirmosra és viszonylag hamar el is kapta és odaadta nekem
-köszi-nevettem és megszemléltem a cirmost-jaj nézd milyen kis cuki.. egy fekete pötty van az orrán!és már dorombol!-örvendeztem a cicának
-mi lesz a neve?
-mondjuk.. Cirmos!-nevettem
-az pont jó-mosolygott Gustav-na menjünk vissza mert nemsokára vacsora
-ott talán lesz hely nekem is..-mondtam szomorúan
-nyugi biztosan
Nemsokára visszatértünk és mivel Cirmost nem vihettem be a faházba, így a faház melletti szerszámosházikóba zártam vacsoraidő alatt.
A vacsorához a faházban az ágyakat félretolva, középen volt megterítve egy nagy asztal 8 főre.Mire odaértünk mindenki ottvolt csak Bill nem.
-Jó étvágyat-ültem le az asztalhoz
-köszi, viszont-mondták a többiek
Amikor a vacsora a végéhez ért elpakolták az asztalokat meg mindent én pedig kimentem, és leültem a padra.. ekkor jutott eszembe Cirmos.
Mentem hogy kiengedem, legalább ő legyen velem.. amikor viszont kinyitottam az ajtót semmi.. elkezdtem hívogatni de még mindíg semmi.
egyszer csak Bill jött az egyik irányból és hallotta hogy keservesen sírok a sötétben
-Letti!? Mi a baj?-ült le mellém a földre és átölelt
-a cicám amit ma fogott Gustav, elment.. Cirmos nincs meg!-néztem a félhomályban Billre
-öhm.. ilyen foltos volt?
-aha, fekete-fehér
-hát öö.. én hajtottam el.. azthittem kóbor és tudod hogy mennyi betegséget hurcolnak a kóbor állatok!
-de..hagyj békén! elüldözted a jelenleg legjobb barátomat!itt már nincs ugyse senki aki törödne velem.. talán Gustav, ő fogta nekem a Cirmost is!-egyre
sűrűbben potyogtak a könnyeim és közben kibujtam Bill öleléséből
-bocsi, nem tudhattam, nem akartam! igazán! kérlek-mentegetőzött
-merre ment el?
-nem tudom
-merre menT!!!???-ráztam meg Billt
-n e m  t u d o m !-kiáltott rám mire mégjobban sírtam majd átölelt-sajnálom-bökte ki mire én nem válaszoltam csak felálltam és egészen a tornácig
mentem ahol leterítettem az egyik plédet meg a párnát a padra, lefeküdtem és betakartam magam egy másik pléddel.
-te micsinálsz?-jött oda Bill is
-aludni készülök
-itt?
-igen.. itt!
-de..ez kényelmetlen! és meg fogsz fázni!hideg van éjszaka!és..-folytatta volna de nem tudta.. eszébe jutott hogy ki miatt nem aludhatok bent..igen, Sejla
-menj be.. biztos várnak. Jó éjszakát!-hajtottam le a fejem a párnámra
-én..-nem tudott semmit sem mondani.. csak rámnézett és sóhajtott egyet majd bement a többiekhez én pedig kint a tornácon a sötétben a padon
megpróbáltam elaludni több kevesebb sikerrel.. először mikor majdnem el tudtam volna aludni egy bagoly zavarta meg a csendet és okozta ijedtem,
aztán miután megint majdnem sikerült elszenderegnem Tom hangja ütötte meg a csendet a házból : "Naaa! Gyereee! Aludj máár melletteeem!"- nyavajgott Tom
valakinek. Aztán harmadszorra rájöttem hogy mennyire fázom, és hogy mennyire félek egyedül itt, a semmi közepén. Lassan elkezdtem sírni és odakusztam
az ajtó mellé, a két plédet magamratekerve lekuporodtam az ajtó tövébe majd az egyre növekvő fáradtságom elnyomta a könnyeim és elaludtam..
Folytatás köv.!