34.rész – Költözés  

-          Sziasztok! – nyitottam be.

-          Hello! – köszöntött Georg.

-          Többiek?

-          Billnél van a „gyűlés”.

-          Miféle gyűlés?

-          Nem is tudod, miért hívott vissza?

-          Nem.

-          Szal Tom ügyesen elkotyogta, hogy lefeküdtetek meg hogy hallottad, amikor beszélt Lindával.

-          Ja igen. – sóhajtottam.

Felmentünk Bill szobájába. Tom szobájával szembe volt.

-          Hello! – nyitottam be félve.

-          Szia! Gyere be! – Bill.

-          Mizu?

-          Semmi. Kérsz valamit inni? Lemegyek feltölteni a poharakat. – Gustav.

-          Nem, kösz.

Bill felállt és az ajtó felé vette az irányt.

-          Hova? Hova? – kérdeztem?

-          Ja, csak WC-re.

-          Oké.

Miután kiment, csak az ajtó záródását és egy kattanást hallottam.

-          Oké, ez mi volt? – kérdeztem Tomot.

-          Passz.

Odamentem az ajtóhoz és megpróbáltam kinyitni, de zárva volt.

-          Bill! – kiabáltam.

-          Tessék!

-          Miért zártatok be?

-          Szerinted? Beszéljétek meg a dolgaitokat és utána kijöhettek.

-          Milyen dolgainkat?

-          Tudod. Én nem fogom mindennap azt nézni, hogy egyszer kibékültök, aztán összevesztek és ez megy elölről. Döntsétek el végre, mit akartok!

Beleütöttem egyet az ajtóba, majd az ablakhoz sétáltam és elkezdtem nézni a kertet. Pár percig csendben voltunk, majd Tom megszólalt.

-          Na jó, akkor kezdem én. Linda, akivel beszéltem a barátnőm. Amikor elmentetek Billel, vele jöttem haza. Most azért hívtam fel, hogy szakítsak vele, mert azt hittem, megint összejövünk.

-          És ha nem, akkor eltöltesz vele egy kellemes éjszakát.

-          Hát…igen.

-          Tessék. Többek között ezért sem akartam újrakezdeni ezt az egészet.

-          Miért?

-          Mindig azt kéne figyelnem, hogy mikor csalsz meg. Amúgy meg eldöntöttem, hogy nem akarom. Nehezen tudtam magam túltenni a dolgokon és nem szeretnék még egyszer ennyit szenvedni. Miattad meg főleg nem. Én túlléptem. Már csak egy kérdés van: te is?

Itt megfordultam és a szemébe néztem.

-          Bizonyos szempontból igen. De amikor megint találkoztunk, újra felizzott bennem a régi láng. Szerintem csak egy kis fellángolás. El fog múlni. Szóval igen, túlléptem.

-          Akkor jó. Barátság?

-          Benne vagyok.

Felállt az ágyról. Odamentem hozzá és megöleltük egymást.

-          Egy búcsú szex? – vigyorgott kajánul.

-          Sosem változol meg. – mosolyogtam.

-          Még nem válaszoltál.

-          Természetesen.

-          Komolyan?

-          Nem.

-          Bill! Nyithatod! – kiabáltam ki.

-          Biztos?

-          Aha. Minden rendben van.

Kinyitotta az ajtót és bejöttek mind a hárman.

-          Mindent hallottatok? – kérdeztem.

-          Aha. – bólogattak elismerően.

-          Amúgy már lassan úgy érzem, mintha itt laknék. Szerintem senkit nem látogatok meg naponta ötször.

-          Nem is rossz ötlet. – Bill.

-          Mi?

-          Amit mondtál.

-          Még mindig nem értem.

-          Ideköltözhetnél.

-          Mi? Most csak viccelsz, ugye?

-          Nem. Komolyan.

-          Tényleg jó lenne. Sok időt töltenénk együtt, közelebb van a munkahelyedhez és ismersz minket. – érvelt Gustav.

-          Hú, hát ez nekem egy kicsit hirtelen jött.

-          Oké, akkor kapsz egy másodperc gondolkodási időt. Lejárt. Ideköltözöl. – Tom.

-          Egy feltétellel. Ha nem fogok zavarni.

-          Sose zavarsz. Szerintem még örülni is fogunk neked. – Bill.

-          Oké, akkor legyen.

-          Akkor mehetünk a cuccaidért? – Georg.

-          Mi? Már most rögtön?

-          Aha. Miért ne? – Gustav.

-          Valakinek valami kifogása? – Tom.

Fél óra múlva már nálam voltunk. Összepakoltam a legfontosabb cuccaimat, a fiúk pedig kivitték a kocsiba.

-          És hol is fogok aludni? – kérdeztem útközben.

-          Nem láttad mekkora az a ház? Vannak vendégszobáink. Mindegyikben átlagos bútorok vannak. Mármint olyan szempontból, hogy mindegy, hogy fiú vagy lány lakik benne. Ha van kedved, és szerintem lesz, átalakíthatod, úgy, ahogy neked tetszik. – Tom.

-          Oké, köszi. Mondjuk még most se nagyon hiszem el, hogy veletek fogok lakni.

-          Miért? – Georg.

-          Nekem egy kicsit túl gyorsan jött ez az egész.

-          Nem baj, majd megszokod. – Bill.

-          Remélem. – Tomra pillantottam, de szerencsére ő az ablakon nézett kifelé.

Megérkeztünk. Bepakoltunk. Egy kicsit tényleg átrendeztem a szobát és a ruháim többségét is elhelyeztem valamelyik szekrényben. Mire készen lettem, már besötétedett. A fiúkkal kiültünk a kertbe és ott beszélgettünk.

-          Jövő hétre mi a program? – kérdeztem.

-          Holnap lesz egy meglepetésvendégünk számodra. Aztán elvileg beviszel a cégedhez stylist-nek. A többi már nem tudom. Pénteken buli? – Bill.

-          Milyen meglepetésvendég?

-          Szerinted miért meglepetés? – Tom.

-          Jó, bocs. Amúgy a pénteki buli jó ötlet. Tarthatnánk itt.

-          Nem rossz ötlet. – Gustav.

-          De legyen inkább jövő héten és akkor mindent meg tudunk szervezni tök nyugisan. – Georg.

-          Oké. És szerintem lehetne úgy, hogy mindenki csinál valamit. – Gustav.

-          Én benne vagyok.

-          Oké, akkor. Tom tiéd a zene. – kezdte el osztani a feladatokat Bill.

-          Én vállalom a díszítést.

-          Oké. Lya, díszítés.

-          Akkor gondolom az enyém a kaja-pia. – Georg.

-          Pontosan. Mi pedig Gustavval összeírjuk a vendégeket. Ha valakit kihagytunk szóljatok.

-          Oké, akkor ezt megbeszéltük. Szerintem én megyek aludni. Holnap be kell érnem. Lehetőleg időre.

Felálltam és bementem a szobámba, ami Tom szobája mellett volt. Benéztem, de semmi különöset nem találtam. Viszont megakadt a szemem a fotóalbumon. És eszembe jutott az a lista, amit Georg adott és, amit nem olvastam el. A kíváncsiságom megint eluralkodott rajtam és bementem a szobába. Ott volt a boríték, de csak a gyűrű volt benne. Sokáig nézegettem, majd visszaraktam. Végiglapoztam az albumot, de sehol nem találtam a listát. Miután a „tervem” kudarcba fulladt, átmentem a szobába és elaludtam.