13. rész – Régi rivális

Már eléggé beleéltem magamat a szövegbe, mikor megláttam hogy az emeleten valami ég…nem tudom mi volt az, de a tűz terjedt a plafonra is…

Hirtelen abbahagytam az éneklést. A fiúk nem érették mi a baj, de inkább ők is abbahagyták a játszást. De én láttam az épület egyik sarkában a sárgás-vöröses fényt. Ami egyre nagyobb lett.

- Peter! Nyissátok ki az ajtókat! – fordultam hátra mikrofonnal a kezemben

A közönség kezdett pánikolni.

- És most mindenki forduljon nekem háttal. – utasítottam őket, majd hallatszott egy durranó hang. Egyre gyorsabban terjedt a tűz, amit már mindenki észrevett. A lányok sikítozni és kiabálni kezdtek, a fiúk pedig menekülni próbáltak.

- Mindenki szép lassan, nyugodtan, nem lökdösődve menjen ki a stadionból. És menjetek innen minél messzebb! – kiabáltam túl a tömeget a mikrofonba – Az ajtók!! – kiabáltam hátra

Kb. 3 ajtó volt, amik lassan kezdtek széthúzódni, és rohant ki mindenki. Csakhogy épp ez volt a baj. Mindenki rohant. Így sokan elestek, vagy nem jutottak ki.

- Vigyá… - kezdtem bele, de hirtelen egy nagy durranás hallatszott újból. Az egyik lámpasor elkezdett mozogni a plafonon. :S – Úristen… - motyogtam magam elé, majd egy kicsit hátráltam.

1 perc múlva már a hangszóróknál, és egyes színpad részeken is tűz volt. Figyeltem a tömeget. Hogy nem esik-e baja valakinek. De azok csak rohantak fölöslegesen. Mindenki nagyon megijedt. Én meg ott álltam kezemben a mikrofonnal és tehetetlenül néztem végig mindent. Csakhogy hirtelen az egyik lámpacucc, amit az előbb említettem, leesett. Sikítottam egy nagyot és kiejtettem a kezemből a mikrofont, majd a számhoz tettem a kezeimet. Odanéztem, hogy kiket talált el a törmelék.

- ALEX!!! – észvesztve rohantam oda, és már potyogtak a könnyek a szememből. De a látvány…vér mindenhol. Legalább 20 ember ott feküdt. Kintről mentő, tűzoltó és rendőr szirénákat hallottam. Csak…még mielőtt odaértem Alexhez, egy újabb lámpasor zuhant le…hirtelen minden elsötétült…
Az egész lámpacucc rám esett, és egyből rohantak oda hozzám, de nem tudtak kiszedni alóla.

- Rossz érzésem van – mondta eközben Bill fintorogva a stadion felé tartva

- Neked mindig rossz érzésed van. – Georg

- De most tényleg történt valami rossz…érzem. – mondja Bill, de mivel látta hogy senkit sem érdekel, inkább nem mondott semmit.

Bár Tom valahol érezte, hogy a testvére komolyan gondolja. Belelát a gondolataiba, az érzéseibe. Mindent tud róla. Ezt is, hogy mit érez most. Gyorsabban vert a szíve és nyugtalan volt Bill.
Kb. 10 perc múlva már ott voltak. És tátott szájjal szálltak ki a kocsiból. Csak azt látták hogy az egész épület körül van véve rendőrökkel, mentőkkel és tűzoltókkal. Sok fan járkál sokkoltan, rengetek mentős dolgozik a sérültek rendbehozásában.

- Ez. Meg. Mi. A. Franc?? – tagolta Georg

- Bill rossz érzése – mondta Gustav

Nem volt ideje válaszolni Georgnak, mert Peter rohant ki a füstből kiabálva:
- Kérem!! Segítsenek! Az énekes… - kezdte fulladozva a sok futástól – Nem tudjuk kiszedni a lámpák alól. Nincs eszméleténél. A mentősök máris mentek be néhány tűzoltó kíséretében. Itt Bill nem tudott mit mondani a meglepettségtől. Rájött, ez volt az a rossz érzés. Nagyon rossz. Hirtelen indult volna befele, de a fiúk visszarántották.

- Te magadnál vagy?? – David gúnyosan

- De bent van…- kezdte

- Mindjárt kint! Kihozzák, érted?? Nem kell bemenned érte. – nyugtatta Tom

- És ha nem tudják? – nézett rá Bill keserűen

- De tudják! Ez a dolguk. – Tom

Közben engem még mindig nem tudtak kiszedni. Pedig már 10 perc eltelt. A mentősök kevésnek tartották az esélyemet akkor is, ha ki tudnak hozni. Már így is füstmérgezést kaphattam. És biztos eltört pár csontom.
Újabb durranás. Már kivülről is meggyulladt a tető. A fiúk nagyon megijedtek.

- Hol van már?? – idegeskedett Bill járkálva

- Várj még. Várj. – próbálta testvére nyugtatni

- Nem! Bemegyek! – mondta határozottan, és már ment az égő épület felé

- Nem mész te sehova!! – húzta vissza Georg

- Hülye vagy?? Meg akarsz halni? – nézett rá Tom szúrósan

- Ő fog meghalni ha otthaggyák! – kiabált rájuk Bill

- De NEM fogják! A fenébe is! – kiabált vissza Tom

A kis veszekedésüket még egy durranás szakította félbe. De ez már nagyobb volt. Nagyobb tűzzel…

- Úristen… - Bill tekintete homályosodni kezdett

- Ki képes ilyen disznóságra? – tette fel a költői kérdést Gustav

5 perc. Már majdnem kiszedtek, mikor újabb lámpasorok kezdtek potyogni. Sietni kezdtek, és sikeresen kiszedtek.

A 4 fiú + David csak annyit látott, hogy a hatalmas füstből két mentős rohan ki, akik egy fehér hordággyal futnak az egyik mentő kocsi elé, rajta velem. Peter, Dory és Krisszék utánuk köhögve. Betettek a kocsiba, és egyből ilyen lélegeztető maszkot vagy mit raktak az arcomra, és próbáltak felébreszteni, az állapotomat stabilizálni...

…

Nyitogatni kezdtem a szememet. Csak egy nagy fehér foltot láttam. Aztán idővel tisztulni kezdett a látásom. Tényleg minden fehér volt. Egy korházra emlékezet. És az is. Nem éreztem a végtagjaimat. Teljesen elzsibbadtam mindenhol. L Körülnéztem, és azon kezdtem gondolkozni, hogy mi történt. Aztán hirtelen eszembe jutott a koncert. A kis tűzből óriási nagy lett. És nagyon sokan meghalhattak.

- ALEX!! – ültem fel, legnagyobb fájdalmamban. Szisszentem egyet, majd inkább visszafeküdtem. Magam előtt láttam az arcát. Az élettelen arcát. Amint épp sokkot kapott. Így halt meg. Miattam. Ha nincs koncert, nincs tűz. És ha nincs tűz, nincs halál.

„Minek kezdtem el énekelni??” – kérdeztem saját magamtól.

Nagyon hibásnak éreztem magam a történtek miatt. Elvégre az én koncertem, az én felelősségem.

De vajon mennyi ideje fekszik itt? És  többiek?? A 3 fiú? Dory és Peter?

„Remélem velük nincs semmi.” – sóhajtottam

Eszembe jutott az after party…majd a média. Jó sokáig mindenki ezen a koncerten fog csámcsogni. Ez rajtam fog maradni…
„De vajon ki tette?? o.O És mért??”

Miközben ezeken gondolkoztam, valaki szép lassan megfogta a kilincset kívülről, és halkan kinyitotta az ajtót. Krissz volt az. Hatalmas virágcsokor volt a kezében, amit gondolom nekem szánt. ^^ Mikor meglátta hogy fent vagyok, mosolyra húzódott a szája.

- Virág a virágnak. – jött oda hozzám mint egy lovag…xD

- Oh…köszi nagyon. – mosolyogtam rá

- És hogy vagy? – ült le mellém

- Hát…most keltem, de amúgy jól. – húztam el a számat

- Miaz? – nézett rám aggodalmasan

- Alex… - mondtam szomorúan

- Jah…hát, sajnos nem élte túl. – hajtotta le a fejét – Részvétem.

Én nem szóltam erre semmit, csak csendben maradtam és próbáltam terelni a témát.

- Többiek?? - kérdeztem

- Dory egész este bent volt. Nekünk a partyra kellett mennünk. Pedig senkinek sem volt hozzá hangulata. Aztán Doryt hazaküldték az orvosok, és most mindenki alszik. – Krissz

- Ahha. – bólogattam

- Amúgy…Bill majdnem bement érted. Mikor még az égő épületben voltál. – mondta

- Tényleg?? – kerekedtek ki a szemeim

- Hát ja. – bólogat – Csak nem engedték hogy bemenjen.

- Nem is baj… - én

- De nagyon megijedt. Mint mindenki. – Krissz

- Azt elhiszem. Sokan haltak meg? – kérdeztem félve

- Nem annyira sokan mint hiszed. – Krissz

- Az jó. – helyeslek – Az egész miattam van…

- Mi… - kezdett bele Krissz, de nem tudta befejezni, mert valaki ismét benyitott: Bill

- Na…öhm…azt hiszem én nem zavarok. Majd még visszatértünk a hibáztatásokra.- nézett rám Krissz szúrósan az utolsó mondatánál, majd integetve kiment

- Szia – köszöntem Billnek

- Szia…hogy vagy?? – ült le ő is mellém

- Megvagyok. És te? Milyen volt az estéd? – én

- Szar. – felelte őszintén – Valaki hiányzott a partyról.

- Ohh… értem. Valami újságíró?? – néztem rá nagy szemekkel

Erre csak olyan „szerinted??” pillantással nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Öhm…én?? – kérdeztem

- Nem! A nagyim! – forgatta a szemeit nevetve

- Jól van már. – nézek rá sértődötten

- Jól áll neked a durci. – vigyorog

- Ha-haaa… - én gúnyosan

- Egyre jobb. – mosolyog

- Jáájj… - nevetem el magam – Huh…amúgy hány óra?

- Fél 2 – Bill

- És mikor mehetek ki? – én

- 1 hét- Bill

- Mivaaan??? – nézek rá meredten

- Eltört a bal karod, a lábaid még jó ideig görcsölni fognak, mert meghúzódtak, és a hátaddal is van valami. – sorolta aggódva

- Nee már! Én nem bírom addig. Úristen! Mivan ha nem tudok majd járni?? Koncertezni?? Jajj tényleg…most biztos mindenki utál… - pánikoltam

- Hjaj, dehogy is! – csóválja a fejét – Hidd el, jobban leszel, és nem lesz semmi baj. – mondta együtt érzően, majd megölelt szorosan

- Áú… - szisszentem fel, mert Bill túl erősen szorított

- Hopsz. Bocsi. – engedett el zavartan

- Semmi. – mosolyodtam el – Te! Hallom majdnem bejöttél hozzám. – néztem rá szúrósan

- Öhm…igen. – nézte a földet – Csak nem engedtek.

- Jól tették. Értem jöttél volna, de ott fent végezted volna… - böktem a fejemmel a plafon fel xD

- Nem is. Erős vagyok. – húzta ki magát

- Mint amilyen gebe. – nevetek kicsit

- Héé! – nézett rám szúrósan

- Hízzzál Bill! Hízzál! – nevetek tovább

- Na jó…szia! – fordult meg, és már majdnem kiment…

- BILL! – ugrottam fel – ÁÚÚÚ!

- Hé, jól vagy??? – jött oda hozzám aggódva

Nem válaszoltam semmit.

- Halassz? – rázogatott a két vállamnál fogva.

De én nem válaszoltam, csak sokk érte néztem előre, és szép lassan becsuktam a szememet.

- Nee! NE! Kérlek!! Úristen!! - idegeskedett, de már annyira nem tudja hogy itt hagyjon és menjen az orvosokhoz, vagy mit csináljon, hogy már elröhögtem magam

- Ez nem volt jó vicc. – nézett rám idegesen

- Bill Bill… Itt ez a gép. Hallod?? „Bip-bip-bip…..” – utánoztam a hangját – A szívverést jelzi. És nem állt meg az előbb sem. – vigyorgok

- Hogy én mekkora egy hülye vagyok. – ült vissza mellém magát szidva

- Jó hogy rájössz. – mosolygok

- Hahaa – Bill gúnyosan

- Eh… - nevetek – Kérnék tőled egy szivességet.

- Szivesség? Tőlem? Na arra várhatsz. – mondja durcisan

- Mond már meg Krissznek hogy szeretem! Köszi – mosolygok

- MIVAN?? – kerekedtek ki a szemei, én meg csak röhögtem

- Vicc volt te hülye – én

- Valaki nagyon vicces kedvében van ma – mondja gúnyosan

- AlApP. – én

Ekkor csendben bejött egy orvos.

- Oh! Látom felébredt! – mondja barátságosan – Fájdalmai vannak?

- Hát…főleg mikor megmozdulok. – húzogattam a számat – Nem lehetne hamarabb kimennem? Mondjuk ma. – néztem rá bociszemekkel

- Sajnálom, de nem lehet. – csóválta a fejét – Viszont most megkérném a látogatóját hogy menjen haza, mert vizsgálatok lesznek.

- Oh… - szomorodtam el

- Majd jövök! – mondja Bill mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra

- Szia! – integettem

- Na végree! Hogy van?? – támadta le Dory Billt

- Öhm…jól. Már felébredt. – mosolyog

- Az szuper! – vigyorog – Krissz??

- Nem tudom. Előttem ő volt ott. – von vállat

- Ühüm. – Dory

Tom ment be a szobába frissen és kipihenten.

- Mizu van? – kérdezte lazán

- Klau felébredt! – ugrott a nyakába Dory J
- Oh, az jóó! – mosolyog Tom, majd viszonozza az ölelést.

Bill félig felvonta a szemöldökét, majd kajánul mosolyogni kezdett:
- Azt hiszem én magatokra hagylak titeket. – ment ki kuncogva

- Jó ötlet! – kiabál utána Tom

- Toom! – szólt rá Dory

- Most mivan? Már olyan rég ígérgeted. – nézett rá a fiú bociszemekkel

- Amit te elhittél. – vigyorog Dory

- Öh…amúgy tudom hogy nem komolyan gondolod. – vont vállat – De majd bepótoljuk. – vigyorog

- Menj a… - kezdte Dory

- Megyek-megyek! De te is segíts. – nevet

- Hülye! – forgatta a szemét Dory

- De hát te mondtad! – Tom

- Azt akartam mondani, hogy menj a pi… - itt elakadott, majd folytatta - …francba!

- Hhhö…nem ezt akartad mondani. – húzza tovább Tom

Pont mint két újdonsült házaspár…nem?! xD

- Haggyuk… - adja meg magát Dory

- Haggyuk a dumát és cselekedjünk! – nevet Tom

- Uh…nem vagy semmi. – Dory

- Tudom. Én Sexisten vagyok. – vigyorog büszkén

- Az… - forgatja a szemét Dory – Egy sexmániás paraszt.

- Csak élem az életemet. – von vállat – Amit élvezek.

- Élvezed hogy minden este mással? Élvezed hogy egy csomó lányt megbántasz? – nézett rá Dory komolyan, majd otthagyta. Tom meg csak elgondolkozva állt tovább, ahol eddig.

Hamarosan elvégeztek rajtam néhány rutinvizsgálatot, majd még pihentem egy kicsit, és jött Peter.

- Szija! – köszöntem

- Hy! Hogy vagy?? – kérdezte, miközben leült mellém

- Aránylag jól. – én

- Az jó. Mikor jöhetsz ki? – Peter

- 1 hét Mi lett a stadionnal? A fanokkal? És ki tette ezt?

- Menjünk szépen sorjában. – kezdte – A stadion egy része teljesen leégett. Minden tönkrement. A fanok…kevesebben haltak meg, mint hiszed.

- Hát ez megnyugtató. – mondtam neki gúnyosan

- Jobb mint ha pl. lezárták volna a kijártatokat, és majdnem mindenki meghalt volna. – nézett rám erőteljesen

- Ez akkor sem tetszik. – csóválom a fejem

- Jah…és megnézte egy nyomozó az összes kamera felvételt. Az egyiken a színpad fölött találtunk egy ismeretlen alakot. De nem tudjuk azonosítani. Ezért elhoztam a képnek a fénymásolatát…azt mondták hátha te felismered…

- Ühüm.

Elővett egy mappát, és kikereste benne azt a képet. Majd a kezembe adta.

- Na! Ne csináld már! – rohant utána Dory

- Én? Nem én csinálom. Te! – állt meg Dory, majd felé fordult

- De…én… - hirtelen elakadt. Nem tudott erre mit mondani. Meg az egészre. Most nem jutott eszébe semmilyen laza szöveg, mint máskor. :S Csak állt Dory előtt zavartan, majd jobbra-balra kezdett nézni.

- Szóval beismered hogy rossz amit csinálsz. – nézett rá Dory szúrósan

- Nem…nem. Hiszen ők is élvezik. – nézett rá Tom furán

- Akkor is mikor elküldöd őket? – nézett rá a lány kérdően

- De hisz tudják hogy az csak futókaland. Általában már az elején meg is mondom nekik külön. – magyarázkodott

- Le is szoktad őket fizetni…hogy ne szóljanak egy magazinnak?? – Dory

- Öhm…- kezdte zavartan

- Na látod. Ez a rossz. Nem bízol a fanokban. Kurvaként kezeled őket. Ezzel bántod meg őket, amitől valószínűleg napokig sírnak. – még egyszer megrázta Dory a fejét rosszallóan, majd visszament a mi szobánkba. Tomot újból otthagyta. Aki megint csak bambult tovább a gondolataiba merülve.

- Nah?? – kérdezte, mikor már kezdett kikerekedni a szemem

- Uramisten… - szólaltam meg

- Miaz?? Mond már! – türelmetlenkedett

- Tudom ki ez. – néztem Peterre

- És ki?? Hány éves? Mit dolgozok? Vagy tanul? – kérdezgetett

- A neve Tóth Eszter. Kb. most 18-19 lehet. Mindig is riválisok voltunk. Tiszta szívünkből utáltuk egymást. Fogalmam sincs mit csinál most. Csak pletykák voltak erről-arról… - mondtam szomorúan

- Milyen pletykák? – kérdezte

- Hogy ovónő lett. Vagy pénztáros. A kettő közül valamelyik. Meg mostanában a magyarországi barátaim szerint kicsit begolyózott. – húztam el a számat

- Akkor féltékenység? – Peter

- Nem tudom. Inkább düh. Mondom: nagyon rég utáljuk egymást. – én

- Értem. Akkor megkeresessük és mivel már betöltötte a 18-at, lecsukják. – Peter

- Oh… Erre semmi szükség. – ráztam a fejem

- Nem az én döntésem. Szinte lerombolt egy stadiont. – Peter

- Az igaz. – én

- Nah, akkor nekem mennem kell. – állt fel

- Oké – bólogattam

- És még valami. – fordult vissza – Leírnád valahogy a nevét? Angol vagyok, nem tudom hogy van – nézett rám zavartan

- Persze – nevettem, majd leírtam neki, majd elment

- Dory! – ment be Tom a szobájába kb. 5 perc után – Figyelj. Tudom hogy most utálsz…meg minden ilyen. – hát igen, Tomnak a bocsánatkérés nem éppen az erőssége…xD – De én ezzel nem tudok leállni. Nem tehetek róla. Olyan mint a…a cigizés. Nem lehet róla leszokni. Csak nehezen. - mondta

- Jajj Tom. Én nem utállak. Még nem is haragszok. Csak nem értelek. De ezt inkább hagyjuk…jó?! – mosolyog a lány – nem akarok veled összveszni.

- Én sem! – vigyorog

- Akkor ezt megbeszéltük. – Dory boldogan

Hamarosan elfogták Esztert, és egy ideig hűvösre került. Engem már mindenki meglátogatott. A legtöbbet Dory, Bill és Krissz jött be. Mikor letelt az 1 hét kiengedtek. A bal kezemen gipsz volt, a többi részem pedig már helyrejött. A gipszet 1 hónap múlva szedik le. Azt mondták, szerencse hogy nem történt maradandó sérülés. A londoni koncert meg lesz tartva miután levették a gipszet. Egy másik stadionban lesz. A sajtón keresztül már bocsánatot kértem minden fantól a történtek miatt. Bocsánatot kértem azoktól a szülőktől, akiknek a tinilányuk életét vesztette a tűzben. :’( De a bűnös már börtönben, és megfizet mindenért.
Már Tom és Dory sem veszekedett az egyéjszakásokon…xD Pedig még egy ideig csinálták a feltűnést ezzel, de rájuk szóltunk. :P

Dory és én éppen a szobánkban „traccspartyztunk” xD, mikor berontott Bill és Krissz röhögve.

- Ugye hogy neee?nézett ránk Bill nevetve

- Nem! Mondjátok hogy igenszólt közbe Krissz

- De nemet mondjatok! Légyszi!! - Bill

- Az igen a jó! Igent mondjatok! Ugye hogy igaz?? - krissz

Mi csak félig felvont szemöldökkel néztünk rájuk.

- Mint a 6 évesek. - nevetek

- Ugye igeen?? De mond hogy neem! Lécci! – utánozta a hangjukat Dory

Folyt. köv.

(Am. Tóth Eszter kitalált személy.)