Zsuból sikerült mindent kihúznom, így megtudtam, hogy Bill ezt az egészet David kényszere miatt csinálta, és csak az én érdekemben. Nagyon szörnyen éreztem magam, és nem fért a fejembe, hogy mért nem próbálta megmagyarázni.

- Mért?? Hittél volna neki??? – tette fel a költői kérdést a barátnőm.

- Hát… nem… - sütöttem le a szemem. És ekkor megértettem, hogy Bill jobban ismer, mint azt hittem.

- Beszélned kellene vele… - zökkentett ki Zsu a merengésemből.

- Fogok is! Csak még nem tudom, hogy hogy. Vagy hogy mit mondok neki… - töprengtem.

- Ha ott állsz előtte, úgyis tudni fogod. – fogta meg a vállamat a csaj. Hálásan rámosolyogtam. Örültem neki, hogy elszólta magát, és elmondta ezt az egészet. És annak még jobban, hogy mégsem kellett csalódnom Billben. Ugyanakkor rosszul éreztem magam, hogy így viselkedtem vele, mikor nem is érdemelte volna meg. De nem tehetek róla, nem tudtam mért csinálta. Zsu is biztos ezt tette volna a helyemben. Egy idő után már kezdett elegem lenni a rágódásból, ezért megkértem Zsuzsit, hogy mutassa meg nekem a környéket, elvégre is nem sokat láttam még belőle.

A ház nagyon szép volt. A legmodernebb berendezésekkel volt felszerelve, de mégis volt benne valami egyszerű. Nekem nagyon tetszett, főleg a plazma TV. 4 helységből állt. Volt egy fürdő, egy nappali, egy konyha és egy háló. A konyhához még tartozott egy kis hall, ahol egy hatszemélyes asztal kapott helyet. Itt rögtön belém is tömtek egy tál müzlit… Ezután következett a nappali. Itt kapott helyet a TV, egy hatalmas bőrkanapé, 2 fotel és egy csomó egzotikus cserepes növény. Ez lett a kedvenc helységem. (Nem a plazma TV miatt!!!! xD)

A fürdő sem volt semmi. Egy nagy sarokkád, zuhanyzó kabin, a szokásos mosdó és egy WC volt benne. Kaja után beültem egy jó kis fürdőre, aztán mentünk tovább. A hálót már volt szerencsém megszemlélni korábban is. 2 kétszemélyes és 2 rendes ágy volt benn, a hozzájuk tartozó éjjeliszekrényekkel. Az egyik franciaágyon Zsu és Gustav aludt, a másikon én egyedül, és a két solo-n Tom és Dzsordzsó. Bill, mint később megtudtam, kinn aludt a szabadban egy függőágyon. Ez is bántott, hiszen úgy volt, hogy mi egy ágyban foguk aludni, de a balhé miatt inkább kiment. Szegény. L

Ezek után jött a ház kívülről. Mikor így megláttam, kicsit leesett az állam. Egy nádtetővel borított kis kunyhónak látszott, fa terasszal, 3 lépcsővel és fa korláttal. Nagyon hangulatos volt, de nem is ez az, ami ámulásra késztetett, hanem a környék!! A kunyhó talán 100 méterre volt a homokos tengerparttól, körbe pálmafa, és egyéb trópusi növények ligeteivel. A szomszédos faházakat nem lehetett látni, mert a növénytakaró egészen a tengerig tartott. A ház mögött még volt egy kis dzsumbuj, majd a kis üdülő falu utcácskái következtek. A falu maga is nagyon kellemes hely volt, tele éttermekkel, koktél bar-okkal, és egyéb szórakozóhelyekkel. Ahogy vezettek körbe, egyik ámulatomból a másikba estem, és kezdtem irigyelni őket, hogy minden évben is „rossz” helyekre kell járniuk. A nap hamar eltelt azzal, hogy körbejártuk a környéket. Estére megint fölment a lázam, ezért benn feküdtem a nappaliban, még a többiek kinn fürödtek a tengerben. Este tábortüzet raktak, és kiültek beszélgetni. Én sajnos ebben sem tudtam részt venni, mert alig bírtam a lábamra állni. Olyan 1 óra lehetett, mire végre bejöttek. Átöltöztek, aztán leültünk vacsizni. (Időben…)

- Bill?? – néztem végig a többieken.

- Azt mondta nem éhes… - vágta rá gyorsan Zsu, mielőtt még Tom elkezdett volna piszkálni.

- Aha… - húztam el a számat.

- Nagyon feltűnően kerül mostanában… - jegyezte meg Georg.

- Nem mondod?? – válaszoltam kicsit bunkón.

- Szerintem itt az ideje, hogy beszélj vele! – súgta a fülembe Zsuzsi.

- Szerintem is… - sóhajtottam, majd gyorsan befejeztem az evést és felálltam.

- Hová mész?? – pattant fel Tom is.

- Öm… egy kicsit sétálni… - keresgéltem a szavakat.

- Elkísérlek!! – ajánlkozott a rasztás, és már indult is.

- Nem Tom!!! Ma póker visszavágó!!! Nem emlékszel??? – mosolygott rá ravaszul Gustav.

- Ohh tényleg!!!! – vigyorodott el sunyin a sapis is. – Hm… akkor nem baj, ha mégse megyek?? – fordult vissza felém.

- Jajj, dehogy is!!! Szurkolok!!! – vigyorogtam, majd küldtem egy hálás pillantást Gusc – nak, és már ott sem voltam.

Kiérve a friss esti levegőre, sokkal jobban éreztem magam. A tenger illata egyszerűen fantasztikus volt!!! Miután megszokta a szemem a sötétséget, körülnéztem. A kis tábortűz még mindig égett a faháztól nem messze. Körbe volt rakva napozóágyakkal, gondolom, ott feküdtek a többiek. Közelebb mentem, és csak akkor láttam, hogy még mindig van ott valaki. Bill volt az. Háton feküdt, két kezét befűzte a tarkója alá, és bámulta a csillagokat. Ahogy megláttam, valami kellemes melegség öntött el, és valahogy még lassabban haladtam. 100.000 gondolat kavargott a fejemben, és nem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. Egyre csak közeledtem, már a mellkasa mozgását is ki tudtam venni. Mielőtt odaértem volna, még egyszer megtorpantam. Vettem egy mély levegőt, és teljesen kitisztítottam a fejem. Nem tudtam, mért félek ennyire ettől a beszélgetéstől, de nagyon rossz volt. Végre erőt vettem magamon, és megtettem az utolsó lépéseket. Bill nem is vett észre, csak amikor leültem a napozóágya szélére. Nagyon meglepődött. Gyorsan felült, és nagyon zavarban volt.

- Szija! – köszöntem halkan, hogy kicsit oldjam a hangulatot.

- Hello! – köszönt vissza. A hangjától kirázott a hideg. – Hogyhogy te itt??

- Hát… kijöttem beszélgetni… - vontam meg a vállam, és már egyáltalán nem izgultam. Ugyan úgy viselkedtem, mint általában.

- Velem?? – kerekedett ki a srác szeme. – Eddig nem igazán voltál rám kíváncsi. Sőt! Látni sem bírtál. – volt valami keserűség a hangjában, ami nagyon rosszul esett, de már ő is természetes volt.

- Hát… nem… - bámultam a tűzbe. – Mért nem mondtad el??? – pillantottam a srácra pár perc csend után. Kicsit meglepődött ettől a kérdéstől, de tudta mire gondolok.

- Ez… nem olyan egyszerű… - kezdte vontatottan. – El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt… És különben is… Hittél volna nekem?? Nem… akkor meg minek csináljam a feszkót??? Végre lehiggadtál, már nem löktél fel az ajtóban, meg ilyenek, és gondolod, hogy leszek olyan hülye, hogy megint bemegyek az oroszlán barlangjába?? És mégis mit mondtam volna?? Te Ella, figyelj… nem gondoltam komolyan, amit mondtam… meg azt sem, hogy undorodom tőled… csak David miatt volt az egész… ő kényszerített… ő kérte, hogy tapossak a lelkedbe, hogy kopj le rólam, mert nem igazán szívlel… Mit tettél volna??? Szájba vágsz, üvöltözöl velem egy sort, aztán már áshattam volna a síromat a kertben. Neeeem… inkább megvártam még lenyugszol, aztán… előbb utóbb csak kiderült! Ha meg nem így lett volna, akkor most David minden bizonnyal pezsgőt bont… - én csak némán hallgattam mit mond. Nem szóltam, mert tudtam, hogy tökéletesen igaza van. És amit nagyon furcsálltam, hogy ezt az egészet tök derűsen mondta el. De végül is igaza van… most mit depizzen?? Hiszen 1 héten keresztül minden nap megbánta, hogy ezt csinálta.

- Bocsi… - mondtam halkan.

- Mi?? Úr Isten!! – nevetett. – Nehogy már még TE kérj bocsánatot!!!! Tök természetes, hogy így reagáltál, elvégre is… elég csúnyán megbántottalak. De ha már egyszer itt tartunk, akkor tisztázom. Szeretném, ha tudnád, hogy az egészet csak miattad csináltam! David megfenyegetett, hogyha nem szakítom meg veled sürgősen a jó viszonyom, akkor mindent kitálal a sajtónak. Ezt nem hagyhattam! Abból nagyon nagy botrány lett volna előbb - utóbb. Csak gondolj vissza, mit meséltünk neked, Tom egyik ex barátnőjéről!!! Milyen durván elintézték a fanok! Nem akartam, hogy veled is ez legyen. Ezért inkább megtettem, amit kért, még ha a szívem szakadt is bele… Sajnálom… Tiszta szívemből sajnálom… - fejezte be halkan. Én még mindig csak hallgattam, de a könnyeimet már nem tudtam visszatartani. Belegondolva, hogy ez az egész, tök felesleges volt, és mind a ketten szenvedtük egy szemét, aljas, görény miatt, tök rossz. Bill letörölte a könnyeimet, és várta a reakcióm, de én egy árva szót sem tudtam kipréselni magamból. Inkább megöleltem. De ez az ölelés többet ért minden szónál. Olyan jó volt, ahogy magához szorított, és most jöttem csak rá mennyire hiányzott. Vagy tíz percig voltunk így, aztán egyszer csak eltartott magától:

- Hogy éred magad??? Olyan meleg vagy…

- Hát… már jobban, de még mindig magas a lázam. – tettem a homlokomra a kezem.

- Hát, akkor kénytelen leszel hűtő – fürdőt venned velem!!! – vigyorodott el.

- Hogy mit?? – mosolyodtam el.

- Jól hallottad! Van rajtad fürdőruha?? – mosolygott.

- Van… de mért?? – értetlenkedtem, de választ nem kaptam, mert Bill elkezdte lehúzni rólam a pólót.

- Hééé, mit csinálsz?? – nevettem.

- Vetkőztetlek!! – vigyorgott.

- Azt észrevettem!!! – próbáltam meg visszahúzni a felsőm.

- Nyugi!!! Csak be szeretnélek vinni a tengerbe. – adta fel a pólóm cibálsát.

- De lázas vagyok!! – ráncoltam a szemöldököm.

- Pont azért!! A víz hűvös, jól fog esni, és a testedet is lehűti! – magyarázta.

- Na jó… legyen!!! – adtam be a derekam, majd levetkőztem bikinire.

- Hoppá – hoppá! – mosolyodott el, mikor meglátott. Én csak nevettem, majd vállon löktem, és elfutottam a part felé.

- Na várj csak!!! – futott utánam. Viszonylag hamar utolért, ugyan is miután belegázoltam a vízbe, megállapítottam, hogy rohadt hideg, és inkább visszafordultam.

- Na mi az? – állt meg mellettem.

- Hideg!!! – jelentettem ki, mintha ez épp elég indok lenne.

- Igen… tudod általában a tenger hideg szokott lenni… - vonta fel a fél szemöldökét.

- De ennyire??? – mosolyogtam.

- Ha benn leszel, majd megszokod és tök kellemes lesz!!! – lépett a hullámok közé.

- Jól mondtad: HA benn leszek!!! – kezdtem el hátrálni.

- Jajj, ne csináld már!!! Az esőben tudtál szaladgálni, egy kis tengervíz meg kifog rajtad??? – csóválta a fejét, miközben kijött hozzám a partra.

- De az más!!! Az esővíz meleg!!! – próbálkoztam.

- Ja… és jól megfáztál tőle!!! – állt velem szembe, majd lassan végigsimította mind két karomat a vállamtól. – Azért érzed ennyire hidegnek a vizet, mert lázas vagy!!! Ha most bejössz, holnap már nem leszel az!!!

- De… - próbáltam ellenkezni.

- Semmi de!!! – azzal felkapott és úgy gázolt bele a vízbe.

- Bill!!! – kapaszkodtam a nyakába. – Ha beledobsz, megöllek!!

- Úgy ismersz?? – torpant meg a szemembe nézve.

- Nem tudom… Nem tudom hogy ismerlek… - válaszoltam, állva a tekintetét. A srác elmosolyodott, majd tovább ment. Nem dobott bele. Ahogy ment egyre beljebb, engem szépen fokozatosan lepett el a víz. Mikor Billnek már nyakig ért, akkor tett le, de mivel én majd’ 1 fejjel alacsonyabb vagyok nála, engem már ellepett. Ezért lábammal átkulcsoltam a derekát, kezemmel pedig a nyakát.

- Na?? Ugye, hogy jobb?? – kérdezte.

- Sokkal! – simultam hozzá. Olyan jó volt hozzábújni. A teste melegebb volt, mint a víz, de hűvösebb, mint az enyém, így pont jó volt. A fejem rátettem a vállára, és tök jól éreztem magam. Örültem neki, hogy végre megint vele lehetek, és szerintem ő is.

- Nem haragszol?? – kérdezte halkan.

- Dehogy is!!! – öleltem még szorosabban.

- Akkor innentől minden úgy lesz, mint rég??? – simította végig a hátam.

- Nem Bill!! – néztem a szemébe. – Innentől minden sokkal jobb lesz!!! – a srác elmosolyodott és adott ez puszit az arcomra. Aztán visszatettem a fejem a vállára, és csak álltunk. Álltunk a vízben, a csillagfényes, teliholdas ég alatt, hajnali kettőkor, és nem érdekelt minket semmi, csak az, hogy végre megint együtt lehettük. Aztán engem a láz miatt lassan elnyomott az álom. Bill ezt csak onnan vette észre, hogy kezdtem elernyedni, ezért elindult velem kifelé. Derékig érő víznél újból a kezébe vett, és úgy vitt ki a partra, majd lerakott a parázsló tűz mellé az egyik napozóágyra.

- Hahóó!!! Ella ébredj!! – keltegetett mosolyogva.

- Mi az?? – pislogtam álmosan.

- Elaludtál a vízben!! Menny be, zuhanyozz le, aztán alvás!!! – segített felkelni.

- Rendben… - forgattam a szemem. – Te is jössz??

- Veled zuhanyozni?? – húzta fel fél szemöldökét az énekes.

- Neeem… Be! – nevettem.

- Jaaaa!!! – nevetett ő is. – Nem hiszem. Szeretek itt kinn aludni!!!

- Hát legyen! – húztam el a számat. – Akkor jóéjt! – adtam neki egy puszit és bementem. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, és én is lefeküdtem, ugyanis a többiek már aludtak. De én nem tudtam. Csak forgolódtam, meg dobáltam magam… sehogy sem volt kényelmes. Így szenvedtem fél óráig, majd gondoltam egyet és kimentem Billhez. Még ő sem aludt. Feküdt a függőágyában, a szokásos módon, háton, kezeit a tarkója alatt összefűzve, és az eget bámulta.

- Nem zavarok?? – álltam mellé. Annyira megijedt, hogy majdnem kiesett az ágyból.

- Jajj, bocsi… nem számítottam rád… Dehogy zavarsz!! – csúszott arrébb, jelét adva annak, hogy feküdjek mellé. Ezt is tettem. Hozzábújtam, és a vállára tettem a fejem.

- Nagyon hiányoztál!!! – karolt át.

- Te is nekem! – válaszoltam. Innentől több szó nem is esett köztünk. Csak néztük a teliholdat még végül elnyomott minket az álom…