14. rész – Scuuubii Dúúú!! xD

Mi csak félig felvont szemöldökkel néztünk rájuk.

- Mint a 6 évesek. - nevetek

- Ugye igeen?? De mond hogy neem! Lécci! – utánozta a hangjukat Dory

- De mondjátok már azt hogy igeen! – erősködött Krissz

- Ezek szerint kibékültetek. – próbáltunk velük normálisan kommunikálni

- Nemet! Légyszi! A te érdekedben. – nézett itt rám Bill

- Hm?? – kérdeztem vissza

- Nem! – mondta Dory

- Igen! – én

- EZAZ!! – vigyorog Krissz elégedetten – Én tudtam Bill! Én az elejétől fogva tudtam – nevet

- De nem igaz! – nézett rá szúrósan

- Most akkor miről van szó? – kérdezte, de még mielőtt Bill mondott volna valamit, Krissz szólalt meg:
- Én tudtam hogy már pettingeltetek! – vigyorog

- MIVAN?? Te hülye vagy?? – kérdeztem hangosabban – Bill! Te meg hova mész? – szóltam rá, mikor már nyitotta volna az ajtót

- Öhm… - kezdte zavartan – Én mondtam hogy nemet mondjál! – vakarta meg a tarkóját

- Mit mondtál Krissznek? – néztem rá kérdően

- Én?? Én…semmit. – Bill kevésbé meggyőzően

- Jajj, hagyd őket. – nevet Dory – Pasiból vannak – mondta, majd kiterelte őket xD

- Héé, amúgy igaz?? – Dory tök komoly fejjel

- Ha-ha.. – én gúnyosan

- Bill olyan csajos…nem tudom vele elképzelni a… - folytatta volna, de közbevágtam

- Itt hagyd abba! Inkább kérdezd engem…én már csak tudom. – vigyorgok

- Jah, téll. – Dory – És milyen volt??

- Jó. Megmutatta hogy tényleg pasiból van – nevetek

- HEhH… - Dory – Amúgy te járnál Billel??

- És te Tommal?? Jajj, ne beszélj hülyeségeket. – rázom a fejem

Kopogtak.

- Gyere! – kiabáltuk egyszerre. Tomi jött be.

- Végre valaki, aki ismeri a kopogást. – jegyeztem meg

- Jah…mindenki csak úgy be-ki rohangál. – sóhajtott Dory – De mooost egy jó hííírt tudtam meeeg! – mondta nekem húzva a szavakat

- Mit?? – kiváncsiskodott Tomi

- Háááát… - húzta az agyam

- Dory! Pofa be! Nem igaz. – mutogattam közben az ujjammal

- Na! Mond máár! – Tomi

- Neem! Nem szabad. Titok. – nézett rám Dory vigyorogva

- Nem titok. Mert nem is igaz. – én

- Klau és Bill pettingeltek! – kiabál Dory

- Uh… - temettem a kezeimbe az arcomat

- Ez most komoly?? – kerekedtek ki Tomi szemei

- Nem az!! Már mondtam – forgatom a szemem – Dory! És ha éppen a folyosón volt egy újságíró??? Holnap benne lesz az újságban hogy…

- Jajj, dehogy is! – vágott közbe – Nyugi. Amúgy nem igaz . – komolyodott el

- Pedig nem elképzelhetetlen… - gondolkozott el Tomi

- Hülye! – nevetek

- Nah…amúgy azért jöttem át, hogy mikor lesz konci?? – kérdezte Tomi

- Hm…ha levették a gipszet. Az 1 hónap. Olyan június végén – én

- Ahha. Utána szabadság. – mosolyodott el elégedetten

- Jajah. – helyeslek – De úgy sem lesz az egész nyáron.

- Tudom… - szomorodott el – De jobb mint a semmi.

- Ühüm – én

- Amúgy most Bill mérges rátok, vagy mi?? – nézett ránk felváltva

- Nem..mért?? – Dory

- Mert kérdeztem hogy jön-e velem…és azt mondta hogy ő ide nem jön – húzogatta a száját

- Szentem csak fél Klau elé állni a kis félreértés után – vigyorog Dory kajánul

- Áhh… - tiltakoztam

- Bill félénk kisfiú. – nevet Tomi

- Mondom hogy tiszta csaj –Dory

- Hát igen…van ilyen. Majd lesz bátorsága. – biztattam őket

- Ennek?? – kérdezte Tomi ledöbbenve – Rád sem mer majd nézni.

- Szégyelli magát. – Dory

- Ahogy eddig ismerem…tényleg nagyon érzékeny típus. – Tomi

- Tudom – bólogattam – Az ő gondja. Vagyis…nem is gond. Mi ebben a gond? – ráncoltam össze a homlokomat az utolsó mondatomnál

- Mit tom én… - von vállat Tomi – Amúgy ma közös vacsi a pizzázóban.

- Naaa neee! Én nem! Fogyózok! – tiltakozott Dory

- Mi?? – nevetek – Mit akarsz leadni?

- A sok felesleget. – Dory

- Te olyan sovány vagy, mint én. – nézek rá mosolyogva

- De én akkor is kövérebb vagyok. – Dory morcisan

- Dehogyis. Peter szerint nekem jó alakom van. Különben adott volna nekem egy külön edzőt. Viszont ha nekem jó alakom van, akkor neked is. – én

- De… - kezdte

- Akkor is jössz! – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon

… csend …

- De én ilyen kézzel ki nem megyek utcára. – néztem végig fintorogva a gipszen

- Bazz! Akkor most jöttök vagy nem?? – türelmetlenkedett Tomi

- Igen – vágta rá Dory

- Mi?? – néztem rá szúrósan

- Az előbb beszéltél rá. – Dory

- Akkor most lebeszéllek. – én

- Figyelj, este úgyse látja senki a kezed – Dory

- De a pizzázóban igen. Mivan ha meglát egy… - folytattam volna, de közbeszólt:
- Már úgyis van pár ilyen gipszes kép rólad – forgatja a szemeit Dory

- MI?? – kérdeztem vissza meglepetten

- Hát…az egyik magazinban. Paparazzi képek. – Dory

- Ohh jajj…Ez olyan…olyan ronda. – nézem a gipszet

- Kérlek! – nézett rám Dory könyörgően

- Nah jó… - adtam meg magam egy sóhajtás után

- Végre! Azt hittem sosem mehetek ki innen! – rohant ki Tomi nevetve

- Ez hülye – nevet Dory is

- Jajah – én

- Hey Bill! – mentem mellé az utcán már a pizzázó felé tartva, mert csak ő ment hátul egyedül – Remélem te is élvezted tegnap este a kádban – vigyorgok kajánul, mire elkezdett nevetni

- Szép álmod lehetett. – mosolyog

- Ha-ha…amúgy nem mintha vágynék „arra”… rád… - jöttem kicsit zavarba

- Hát persze. – bólogat

- Bill. Beszélnünk kell. – torpantam meg

- Miaz?? – állt elém aggódó arccal

- Én…én már nem bírom. Meg akarok halni. Egyik nap…már kezemben volt a kés…és…csak bejött Dory. De…én akkor is… - folytattam volna műsírással :’(, de belevágott

- Mi?? Ezt hogy érted? Mit csináltál a késsel? Mi a baj? Mért? – kérdezgetett, közben megfogta a két kezemet

- Utálom magamat… - hajtottam le a fejem

- Ne. Ne mondj ilyeneket. – simogatta meg az arcomat. Pont úgy, mint amikor a limuzinjukban ébresztgetett

- Hm…”simogatásból 5*-öst adok”. – idéztem fel mosolyogva – Bill! Vicc volt!

- Ezt nem hiszem el… - engedett el nevetve – Elmehetnél színésznek.

- Inkább kihagyom – nevetek én is – Te meg profi simogatónak.

- Jól van na. Csak zavar ha valaki szomorú… - Bill

- Vagy alszik – mosolygok

- Régi szép emlékek – Bill

- Igen. Nem is olyan régi. – én

- és mindig mondtad hogy utálsz minket. Emlékszel, már első nap összevesztünk – nevet

- Jajah…azóta is veszekedtünk már párszor, nem?! – én

- De de – Bill

- Hm…Ken. – vigyorgok

- Oh…Barbie. – tette a szája elé az egyik kezét, mint egy csaj xD De ez direkt volt.

… csend …

- Te mit szeretsz bennem? – kérdezte félve

- Öhm…hogy mindent el lehet neked mondani. Jó barát vagy. Aranyos, kedves és megértő. – mosolyogtam el

- Kb. én is ugyanezeket benned. Meg bírom amikor mérges vagy. Meg veszekedsz valami hülyeségen. – nevet

- Eh...van ilyen – én

- Szeretlek Dory!!!!!!!!!!!! – hallottuk előről Tomi kiabálását. Csakhogy felfele nézett, és széttárt kezekkel úgy kiabálta xD

- Ti meg mit csináltok?? – mentünk oda hozzájuk

- Felelsz vagy merszet játszunk. – vigyorog Tom

- Így? Üveg nélkül? – nevetek

- Lehet azt úgy is. – von vállat – Milyen volt a petting? – súgta a fülembe. Közben a szemem sarkából láttam hogy Bill elég megvetően néz ránk…:S
- Tom…magánügy. – súgtam neki vissza

És innentől csak sugdolóztunk.

- Akkor én is elmondom neked hogy mit csinálok egy lánnyal… - kezdte

- Hééé! – szóltam rá már hangosan

- Mit mondott?? – kérdezte Dory

- Semmiii – ráztam a fejem – Le akart fizetni. – mondom gúnyosan

- Mi?? – kérdezte Bill, miközben Tomra nézett szúrósan

- Nem úúgy! – tiltakoztam nevetve

- Jaah – könnyebült meg Bill

- Messze van még?? – nyavajgott Dory

- Nem! Már mindjárt itt van – Krissz

- Csak 20 perc – nevet Dávid

- Bazz. Mért nem kocsival mentünk?? – forgatja a szemeit Dory

- A séta nem árt. – Tom

- Ezaz! Úgyis fogyni akartál. – vigyorgok
Még az út további részét jól elhülyültük, majd sok-sok séta után megérkeztünk a pizzázóba.
- Na látod, biztos fogytál – biztatom Doryt nevetgélve
- Jah…és most a dupláját szedem fel a pizzával – mondja gúnyosan

- Hehh – én

- Nagyon vicces. – Dory sértődötten
Közben a fiúk rendeltek 3 pizzát. Eleinte soknak tűnt, de mikor kihozták, akármilyen is nagyok, már tudtuk hogy negyed óra múlva már nem lesz a tányérokon semmi…xD És igazunk volt. Mint mindig. :P Mikor végeztünk hazamentünk. Vagyis hazavitettük magunkat. Billék hívták a sofőrjüket, és ő vitt haza minket.

Másnap arra keltem, hogy Dory és Bill beszélt valamit, de azt nem nagyon értettem hogy mit, mert még fél álomban voltunk. Aztán hallottam hogy Dory elköszön és kimegy. Én meg nyitogatni kezdtem a szememet.
- Jó reggelt – köszönt Bill mosolyogva
- Is. – mondtam szűkszavúan – És mért vagy itt?
- Öhm…baj? – kérdezte bociszemekkel

- Nem. De mit akarsz? Nem szoktál csak úgy átjönni. – ásítottam egyet
- Csak sétálni hívnálak - Bill

- Ahha. Mi a hátsószándék? – kérdzetem

- Hihetetlen vagy. – nevet

- Jól van na. Reggel van – húztam magamra jobban a takarómat
- Reggel?? – kerekedtek ki a szemei – 11 lesz mindjárt.

- Jah. Hajnali 11 – húzom a számat – Amúgy Dory hol van?
- Ment Krisszel futni. Meg majd mennek úszni. Ilyen edzés napot tartanak – magyarázta
- Hát igen…ezért ilyen izmos és sexy Krissz – húztam direkt Bill agyát
- Nah jól van. – állt fel

- Jajj! Ne hogy már megsértődj. Ilyet csak nekem szabad – nevetek

- Hát ez… - nevette el ő is magát

- Szóval akkor ma megyünk sétálni – jelentettem ki, mire elmosolyodott
- 1-re legyél kész, addig még ebédelünk a többiekkel. – mondta és ki is ment
12 körül megebédeltünk a többiekkel, aztán Bill jött hozzám 1-kor és mentünk el.
- Mikor jöttök? – kérdezte Dávid a folyosón
- Még hajnal előtt, apa. – nevetek
- Haha – Dávid gúnyosan
- Nah gyere – húzott magával Bill

- Hello! – köszöntem el Dávidtól
- Hy – ő

- Te amúgy mikor akarsz gyerekeket? – kérdeztem már az utcán sétálgatva
- Hm?? – nézett rám furán

- Nyugi, csak egy kérdés – mosolygok

- Amúgy nem tudom. Még barátnőre sincs időm. – húzta a száját
- Amennyit velem vagy, ugyanannyi időd lenne a barátnődre is. És most vele sétálhatnál – én

- Mi? De nem…az más. – jött kicsit zavarba
- Ahha. Szentem nem. Annyi hogy nem barátként bánnátok egymással – vonok vállat

- Jah. De folyamatosan utazunk – Bill

- Most pl. szabadok vagytok – én

- De…akkor is – rázta a fejét

- Te tudod – hagytam rá

- És te hogy vagy ezzel? – kérdezte
- Hm…sehogy. Már kéne egy pasi. Csak utána el kéne válni. És az szívás – húztam a számat
- Jah. – bólogat – Ááá! – jött nekem hirtelen – Anyád!! – kiabált egy őrült biciklis után
- Hé-hééé! Nyugi! – állítottam le
- De… - kezdte dühösen
- Hagyd! Nem éri meg! – fogtam meg a kezeit
- Hm… - utánanézett – Igaz. – mosolyodott el újra
- Gyere, menjünk – indultam el, majd jött utánam – Te amúgy télleg nem tudsz úszni?
- Öh…nem nagyon – rázta a fejét
- Hehh… - nevettem
- De vicces – Bill gúnyosan
- Majd megtanítalak én – mosolygok
- Jah. Majd a Maldívokon – bólogat
- Hogy? Maldív…mi?? – kérdeztem vissza, miközben megálltam
- Hát… - pirult ki egy kicsit – Úgy gondoltuk hogy…hogy mivel már eléggé összeszoktunk…együtt mennénk nyaralni is. – nézte közben a földet
- De Bill. Ez…nem! – feleltem határozottan
- De mért? – nézett rám nagy ártatlan szemekkel ^^Most akkor sem hagyom magam…
- Mert nem. Nem szabad. Ott a sajtó…a média…sok hülye pletyka lenne, hidd el – tiltakozok
- Dehogy! Pont az a lényege. Ott senki sem lát minket – győzködött
- Bill! Erről hogy mi megyünk nyaralni, előbb-utóbb mindenki tudni fog. És akkor odamegy pár fotós meg minden. Tudod hogy van ez – én
- Majd megoldjuk valahogy – kérlelt – Olyan jó lenne.
- De…hiszen ha jobban megnézzük…alig voltunk együtt valamit. Az a 2 hónap, amit kb együtt töltöttünk eddig, az semmi. A munkával foglalkoztunk – én
- Mint most? Mint a pizzázóban? Mint a bulikban? – húzta fel a szemöldökét
- Hajj… - hajtottam le a fejemet
- Na? – nézett rám bociszmekkel, mikor már én is ránéztem
- Oké. Még meggondolom. Lehet. De nem biztos. – emeltem ki a „lehet” szót
- Király! – ölelt meg – Hopsz…bocsi – engedett el zavartan
- Semmi…már megszoktam – nevetek.
- **pirul** - Bill xD – Amúgy mikor lesz a konci pótlása.
- Peter azt mondta hogy ha nagyon vigyázok, már 2 hét múlva lent lesz a gipsz. És akkor. – én
- Ahha. Akkor júliusban indulunk – jelentette ki
- Hm? -  néztem rá kérdően
- Nyaralni – vigyorog
- Azért még ne éld bele magad – én
- Már késő – nevet
- Jajj te…mekkora csalódás fog érni. – csóválom a fejem

- Ne már! Ne mond hogy nem! – Bill
- Még gondolkozok. Meg megkérdezem Doryt meg a fiúkat is – én
- Oké – Bill – Lefizetem őket
- Ha-ha – én gúnyosan
- Kérsz fagyit? – állt meg egy fagyizó előtt
- Öhm…csak ha te is – én
- Okay – Bill mosolyogva
Bementünk és vettünk két 2 gömbös fagyit. Enyém eper-vanília volt, Billé csoki-vaníla.
- Köszii – nyaltam bele közben a fagyimba
- Szívesen – Bill
- Leülünk? – én
- Ahha – Bill
Kerestünk egy nyugis helyet, ahova leülhettünk.
- Itt jó lesz – foglaltam helyet egy padon, ami egy téren volt (nem tom melyiken…xD)
- Finom az eper? – kérdezte miközben leült mellém
- Aham. Kérsz? – nyújtottam felé
- Ahha – mondta, de mielőtt belenyalhatott volna, a fagyimat eltalálta egy labda, és leesett a földre
- Oh…excuse me. – rohant oda egy kisfiú
- Nothing. – odaadtam neki a labdát és már rohant is el
- Hát…a fagyinak lőttek – néztem a földön szétfolyt fagyira
- Osztozkodunk – nyújtotta oda az övét
- Hmm… köszi. – nyaltam bele – Fincsi a csokid. – mondtam, mire nevetve kezdett
- Hát még ott… - kezdett bele
- Bill! – szóltam rá
- Most mivan? – nézett ártatlan szemekkel
- Hihetetlen vagy – forgatom a szemem
- Ugye?! – vigyorog
- Hülye! – nevetek
- Mindent félreértesz. Hááát… - csóválta a fejét rosszallóan
- Te értetted félre a csokisat – mutogatok az ujjammal közben
- Meg kóstolod mégegyszer? – csúszott hozzám közelebb
- Majd ha bulizunk és leitatsz. – mondtam gúnyosan
- Hm… - gondolkodott el
- Hé! Nem tipp volt – nézek rá szúrósan – Kis perverz. Pasik…
- Ehh…Oké, abbahagytam – nevet – Nem leszek Tom.
- Jól teszed – helyeslek
- Jujj…ott van Scuuubii Dúúú! – nevet Bill, közben mutatott valamerre az ujjával
- Nem mondták neked hogy nem illik mutogatni? – és az ujja irányába néztem. Egy kisgyerek valami kurva nagy Scooby Doo plüsst vitt magával, alig bírta el.
- „Scuuubii Dúúú!” – utánoztam Billt, és én is elkezdtem röhögni. Szegény gyereknek nem segített volna az anyja…vagy tesója…vagy mit tom én..xD
- Scuuubi Dúúbíí Dúúú! – már tiszta vörös volt Bill, de azért még mondta
Én meg már majdnem leestem a padról. xD Nah…kb. azon a szinten voltunk mint az a gyerek. :P
- Ohh…nekem is kell egy ilyen – nyávogtam xD
- Nekem egy fiú, neked egy lány – Bill még mindig nevetve
- Nincs is Scuuubii Dúú lány – szücsörítettem
- Majd lesz. Megkérjük hogy csináljon egyet – vigyorog Bill kajánul
- Hülye… - dőltem neki, már a röhögéstől ^.^ - Am…az egyik részében van Scuubii Dáá! Ő csaj.
- Nah…akkor gyere Scuuubii Dááá! – nevet, közben felállt engem magával húzva
- Höö… - visszaestem a padra…xD és röhögni kezdtem, hogy milyen béna vagyok xD
- Ahhhh! Na, mehetünk – álltam fel még kicsit vihogva
- Inkább nem mondok semmit – vigyorog
- Jól teszed – bólogatok – Adsz? – néztem Billre és a fagyira felváltva
- Persze – nyújtja oda
- Köszii – mosolygok – Hát Bill! Megetted a csokit.
- Fincsi – nyalta meg a száját
- Én bíztam benne hogy nem vagy buzi… - mentem magam elé nézve tök komolyan fejjel
- Öh…na de! – jött utánam
- Látod. Ezt megszívtad – nevetek – Ehh…ízlik a csokid, mi?
- Nah kösz – *sértődött arc* xD

Folyt. köv.
www.thsztory.blog.hu >> nézzétek meg, naponta van új rész ;) enyimééé..xD