„Egyszer bel�lem is egy nagy ember lesz!” Ezt a c�lt t�ztem ki magamnak. Szerettem volna mindent el�rni az �letben, amit kit�ztem magamnak. Nagy �lmaim voltak, amiben rem�nykedtem, hogy teljes�lni fog. Persze, mindenem megvolt, bar�tok, p�nz (ami persze nem fontos), �s minden ami kell. Csak volt valami, ami hi�nyzott az �letemb�l. Nem tudtam mi az, de mindig kiakartam der�teni, mi az az �rz�s, amivel szebb �s sokkal jobb az �let. Mindenn�l fontosabb volt, hogy kider�tsem mi ez. Tudni akartam milyen az az �rz�s, amikor mindenn�l boldogabb vagyok, �s egy�tt lehetek azzal akit szeretek. Ezt az �rz�st egyszer megtapasztaltam, de cs�ny�n meg is j�rtam. Minden j�l ment, am�g el nem vett�k t�lem azt a fi�t, akit mindenn�l jobban szerettem, �s �ssze nem t�rt�k a sz�vem. Ez az �rz�s a szerelem. Amikor ha csak megl�tom �t, a torkomban dobog a sz�vem, remegek, ha csak megl�tom, vagy �sszeszorul a gyomrom �s liba b�r�s leszek minden �rint�s�t�l. Annak ellen�re, hogy �gy megj�rtam az els� bar�tommal, �s, hogy megesk�dtem, t�bbet nem fogok egy fi�val sem j�rni (itt ne arra gondolj, hogy buzi lettem), hi�nyoltam ezt. Azt, hogy egy olyan csod�latos dolog t�rt�njen velem, mint a szerelem. Mindent megtettem volna az�rt, hogy �jra szerelembe essek, de amikor ott voltam, nem mertem belemenni. F�ltem, hogy �jra �sszet�rik a sz�vem, �s megism�tl�dik az, ami akkor. Sz�mtalanszol visszagondoltam, a t�rt�ntekre. T�bbsz�r els�rtam magam, �s nem tudtam m�sra gondolni, amikor �letem szerelme, oda j�tt �s dobott. Mindenegyes szav�val egy darabot t�pett ki a sz�vemb�l, �s amikor ezt mind elmondta, ment is a bar�tn�j�hez, aki csak vigyorgott azon, ahogy t�nkretett engem.

„Ez a m�lt. T�l kell tennem magam. Elj�n �jra majd a szerelem, �s begy�gy�tja a r�gi sebeket!” – ezekkel a gondolatokkal nyugtattam mindig magam, �s valamelyest igazam is volt. Egyszer biztos megtal�l majd a nagy �, �s minden olyan lesz, mint ahogy annak lennie kell. Egy sz�p csal�d. Egy szeret� f�rj, akinek a csal�dja mindenn�l t�bbet �r, �s a gyerekek. Mindig is szerettem �ket. Sz�rnyen aranyosak, �s gonoszak tudnak lenni olykor, olykor.

�ppen a szob�mban �ltem, amikor megcs�rrent a telefonom.

- H�l�. – vettem fel.
- Szia. Cindy vagyok.
- Szia, mi �js�g?
- Semmi k�l�n�s. Arra gondoltam, hogy a ny�rra kij�hetn�l hozz�nk. M�r megvan, hogy mikor j�hetn�l, meg minden. M�r csak az kell, hogy beleegyezz.
- H�t. Nem is tudom. Tudod, hogy m�g mindig nem kedvelem a fi�kat.
- Majd megszokod. De annyira r�g l�ttuk egym�st, �s nagyon hi�nyzol.
- Te is nekem.
- Ez azt jelenti, hogy j�ssz?
- Egye fene. – egyeztem bele, �s akkor csak egy „im�dlakot” �s egy „annyira v�rom”-ot halottam.
- �n is. Na �s mikor menjek?
- H�t, amint megkapod a bizony�tv�nyodat, r�gt�n j�hetsz. Pontosan j�nius 17.-�re gondoltam.
- Ilyen hamar? Nekem m�g fel kell k�sz�ln�m, hogy a fi�kkal kel laknom!
- Nyugi. Nem lesz annyira sz�rny�. Na, de akkor vedd meg a jegyeket, hogy biztos j�nni tudj.
- J�, megveszem! Na, de akkor leteszem, mert h�t egy h�t is itt van a 17-e. Egy leveg�t se veszek, de m�r azon kapom magam, hogy a rep�l�n �l�k.
- Rendben. Legy�l j�. Szeretlek!
- �n is. Puszi.
- Szia. – ezzel le is tett�k.
Led�ltem az �gyra. Nem tudtam belegondolni, hogy mi v�r majd r�m kint. F�leg, hogy ezzel a Bill gyerekkel is j� pofiznom kell. A t�bbiekkel semmis�g, de Billel! Elhat�roztam, hogy nem foglalkozok vele, ameddig nem j�n el az ideje. Az amikor ott �llok vele szemben, �s bar�ts�gosnak kell t�nn�m. Nem hittem, hogy siker�lni fog. Majd kider�l. Felh�vtam a repteret �s lefoglaltam egy rep�l�jegyet N�met orsz�gba, majd nem sokkal k�s�bb elindultam �rte. M�r a recepci�n�l �lltam �s vettem �t a jegyeket. Egy k�z�pkor�, kedves, mosolyg�s h�lgy volt ott. Kedvesnek t�nt. �tvettem a jegyet, beraktam a t�sk�mba, �s elindultam haza. Vagy is el�sz�r elmentem a csajokhoz, �s elmondtam, hogy elmegyek a ny�rra.