- Eri, elkell utaznom pár napra. Ugye nem baj?
- Mi? Itt maradok a fiúkkal?
- Hát, öhm. Igen.
- Jól van.
- És tudod, nem piszkálódsz. Beszéltem Billel és tartani fogja magát, ha te is tartod magad. De még nem utazok. Majd csak egy hét múlva kell.
- Rendben. De ez mit jelent? Békén hagy majd?
- Hát, nem egészen. Már közös programotok is van.
- Mi?
- Elmentek valahova. Nem tudom merre, majd Bill kitalálja.
- Aww. Ok. – dőltem vissza.
Az a nap elég különösen telt. Bill tök normális volt, és lehetett vele beszélni. Teljesen megismertem egy másik oldalát. Megtudtam, hogy ő egy érzelmes lélek, kedves is tud lenni és még jó fej is. És csak most vettem észre azt az aranyos mosolyát. :P Mivel eddig még nem láttam mosolyogni, erre meg is van a magyarázat. Mindig komoly fejet vágott, csak néha lehetett nevetni látni, de akkor sem néztem meg teljesen, mert csak azt láttam, hogy éppen kinevet.
Az a hét hamar elment. Billel nagyon jó megvoltunk, és barátok lettünk. Az én részemről már nem csak barátság volt, mert sikerült teljesen belezúgnom. Amikor ezen járt az eszem, a gondolatokat megpróbáltam teljesen elhessegetni, de valahogy, nem tudtam másra gondolni, csak rá.
- És ma megyünk valamerre? – vágom le magam a vele szemben lévő bőrfotelbe, immáron Cindy elmenete után.
- Nem.
- Akkor este egy fagyizás?
- Nem.
- Valami baj van Bill?
- Semmi, végre elment Cindy és nem kell itt megjátszanom magam.
- Ezt mire érted?
- Nem vetted észre, hogy ezt az egészet azért csináltam, mert Cindy ezt mondta? Még mindig ugyanúgy utállak, ahogy eddig. Még mindig ugyanúgy egy nem szívesen látott vendég vagy a szememben, mint eddig. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT