Ettől egy kicsit zavarba jöttem. Gondolom ezt észrevette, mivel próbálta oldani a hangulatot.
- És amúgy milyen zenét szeretsz?
- Hát. Mindenfélét. Úgy kifejezett kedvencem nincsen, csak úgy ahogy, 5-6 bandának csípem néhány számát.
- Értem. Én Nena fan vagyok, és a Green Day is egy nagy kedvencem.
- Na, Green Day-t én is szoktam hallgatni. – mosolyogtam.
- Van is egy nagy plakátom az ágyam felett, American Idiot felirattal.
- Az nekem is megvan otthon. Még az egyik koncerten szereztem, és alá is írattam.
- Értem. Én egy turné során szereztem be. – mondta, majd folytattuk a beszélgetést a kedvenceinkről.
Most hihetetlenül kedves volt. Nem hittem volna, hogy ilyen is tud lenni. A beszélgetés során rájöttem, hogy rengeteg közös dolog van bennünk, kedvencek, ételek, filmek, zenekarok. Ezzel egy pici remény megmaradt bennem, hát, ha észre vesz majd az idők során.
- DVD-zünk? – kérdezte.
- DVD-zhetünk. De mit nézzünk meg?
- Horror? – kérdezte.
- Nappal? Felőlem, legalább nem ijedek meg.
Betettük a Fűrész hármat. Rengetegszer láttam már, de így is sikerült megijednem.
- Azt mondtad, hogy nem fogsz félni. – nevet, az első félelmetes jelenet után.
- Az még akkor volt. – kacsintottam.
Tovább néztük a filmet. A végén sikerült is Bill ölébe hányni. ( Amúgy amerikában a moziban, rengetegen elhányták magukat a filmen. )
- Bocsi. – mondom miután már Bill átöltözött.
- Semmi. De azért szólhattál volna.
- Majd legközelebb igyekszem.
- Dehogy lesz legközelebb. Nem kockáztatok meg még egy gatyát.
- Majd lesz nálam zacskó.
- Nálam mindig van. Egyből kettő is. – nevet.
- És azt telibe hányhatom? – nevetek.
- Ha utána ki is mosod. – nevetett tovább.
- Hát jó.