- Kész vagy? – kukucskáltam.
- Mindjárt. – mondta és már ki is jött. – Várj. Megyek Gustavért.
- Rendben.
6 órakór már a kocsiban ültünk. (Hamburgba mentünk, ezért indultunk el korán.) Én beraktam az iPodom fülhallgatóját a fülembe, és zenét hallgattam. 4 óra múlva már bent voltunk.
- Megyek piáért. – mondtam.
- Megyek veled. – Cindy.
Elmentünk piáért. Kértünk két valami jó erőset, amiben sok az alkohol és elindultunk táncolni. Az első kör után nem is, de a 10 kör pia után már azért nagyon ott voltam. Igaz, Cindy nem ivott annyit mint én, de ő is táncolt. Egy idő után leültünk. Cindy az össze-vissza vihogott (nem volt az asztalnál senki, Gustav budin, Georg és Tom egy macánál, Bill meg a seggemben, vagy is a pultnál :P ) , én pedig felálltam azt asztalra és ott táncoltam és sikongattam. Mindenki alaposan meg is nézett, de volt, aki csak kiröhögött. Aztán egy kart éreztem a derekamon. Bill volt az. Éppen az asztalról próbált leráncigálni.
-  Nem akarok leszállni. – mondtam.
- Gyere már le. – ráncigálta a lábamat, és ugye kifojt már a pia az asztalon, mert felrúgtam, ezért ezen meg is csúsztam, és dúr hátra. Cindy az továbbra is vihogott, a tömeg rémülten röhögve nézett, én is nevettem és sikongattam, Bill meg égett, mint állat. Sikerült felállítania aztán odavitt Georghoz és csak annyit mondott, hogy „Kezdjetek vele valamit, én hazamentem!” Én meg ott lógtam Georg karjaimban és nyáladzottam. Felkapott és ki vitt az épületből. Szólt Gustnak, és Tomnak is. Ők hozták Cindyt, és bevágtak a kocsiba, és mentünk haza. Gustav vezetett hazafele, mivel ő nem ívott annyit, szinte semennyit sem. Amire hazaértünk én már bealudtam, kb. úgy mint Cindy. Csak a fiúk bírták valamennyire, de amikor beértünk a laskásba, már le is dőltek a kanapéra, velünk együtt, mivel minket bekellett cipelni. Reggel arra keltem, hogy valaki mocorog rajtam. Felnéztem. Senki nem volt a szobában, csak Bill feküdt rajtam.