- Rendben. – mondtam, majd a csörgő telefonom után nyúltam.
- Háló…Szia anya…Hát, most Németországban vagyok…Cindynél…Nem tudom…Mikor lenne?...Szeptemberben?...Addig ugye gyakorolnom kellene, igaz?...Rendben. Keresek holnap egy lovardát, aztán készülök…Amúgy, majd jó lenne találkozni…Rendben…Szia.
- Anyám hívott. Egy lóverseny lesz, amin szeretné, ha részt vennék. – mondtam, már Billnek.
- Tudsz lovagolni? – Bill.
- Igen. Még régen kezdtem el tanulni. Voltam már egy-két versenyen is. Egyet már meg is nyertem.
- Én is szeretem a lovakat. Régen én is voltam lovagolni.
- Értem. Esetleg egy lovardát nem tudsz a közelben?
- De. Van egy innen nem messze. Ha gondolod, holnap elviszlek.
- Ok. Köszi. Kb. mikor?
- Hát. Délelőtt jó? Csak délután már nagyon meleg lesz.
- Jó, persze. Köszönöm. – ölelem meg. – Na, most megyek aludni. Holnap valahogy felkellene kelni.
- Rendben, én is megyek nem sokára lefeküdni. Jó éjt. – mondta, amire én csak intettem egyet.
Hamar elaludtam. Már fáradt voltam, de azért gondolkozásra jutott időm. Már nem vagyok annyira beleesve Billbe. Ahogy látom, hogy ő csak barátként tudna rám tekinteni, kiszerettem belőle, és most már én is csak egy barátként kezelem őt.
Korán keltem, hogy hamar eltudjunk indulni. Amint leértem a konyha felé vettem az irányt. Bill már ott ült, és a kávéját iszogatta.
- Jó reggelt. – mondtam.
- Neked is.
Töltöttem magamnak is kávét, majd megittam. Nyújtóztam egyet, majd a mosogatóba raktam a bögrémet.
- Felöltözök és indulhatunk. Rendben? – kérdezte Bill, már kissé fittebben.
- Rendben. Én is összekapom magam.
Inkább lazább szekót húztam fel, még is csak lovardába megyünk. Egy egyszerű gatya, egy toppal. Kifésültem a hajam, majd összefogtam. Szemceruza, és indultam is le. Csak egy telefont vittem magammal. Bill már lent várt.
- Nem kellene szólni a többieknek? – kérdeztem.
- Nem. Had jöjjön rájuk a frász.
- Hm. Ok. – mosolyogtam.
Elindultunk. Kb. háromnegyed órás volt az út. Nem nagyon dumáltunk út közben, mert én visszaaludtam. Ezen Bill csak barátságosan elmosolyogott.
- Hahó. Kismadár, [^^] megérkeztünk. – kelteget Bill.
- Milyen madár? – ébredezek.
- Kismadár. – mosolyog. – Na, gyere.
Kihúzott a kocsiból. Egy fiatal, cuki sráchoz mentünk. ^^