Épp egy vad buliban voltam. Egy helyes sráccal táncoltam. Teljesen hozzám volt simulva, és a fenekemet fogdosta. A nyakamat puszilgatta tánc közben. Ezt hagytam is, mivel nem voltam józan. Teljesen teleittam magam piával. Mindent elfelejtettem, ami történt, Billen nem is járt az eszem. Csak azon, hogy hol vagyok és kivel. Egyszer csak lesmárolt. Mivel nem voltam teljesen magamnál, hagytam neki. Vissza is csókoltam. Aztán egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam és Billt láttam magammal szemben.
- Szia Bill. Mizu? Te is megakarsz dönteni? – kérdeztem.
Látta már, hogy nem vagyok teljesen magamnál.
- Eri, gyere. Haza megyünk. Nem kell neked ilyenkor itt lenned. – mondta.
A pasival, akivel táncoltam, mintsem törődve, kivitt az épületből. Átkarolt a nyakamnál és segített menni.
- Bill, ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? (részeg ember mindig igazat beszél :P) És tudod, hogy mennyire szarul voltam, hogy ezt tetted velem. Te is. – halkultam el a végére.
- Majd holnap megbeszéljük. – mondta.
Az út hátralévő részben nem beszéltünk. Csak mentünk, vagy is engem vitt. Negyed óra, 20 perc múlva már a lakásuk előtt álltunk.
- Tom… - mondtam Bill, mire bátyja ki jött.
- Megtaláltad? – kérdezi.
- Igen. Vigyük fel. – mondta, majd felvittek az emeletre.
Bill szobájába vittek be, de ezt nem furcsálltam, hisz már majdnem aludtam. Leültettek az ágyra.
- Álmos vagy? – Bill.
- Nem. Akarlak. -.-   – másztam rá.
- Hé. Nyugi. – szedett le magáról. – Inkább most aludj.
- De nem akarok.
- Kérlek. Az én kedvemért. – nézett aranyosan.
- Aludj velem. – mondtam.
- De nem lehet.
- Akkor nem alszok. – tettem karba a kezem.
- Na, jó. – mondta és egy mély levegőt vett.
Befeküdtem az ágyba, majd ő is.