- Nem kell gyerekként tekintenetek rám. 1 év és 18 leszek.
- De még nem vagy az.
- De attól még nincs jogotok megmondani, hogy merre mennyek, vagy mit csináljak.
- De Cindy rám bízott. – lépett közelebb Bill.
- Nem Bill. Nem rád. A másik Billre bízott, aki jó fej volt velem, és nem arra, amelyik önző.
- De ha tudtam volna…
- És ha nem?! Akkor csak úgy megbántasz?
- Sajnálom. – csak ennyit tudott kibökni.
Egy percig csak gondolkodtam, hogy mit mondjak, aztán arra jutottam, nem fogom azt mondani, hogy semmi, mert akkor túl gyengének hisz.
- Kösz, sokra megyek vele.
Néhány órával később már fent voltam a régi szobámban. Mivel nem engedték, hogy elmenjek. Még azt sem engedték, hogy kiüljek a kertbe. Teljesen fogságban éreztem magam. Csak az ágyon feküdtem és bámultam a plafont. Megakartam várni, amíg a fiúk lefeküdnek, és végre kimehetek. 10 óra fele, mind két fiú ajtócsapódását halottam. Elővettem a pizsamám és lementem. Engedtem vizet, megfürödtem, fogat mostam és elindultam felfele.
Épp csuktam be az ajtót, amikor valaki a lábát, ezzel megakadályozva, hogy az ajtó becsukódjon.
- Igen? – néztem ki.
- Azt hiszem, van egy kis megbeszélni valónk. – mondta Bill, ezek szerint ő volt az.
- Fontos?
- Miért ne akarsz beszélni róla?
- Mert ez nekem ciki… Jó persze nem úgy, de pont veled… 
- Tommal nem beszélheted meg, ami köztünk volt…
- Nem volt semmi. Csak egy kis nézeteltérés, ennyi.
- Hát, ha nem, akkor nem. – állt fel. – Jó éjt.
- Jó éjt. – mondtam halkan, de az ajtó már csapódott.
Befeküdtem az ágyba, és hamar el is nyomott az álom.
Reggel 5-kor már fönt voltam. Egyszerűen nem tudtam aludni. Rendbe szedtem magam először is. Felvettem egy halászgatyát, a kedvenc pólómmal, majd még a hajam, halvány smink, és kész voltam. Még mindig csak 6 óra volt. Összeágyaztam, a bőröndjeimet beraktam a szekrénybe, aztán úgy döntöttem kimegyek és leülök a hintaágyra. Az egyik kulccsal kinyitottam az ajtót, és irányát vettem a hátsókertnek. A friss levegőn hamar elaludtam.
11 fele, egy álmos fiú ballagott le a lépcsőn. Először bement a fürdőbe, aztán pedig a konyha felé vette az irányt. Levette kedvenc kukoricapelyhét, öntött belőle egy tányérba, majd hozzá tejet, és neki is látott. Néhány perc múlva már idegesen ment testvére szobájába.
- Meglógott megint. – mondta hangosan.
- Ki? – forgolódott bátyja.
- Eri. Minden elvan pakolva. Nincsenek ott a bőröndjei, az ágy rendbe van rakva, és ő sehol sincs.
- Biztos nem ment el.
- Gyere már. Cindy megöl.
Jól van, mindjárt. – mondta Tom.
Eközben én még mindig békésen szuszogtam kint. Néha-néha mocorogtam, de nem keltem fel.
- Kimegyek levegőzni. – mondta Bill, immáron 2 óra múlva, azaz 1 órakor.