Tovább cipeltem a bőröndöket, ami hozzá nagyon nehéz volt. Ezt gondolom Bill észrevette, mert megkérdezte, hogy segítsen-e. Én erre egy nemmel válaszoltam, és vonszoltam tovább őket. Majd amikor a kocsihoz értünk kikapta a kezemből őket, berakta a csomagtartóba, az egyiket a hátsó ülésre, és ment kinyitni nekem az ajtót.
- Egyedűl is betudok szállni, kösz.
- Hm. Hát látom, nem nagyon bírsz. – ezzel becsapta az ajtót, majd jó maga is beszállt, és elindultunk a házuk felé.
- És megtudhatnám, hogy miért vagy bunkó?
- Miért ne legyek?
- Miért alkotsz emberekről véleményt, ha nem is ismered őket?
- Mi jogon faggatsz?
- Mi jogon beszélsz így velem?
- Miért neked kellett értem jönnöd?
- Én kérdeztem először, szóval miért is vagy bunkó?
- Mert. Nem bírlak. Ennyi.
- És miért alkotsz rólam véleményt, főleg akkor, ha nem is ismersz?
- Mert talán mindenki azt mondja, hogy egy beképzelt, idióta hülye gyerek vagy? – na, jó, talán ezt nem kellett volna, de úgy látszott, hogy ez rosszul esett neki.
Nem válaszolt, csak nyelt egyet, és az út további részében csak az útra koncentrált. Sejtettem, hogy ezt most magára vette nagyon, és nem kellett volna ezt mondanom. Igazából azért nagy ügyet még sem vetettem rá, mivel mindig is gonoszkodtam a pasikkal. *jajdegonosz* Ezután néha vetettem rá egy pillantás, de inkább a tájat bámultam. Aztán megérkeztünk. Egy gyönyörű szép, nagy ház volt. Az ajtóban már Cindy nagy lelkesen integetett. Én egyből kiszálltam, és odafutottam hozzá. Szorosan megöleltük egymást.

- Szija!!!! – mondtam neki fülig érő szájjal.
- Áhh!!! Szia!!! Már annyira vártalak!
- Hát egy ideig én is. – fintorodtam el.
- Mi történt?
- Majd később elmesélem.
- Rendben, addig bemutatlak a többieknek. – mondta majd hátraszólt Billnek. – Bill, majd hozd be Eri cuccait. – ő erre csak mormogott valamit, majd tette amit Cindy mondott.
- Nos. Ő itt az én Gustavom. – mutatott be neki 1000 wattos mosollyal. – Ő Georg és ő Tom.