Soha nem gondoltam volna, hogy Billel ilyen jól ellehet lenni. Amióta itt vagyok, teljesen megváltozott a véleményem róla. Perpillanat egy jó fej, helyes szívtiprónak (L) tartom. Igaz, néhány napja még egy önző embernek tartottam, aki csak játszik az emberek érzéseivel, de most már teljesen más. Legalább is egy újabb oldalát mutatja.
- Megjöttünk. – halottuk az ajtóból Georg és Gust hangját.
- Sziasztok. – köszöntem nekik.
- Hello. – mondták.
(Időközben megjött Tom, és a szobáját vette célba!)
- Cső. – jött oda Bill is.
- Mizu? – kérdeztem.
- Semmi. Fantasztikus volt a koncert. 
- Értem.
- Na, de én megyek pihenni.  – mondta Georg, Ezzel ott is hagyott minket.
- Te Gustav nem mész? – kérdeztem.
- Nem, még ki kell mennem Cindyért a reptérre. Nem sokára itt lesz a gépe, ha nem késik.
- Hú, tényleg. El is felejtettem. – mondtam.
- Hát… hosszú volt a hét, az biztos. – mondta halkan Bill.
Igaz meghallottam, de nem foglalkoztam vele. Inkább csak bementem a nappaliba,és néztem tovább a tv-t.
Hamar elnyomott az álom. Amikor Cindy hazaért én már nagyban aludtam a földön. -.-
Reggel arra ébredtem, hogy valaki nagyban veszekszik.
- Mi a vita tárgya? – kérdezem álmos fejjel.
- Jó reggelt. – köszönt mosolyogva Cindy.
- Nektek is. Min veszekedtetek? – kérdeztem.
- Áh, semmi. – mondja, majd még egy „ezt folytatjuk” pillantást vetett Billre. Ezek szerint vele veszekedett.
- Kérsz reggelit? – szólalt meg Bill is.
- Nem, köszi.
- Na, de én megyek is. Van egy csomó dolgom még. – mondta, ezzel felfelé vette az irányt.
- Hogy aludtál? – kérdezte Cindy.
- Jól. Kicsit kényelmetlen volt a föld, de azért jól. – mosolygok.
- Rendben. Elmegyünk valamerre?
- Mehetünk, csak rendbe kapom magam.
Így is lett. Felvettem egy citrom sárga pólót, egy csőnacit, szemceruza és még megcsináltam a hajam, és elindultunk.
Először vízi parkba mentünk, ahonnan csurom vizesen jöttünk ki, utána kajálni mentünk.
- És amúgy mi van veled és Gusttal? – kérdeztem, már séta közben.