Soha nem gondoltam volna, hogy Billel ilyen j�l ellehet lenni. Ami�ta itt vagyok, teljesen megv�ltozott a v�lem�nyem r�la. Perpillanat egy j� fej, helyes sz�vtipr�nak (L) tartom. Igaz, n�h�ny napja m�g egy �nz� embernek tartottam, aki csak j�tszik az emberek �rz�seivel, de most m�r teljesen m�s. Legal�bb is egy �jabb oldal�t mutatja.
- Megj�tt�nk. – halottuk az ajt�b�l Georg �s Gust hangj�t.
- Sziasztok. – k�sz�ntem nekik.
- Hello. – mondt�k.
(Id�k�zben megj�tt Tom, �s a szob�j�t vette c�lba!)
- Cs�. – j�tt oda Bill is.
- Mizu? – k�rdeztem.
- Semmi. Fantasztikus volt a koncert.�
- �rtem.
- Na, de �n megyek pihenni.� – mondta Georg, Ezzel ott is hagyott minket.
- Te Gustav nem m�sz? – k�rdeztem.
- Nem, m�g ki kell mennem Cindy�rt a rept�rre. Nem sok�ra itt lesz a g�pe, ha nem k�sik.
- H�, t�nyleg. El is felejtettem. – mondtam.
- H�t… hossz� volt a h�t, az biztos. – mondta halkan Bill.
Igaz meghallottam, de nem foglalkoztam vele. Ink�bb csak bementem a nappaliba,�s n�ztem tov�bb a tv-t.
Hamar elnyomott az �lom. Amikor Cindy haza�rt �n m�r nagyban aludtam a f�ld�n. -.-
Reggel arra �bredtem, hogy valaki nagyban veszekszik.
- Mi a vita t�rgya? – k�rdezem �lmos fejjel.
- J� reggelt. – k�sz�nt mosolyogva Cindy.
- Nektek is. Min veszekedtetek? – k�rdeztem.
- �h, semmi. – mondja, majd m�g egy „ezt folytatjuk” pillant�st vetett Billre. Ezek szerint vele veszekedett.
- K�rsz reggelit? – sz�lalt meg Bill is.
- Nem, k�szi.
- Na, de �n megyek is. Van egy csom� dolgom m�g. – mondta, ezzel felfel� vette az ir�nyt.
- Hogy aludt�l? – k�rdezte Cindy.
- J�l. Kicsit k�nyelmetlen volt a f�ld, de az�rt j�l. – mosolygok.
- Rendben. Elmegy�nk valamerre?
- Mehet�nk, csak rendbe kapom magam.
�gy is lett. Felvettem egy citrom s�rga p�l�t, egy cs�nacit, szemceruza �s m�g megcsin�ltam a hajam, �s elindultunk.
El�sz�r v�zi parkba ment�nk, ahonnan csurom vizesen j�tt�nk ki, ut�na kaj�lni ment�nk.
- �s am�gy mi van veled �s Gusttal? – k�rdeztem, m�r s�ta k�zben.