- Jó reggelt álomszuszék. – köszöntött Tom. - Tom, már este van. - Jól van, csak kedves akartam lenni. - Na, mi van? Összejöttél a csajjal? - Hát, sínen vagyok - És ki a csaj? - Majd megtudjátok. – mosolyog. – Amúgy már jobban vagy? - Igen, már csak a kezem fáj, meg a fejem egy picit. - Rendben. Jobbulást. Én ma nem alszok itthon. - Ok. Szia. Még elköszönt a többiektől, aztán elhúzta a csíkot. Biztos voltam benne, hogy a csajhoz megy. Georg is hamar lelépett. Ő is az új csajához ment. -.-” - Eri. – szólt nekem Gust. - Tessék? - Beszélhetnénk? - Persze. – mondtam, és a szobám felé vettük az irányt. - Szóval, úgy érzem , hogy már nem vagyunk úgy Cindyvel mint régen, és abban bíztam, hogy neked mondott valamit. - Igen, beszéltünk. De nem szeretném elmondani, ha nem baj. - Nem. Csak, hogy mit hiányol, vagy valami. - Vidd el vacsorázni valami hangulatos helyre. Tuti, hogy örülni fog neki. - De, hét most nem hagyhat itt téged. - Ugyan. Menjetek csak, majd elleszek itt egyedűl. - Miért? Georg hol van? - Csajozik. - Bill? - Őt nem tudom, hogy merre van. - Biztos nem baj? - Biztos. Na menjetek. Ők így is tettek. Elmentek valami romantikus helyre vacsorázni. Én pedig beültem a tv elé és untam magam. Aztán jött a csodálatos ötlet. Felvettem a bikinim, és készültem egy kis esti medencézésre. Amikor először beszálltam, még kicsit kellemetlen volt a víz hőmérséklete (milyen költői vagyok), de ahogy úszkáltam, egyre melegebbnek éreztem a vizet. - Szia. – mondta valaki a hátam mögött, a medence szélénél. - Szia…, Bill. – mondtam. - Hát te? - Hát, Georg és Tom csajozni ment, Gust meg Cindy elment vacsorázni. - Téged meg csak így itt hagytak? - Ühüm. – bólogattam. – Jut eszembe, nem jössz be? Jó meleg a víz. - De, csak még átveszem a fürdőgatyám. – mondta, majd néhány perc múlva már fürdőruhában ált a medence szélén, és ugrott be. - Hogy ez meleg? Wááá, ez hideg. – pattog. xD - Nekem meleg. xD - Hát neked. – menne a medence széléhez. - Na, hallod. Ne, hogy megsértődj. – húztam vissza, majd egy pillanatban rám dobta magát. xD - Bazd meg Bill. Nehéz vagy. - Akkor még maradok. - Kösz. – lököm le. |