- Gustav, te nem m�sz?
- Nem. �n kor�n kel� vagyok.
- Ja, �rtem. – mondtam. – Na, �s ma csin�lunk valamit?
- H�t, mi most ketten elmegy�nk v�s�rl�i k�r�tra, este pedig megy�nk bulizni.
- Rendben. – mondtam. – Akkor k�sz�lj el. Nekem is van m�g n�h�ny dolgom.
Ezzel ott hagytuk Gustavot. Amire elk�sz�lt�nk m�r 11 �ra volt. Elindultunk gyalog a legk�zelebbi pl�z�ba, �s kifosztottuk �ket. :D Kb. 3-kor est�nk be az ajt�n, vagy fejenk�nt 20 szatyorral. Szerencs�re h�vtunk taxit, k�l�nben leszakadt volna a kez�nk.
- �h! Hol voltatok? �s nekem mit hoztatok? – kezd el matatni Tom a szatyraimban.
- Azt hiszem, ennek �r�lni fogsz. Pont a m�reted. – erre mindenki felkapta a fej�t, �s �tny�jtottam Tomnak az vadonat�j melltart�mat.
Erre Gustav nevet�sb�l t�rt ki.
- Tom, nem pr�b�lod fel? – j�n oda Georg is.
- De, hogy is nem. – mondja mire vetk�zni kezd.
- Na, j�. Azt hiszem �n felmentem. – mondtam.
- Tom, �gy l�tom, nem nagyon b�r a csaj. Hogy is lehet ez? – Bill, aki az im�nt l�pett ki a konyh�b�l.
- Kb. �gy, ahogy t�ged sem. De ink�bb Tomot n�zn�m v�gig vetk�zni, mint egy anorexi�s majmot.
- Hm. – kapja fel a fej�t Tom. – Na, akkor.
Erre megr�ztam a fejem, �s felr�ncig�ltam a szatyraimat. M�r �pp az utols� fok fele j�rtam, amikor Bill megsz�lalt:
- Ezt itt felejtetted. – v�gja hozz�m a melltart�s dobozom.
Erre ledobtam a szatyrokat, �s lementem el�. Meg�lltam el�tte, �s szinte vill�mokat sz�rtunk egym�sra, a szemeinkre.
- Jobb lenne le�llni nem? – furakodik k�z�nk Cindy.
- Nem. – mondtam, mire hadon�szni kezdtem a v�lla f�l�tt, h�tha eltal�lom Billt. Erre egy er�sebb kezet �reztem a v�llamon. Gustav volt az, �s cipelt be a konyh�ba.
- Tegy�l le!!! Meg�l�m!!! – mondtam a h�t�t �t�getve.
- Most mi�rt j� ez? – Cindy.
- Mi? – �n �s Bill egyszerre.
- H�t, hogy �gy marj�tok egym�st.
- �t k�rdezd! – mutat r�m Bill. – Ha nem lett volna annyira bunk�, akkor nem ez lenne.