- Sziasztok, fiúk. Erika vagyok. – mondtam, majd mindegyikőjükkel kezet fogtam, és kuncogtam ahogy Bill húzza befelé a bőröndöket, és amint láttam nem nagyon megy neki.
- Haha. Marha vicces. – mondja.
- Tudom. – kuncogtam tovább, amire Cindy is felfigyelt.
- Hagyd Bill. Így kell ezt. – próbáltam most Tom felvinni a bőröndöket, de neki sem ment. Őt is kinevettem, majd aztán Georg jött.
- Na, szerintem inkább ezt így kell. – felkapta a 3 bőröndöt majd felcipelte.
Cindy megmutatta a szobát. Egy igazán ízlésesen berendezett szoba volt. A zöld, narancsszínek léptek előnybe. Az ágy világoszöld volt, és hozzá narancssárga kispárnák, ami ment a szintén narancs függönyhöz. A sötét rózsaszín volt. Volt egy szekrénysor, az ággyal szemben. Szép, tölgyfából készült szekrény volt. Volt rajta néhány könyv, egy tv, egy kisebb lámpa is. Az mellett volt a ruhás szekrény. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas terasz. Gyönyörű volt a kilátás, vagy is amennyit láttam az ajtóból, ezt sugallta.
- Wow. Ez gyönyörű. – karoltam át.
- Igen. Csomagolj ki, én addig elmegyek, csinálok vacsorát.
- Rendben. – mondtam és hozzáláttam a kicsomagolásnak.
A bőröndökből kivettem a ruhákat, és szépen behajtogattam a szekrénybe, és egy kis dobozba, amit magammal hoztam, abba betettem az ékszereket. Majd azt is a szekrény felső polcának legmélyére. Volt egy kis smink asztalka a szoba egyik eldugott kis részében, így oda pakoltam ki a parfümöket, és a sminkjeimet. Majd amikor mind ezzel végeztem, kimentem a teraszra. Lágyan fújt a szellő, de annyira elég volt, hogy a hajamat meg lengesse. Nekitámaszkodtam a korlátnak és úgy élveztem a látványt.
- Tetszik, ugye? – kérdezte valaki a hátam mögül.
- Mi? Ja, Tom. Szia. Igen. Gyönyörű.
- Igen. Utoljára ezen a teraszon csináltam.
- Hogy te, hogy el tudod venni valaki kedvét.
- De most miért? Jó, hogy, ha tudod, nem?
- Marhára. De most inkább megkeresem Cindyt.
Így is tettem. Lementem megkeresni. Éppen a konyhában volt, és ha jól vettem észre, milánóit készített.
- Hm. Fincsi. – szagolgattam.
- Az bizony. – mosolygott. – Amúgy mi volt ez Billel?

- Sziasztok, fiúk. Erika vagyok. – mondtam, majd mindegyikőjükkel kezet fogtam, és kuncogtam ahogy Bill húzza befelé a bőröndöket, és amint láttam nem nagyon megy neki.
- Haha. Marha vicces. – mondja.
- Tudom. – kuncogtam tovább, amire Cindy is felfigyelt.
- Hagyd Bill. Így kell ezt. – próbáltam most Tom felvinni a bőröndöket, de neki sem ment. Őt is kinevettem, majd aztán Georg jött.
- Na, szerintem inkább ezt így kell. – felkapta a 3 bőröndöt majd felcipelte.
Cindy megmutatta a szobát. Egy igazán ízlésesen berendezett szoba volt. A zöld, narancsszínek léptek előnybe. Az ágy világoszöld volt, és hozzá narancssárga kispárnák, ami ment a szintén narancs függönyhöz. A sötét rózsaszín volt. Volt egy szekrénysor, az ággyal szemben. Szép, tölgyfából készült szekrény volt. Volt rajta néhány könyv, egy tv, egy kisebb lámpa is. Az mellett volt a ruhás szekrény. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas terasz. Gyönyörű volt a kilátás, vagy is amennyit láttam az ajtóból, ezt sugallta.
- Wow. Ez gyönyörű. – karoltam át.
- Igen. Csomagolj ki, én addig elmegyek, csinálok vacsorát.
- Rendben. – mondtam és hozzáláttam a kicsomagolásnak.
A bőröndökből kivettem a ruhákat, és szépen behajtogattam a szekrénybe, és egy kis dobozba, amit magammal hoztam, abba betettem az ékszereket. Majd azt is a szekrény felső polcának legmélyére. Volt egy kis smink asztalka a szoba egyik eldugott kis részében, így oda pakoltam ki a parfümöket, és a sminkjeimet. Majd amikor mind ezzel végeztem, kimentem a teraszra. Lágyan fújt a szellő, de annyira elég volt, hogy a hajamat meg lengesse. Nekitámaszkodtam a korlátnak és úgy élveztem a látványt.
- Tetszik, ugye? – kérdezte valaki a hátam mögül.
- Mi? Ja, Tom. Szia. Igen. Gyönyörű.
- Igen. Utoljára ezen a teraszon csináltam.
- Hogy te, hogy el tudod venni valaki kedvét.
- De most miért? Jó, hogy, ha tudod, nem?
- Marhára. De most inkább megkeresem Cindyt.
Így is tettem. Lementem megkeresni. Éppen a konyhában volt, és ha jól vettem észre, milánóit készített.
- Hm. Fincsi. – szagolgattam.
- Az bizony. – mosolygott. – Amúgy mi volt ez Billel?