42.r�sz – A nagy nap

-      Fizetn�k! – ment oda a pulthoz. – Hello Tom! Te itt dolgozol?

-      Aha, eny�m a k�v�z�.

-      �rtem.

-      �s te?

-      Ly�val volt randim.

-      Ja, �rtem. �s? Milyen volt?

-      Szerintem van valakije.

-      M�rmint rajtad k�v�l?

-      Igen.

-      �s ezt mib�l gondolod?

-      Szak�tott velem �s azt mondta az�rt, mert nem �rzi, hogy tudna velem j�rni meg nem tudna bel�m szeretni. De szerintem csak nem akarta elmondani, hogy m�st szeret.

-      �n nem tudok r�la, hogy lenne valaki m�s. Pedig egy h�zban �lek vele.

-      Akkor biztos csak bek�pzelem. Na mindegy. Tov�bbi j� munk�t!

-      K�szi!

Az elk�vetkezend� napokat a fi�k meglepet�s�vel t�lt�ttem. Telefon�lgattam, n�zel�dtem, szervezgettem. M�g j�, hogy itt-ott vannak kapcsolataim. Egyik este Tom �lt le mell�m a kanap�ra.

-      Mi�rt szak�tott�l Chris-szel?

-      Nem tudn�k beleszeretni. Hi�nyzik bel�le valami.

-      Biztos?

-      Igen, de mi�rt?

-      Szerinte van valaki m�s.

-      Ez h�lyes�g nincs senki.

-      Nagyon csal�dott volt. Szerintem adnod k�ne neki m�g egy es�lyt.

-      Fura ezt pont t�led hallani.

-      Tudom. De szerintem t�nyleg meg�rdemel egy m�sodik es�lyt.

-      De hi�nyzik bel�le valami. Ha ez egy h�tig �gy volt, �gy lesz 2 h�tig �s tov�bbra is.

-      Nem olyan biztos. Az�rt pr�b�ld meg. – majd felment a szob�j�ba.

H�t ez fura volt. Mi�rt mondta, hogy pr�b�ljuk meg �jra? Igen, h�vott Chris, de nem h�vtam vissza �s nem vettem fel.

�jb�l megcs�rrent a telefonom.

-      Szia! – sz�ltam bele.

-      Szia! – Chris.

-      Hogy vagy? – sz�ltam meg egy kis cs�nd ut�n.

Most mit mondjak? M�gse kezdhetem azzal, hogy hell�, mit akarsz?

-      K�szi, j�l. Csak gondolkodtam azon, amit mondt�l �s szerintem megpr�b�lhatn�nk megint.

-      H�t, j�. Benne vagyok. Lehet, hogy egy kicsit elhamarkodtam.

-      Holnap? 7-kor egy mozi?

-      Ok�. Akkor 7-kor a mozi el�tt.

-      Ok�. Aludj j�l! J� �jt!

-      Neked is.

Na ez m�g fur�bb volt. Mi�rt mondtam igent? T�k j�l n�z ki, ak�rkit megkaphatna �s a bels� tulajdons�gaival sincs semmi baj. �s mi�rt akart Tom r�besz�lni?

M�snap elment�nk moziba �s egy kicsit, mintha �j oldal�t ismertem volna meg. A laz�bbikat. Eddig mindig fesz�lt volt �s sokszor izgult. B�r nem �rtettem, mi�rt. Most viszont t�k laza volt �s nagyon j�kat tudtunk dum�lni. Lehet, hogy m�gis meg�rte, hogy elj�ttem vele?

A k�vetkez� egy h�tben rengetegszer tal�lkoztunk �s t�nyleg volt �rtelme adni egy m�sodik es�lyt. K�zbe a fi�k meglepet�s�t is siker�lt v�gleg megszerveznem.

-      Hallo? – vette fel Bill a telefont.

-      Szia Bill, David vagyok �s Ly�t keresem.

-      Ly�t?

-      Igen, meg kell besz�ln�nk valamit.

-      Ok�. Most nincs itthon, de �tadjak neki valamit?

-      Igen. Azt, hogy h�vjon fel, mert van egy kis gond a jegyekkel �s a rekl�mmal.

Miut�n este haza�rtem, ism�t Bill �lt a konyh�ban.

-      H�vott David. – mondta t�relmetlen�l.

F�ldbe gy�kerezett a l�bam.

-      Milyen David?

-      Ne tedd a h�ly�t! Mi dolgod van a volt menedzser�nkkel?

-      Semmi.

-      Aha, az�rt mondta, hogy egy kis gond van a jegyekkel meg a rekl�mmal.

-      Ok�. Sz�val van egy �j banda, akik befutni l�tszanak �s megk�rt, hogy seg�tsek szervezni egy koncertet. – hazudtam.

-      Biztos?

-      Igen. Mi�rt hazudn�k?

-      Nem tudom. �s mi�rt nem mondtad hamarabb?

-      Azt hittem, rosszul esne.

-      Egy kicsit t�nyleg rosszul esett. Mert mostan�ban kezd hi�nyozni a banda. N�ha m�r megb�nom, hogy abbahagytuk.

Besz�lgett�nk �s elment az este. Reggel besz�ltem Daviddel �s siker�lt minden elint�zni. Ez a h�t is elment. Meg a k�vetkez�. �s elj�tt a szombat. Augusztus utols� szombatja. A nagy nap.

Chris-szel nagyon j�l elvoltunk �s �gy d�nt�ttem, hogy k�sz vagyok arra, hogy lefek�djek vele. Meg is t�rt�nt �s az�ta szorosabb lett a kapcsolatunk.

Reggel izgatottan keltem fel. Nem tudtam, hogy mik�nt fognak reag�lni a fi�k, mikor megtudj�k. Miut�n sikeresen felkeltettem �ket, aminek nem nagyon �r�ltek a konyh�ban �lve reggeliztek.

-      J� reggelt! – rohantam le kiab�lva a l�pcs�n.

-      Halkabban! – fogta a f�l�t Georg.

-      Bocsi. Sz�val van egy meglepim sz�motokra.

-      Komoly? �s milyen alkalomb�l? – Gustav.

-      Csak �gy. Rem�lem, tetszeni fog.

-      Sz�linapi aj�nd�k? – d�rzs�lte a tenyer�t Tom.

-      Nem. Az majd k�s�bb. Mikor is lesz? Ja igen, j�v� h�ten.

-      Hehe. Ne tagadd! Nem szoktad elfelejteni a sz�linapokat.

-      Igaz, de ez t�nyleg nem az�rt van. De lehet az�rt is. Legal�bb megsp�rolok vele egy napot a pl�z�ba.

-      T�rj�nk vissza az eredeti t�m�ra. – Bill.

-      Ja igen. Sz�val j� lenne, ha 5-re k�szen lenn�tek, mert akkor induln�nk.

-      Hova?

-      Majd megl�tj�tok.

Eg�sz nap az utols� sim�t�sokat v�geztem. Helg�val is besz�ltem �s nagyon �r�lt neki, hogy siker�lt v�ghez vinnem. Szinte m�r b�szke r�m. 4-kor m�r szinte mindenki elkezdett k�sz�lni. M�g �k is izgultak, pedig nem is tudt�k, mi v�r r�juk.

-      T�k mindegy, hogy mibe megy�nk? – sz�lt ki Bill a f�rd�b�l.

-      Igen. Csak ne legyen t�l eleg�ns. Egyszer� h�tk�znapi vagy bulis ruha.

-      �rtettem, f�n�k. – nevetett.

5-re mindenki elk�sz�lt. A h�z el�tt egy els�t�t�tett �veg� aut� �llt. Ezt direkt siker�lt �gy szerveznem, hogy kifel� se lehessen l�tni. Csak el�l. P�r perc m�lva egy hatalmas stadion h�ts� bej�rat�n�l sz�lltunk ki.

-      Egy koncertre hozt�l minket? – lep�d�tt meg Tom.

-      De nem ak�rmilyen koncertre! Bemehettek a backstage-be meg a sminkeshez, fodr�sz, stb. rendbe hoznak titeket, azt�n mondom, hogy hogyan tov�bb.

-      Innen fogjuk v�gig n�zni? A sz�npad mell�l? – Gustav.

-      Igen.

-      Milyen koncert az, hogy nek�nk meg�ri? – Georg.

-      Majd megl�tod.

F�l 7-re mindenki k�szen lett �s a sz�npad mellett �lltunk.

-      Elmondod v�gre, hogy milyen koncertre hozt�l minket? – Bill.

-      Persze. A koncertet, amire j�tt�nk, nem m�s adja el�, mint a Tokio Hotel. – mondtam t�k nyugodtan.

-      Mi? – n�zett r�m mindenki kerek szemekkel.

-      Azt hiszem �rthet�en mondtam.

-      De ez most komoly? – Tom.

-      Mi fogunk zen�lni? – Gustav.

-      Igen, ha akartok, persze.

-      Mi�rt ne akarn�nk? – Georg.

-      Akkor csin�ljuk. Hajr�! – Bill.

-      De err�l m�g besz�l�nk. – Gustav.

-      Ja �s bocsi, hogy nem volt id�t�k pr�b�ra meg ilyenek, de akkor nem lett volna meglepi.

-      Nem baj. A sz�mokat az�rt megbesz�lj�k, ugye? – n�zett Bill a t�bbiekre.

M�g besz�lgettek egy kicsit �s 7-kor elkezd�d�tt a koncert. A stadion tele volt �s mindenki sik�tozott, amikor Bill fell�pett a sz�npadra. �n a sz�npad mell�l n�ztem v�gig az eg�szet. M�g mindig ugyanolyan j�k, mint eddig voltak. Csak egy kis sz�netet tartottak. A l�nyok m�g mindig k�v�lr�l f�jj�k a dalsz�vegeket �s m�g mindig sik�toznak, ha megl�tj�k kedvenceiket.