Szóval megcsináltam a kaját, aztán szóltam Georgnak, hogy kész. A többieknek is szóltam, és ők is jöttek le, kivétel Bill. Igaz, hogy nem vagyunk jóban, de ha már annyit csináltam, legalább egyen ő is. Be is kopogtam hozzá.
- Bill.. – kopogtam, és résnyire nyitottam az ajtót, és úgy kukucskáltam be.
- Igen… ? – jött az ajtóhoz.
- Csináltam kaját.. és gondoltam éhes vagy… Meg, amúgy is túl sokat csináltam.. és.. – mondtam zavartan.
- Kérdezhetek valamit? – kérdezte.
- Hát… őőő.. igen..
- Nem hittél Tomnak, igaz?
- Andreasról? Nem! – mondtam határozottan.
- Tudom, hogy nekem se fogsz hinni.. de tényleg.. a legtőbb lány csak arra kell neki.
- a LEGTÖBB! – hangsúlyoztam ki.
- És azt miért gondolod, hogy te kivétel lennél?
- És ha nem? Akkor mi van? Megszívtam megint. Ennyi. Nincs semmi. – mondtam és már mérgesen mentem ki a szobából, ő pedig szomorúan csukta be a szoba ajtaját.
Amikor beléptem a szobába, a telefonom rezgett. SMS-em érkezett.
„Szia! Remélem, holnap látlak. Mit szólnál, ha délre érted mennék, és elmennék valahova? Hívj vissza. Puszi: Andy”
Elmosolyodtam. Majd beütöttem a számát, és tárcsáztam is.
Megbeszéltem vele a holnapi, napot, - és ahogy az SMS-ben írta – délre jön értem. Miután letettük a telefont, elvonultam fürdeni. Mivel semmi kedvem nem volt lemenni és enni, így inkább egyből aludni mentem. Kb. hajnali 2 fele sikerült álomba merülnöm, szóval a másnap eléggé álmatag fejjel keltem. El is aludtam. Cindy keltett, hogy itt van Andreas. Nem akartam, hogy meglássa a kába fejem, így inkább leküldtettem Cindyt, és megmondta, neki, hogy még 20 perc, amíg elkészülök.
Andreas szerencsétlenségére sikerült 10 perc alatt összekapnom magam. Amikor lementem, Billel beszélt a nappaliban. Úgy döntöttem hallgatózok egy kicsit.
- Andreas, Eri ugye nem csak arra kell? – Bill.
- Úgy ismersz? – kérdezte Andy.
- Hát, igen.
- Akkor meg minek kérdezed meg?
- Szóval, akkor csak arra kell? – kapta fel a vizet Bill.
- Nyugi Bill, utána te is megkaphatod. – vigyorodott el, de ez Billnek cseppet sem hangzott viccesen.
Miközben ezt Andreas mondta, én megjelentem az ajtóban. Mivel ő nekem háttal ált, nem vette észre, hogy ott vagyok, így nyugodtan mondhatta a mondókáját. Amint Bill észrevett felkapta a fejét, és engem nézett. Endi nem értette miért néz a háta mögé, így megfordult…
- Eri… Én…megtudom magyarázni… - mondta.
- Mit is? Ja, hogy csak megdugni akarsz? Kösz, nem kell.
- De az nem úgy van, ahogyan azt gondolod. – mentegetőzött.
- Ja, hogy lehetett volna több alkalom is? Kedves vagy.
- Meghallgatnál? – közeledett felém ingerültem, amitől egy kicsit meg is ijedtem.
- Khm… Andreas… Valami baj van? – ált mellém Bill.
- Áh, szánalmas népség… pedig én gondoltam többre, de ha nem hát nem, te tudod mit veszítesz… - mondta magának, miközben az ajtó felé haladt.
- Csukd be az ajtót magad után. – kiabáltam utána, mondtam, s utána leültem a kanapéra és a tenyerembe temettem az arcom, de nem sírtam. Nem éri meg. Rájöttem egy pasiért sem éri meg sírni.
- Minden rendben? – ült le mellém Bill.