Engem már a sírás kerülgetett. Nem értettem, hogy Billnek mi baja van velem. Gondoltam valami vicc, és majd lesz, ami lesz… aztán mentem az ajtóhoz, mert csengettek. Amikor kinyitottam kb. egy Billel egykorú szőke srác állt előttem.
- Hello. – köszöntem meglepettséggel.
- Szia. – mosolygott. – Biztos Erika vagy.
- Igen.
- Andreas vagyok, a fiúk barátja. Itthon vannak?
- Hát, elmentek, de ha gondolod, megvárhatod őket.
- Rendben.
Bementünk a nappaliba, majd leültünk egymással szemben. Rendes gyereknek látszott, és a beszélgetésünkből ez is derült ki. Gimibe jár, és ott most 3.-os. 
- Megjöttünk. – halottam Tom hangját.
- Na, meg is jöttek. Örülök, hogy megismertelek. – mosolyogtam.
- Én is. Majd felhívhatlak? – kérdezte.
- Persze. Meg is adom a számom. – mondtam, és leírtam a számomat egy cetlire. Felmentem a szobámba, majd bedőltem a tv elé. Nem volt semmihez sem kedvem, csak fetrengtem az ágyban, és hamar el is aludtam.
Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem.
- Háló?
- Szia. Andreas vagyok.
- Szia.
- Nincs kedved találkozni? Elmehetnénk valahova..
- De felőlem. – ásítok.
- Most keltél?
- Igen.
- Gondolom akkor én keltettelek. Bocsi. Egyébként tegnap elakartam köszönni, csak bealudtál. És olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni.
- Nem is. – mondtam. – Na, de akkor ma mikor?
- Hát, mit szólnál egy közös ebédhez, utána sétához az Elba partján, vidámpark, utána valami kaja, majd egy mozi?
- Benne vagyok, de ez még sokba fog neked kerülni. – nevetek.
- Ne baj az. Akkor érted megyek fél 12-re. Az úgy jó?
- Igen. Akkor majd találkozunk. Szia.
- Szia.
Ahogy letettem futottam át Cindyhez. Mivel nem volt a szobájában, a konyhába mentem. Ott már megtaláltam.
- Wííí Cindy. – ugráltam. – Randim lesz.
- Kivel? – kérdezte.
- Andreassal. – ugráltam tovább.
A többiek csak figyelték, hogy miről van szó. A többiek alatt a fiúkat, Tomot, Billt, Georgot és Gustavot értem.
- Andreas? Ja, vágom. Na, akkor sok sikert.
- Köszi. Fél 12-re jön ide. Megyek is készülődni. – mondtam ezzel felrohantam az emeletre, és az összes létező ruhámat kiszedtem a szekrényből, és csak utána kezdtem válogatni. Egy szexi farmer miniszoknya és egy fehér bevágott top mellett maradtam. Még mielőtt fölvettem volna, lezuhanyoztam. Utána felvettem a kikészített ruhákat, majd nekiláttam a hajamnak. Összefogtam lófarokba (nem úgy szokásosan, hanem normálisan xD), aztán kisminkeltem magam. Ahogy robogtam le a lépcsőn, csöngettek is. Még megigazítottam a ruhám az ajtó melletti tükörben, majd ajtót nyitottam. Andreas ált előttem mosolyogva.
- Szia. – puszilt meg.
Ezen kicsit meglepődtem, de viszonoztam a gesztust.
- Szia. Mehetünk? – kérdeztem.
- Igen. – mondta.