12.rész.: A 17. szüli napom kezdete

Felvettük a fürdő ruhánkat, és mentünk is ki a többiek után. Csak hogy nem voltunk egyedül…  A meleg mindenhova át csap, még Dorottyához is… Ők is leültek és süttették magukat. Mi csak Billel arrébb toltuk a medencét, egy olyan helyre ahol nem látnak. Tomék is jöttek utánunk, és beleszálltunk a medencébe.

-         Juj! Milyen hideg! – Reszketett Anita – De ez a jó, mert kint meg dög meleg van…

-         Pontosan! – helyeselt George, és odament Anitához és megcsókolta. – Jó nagy volt a fiúk medencéje. Egy csomót áztunk, és szórakoztunk. Amikor meguntuk, elmentünk hajat szárítani. Bill volt az első, utána meg én. Addig Anikó-ék a másik hajszárított használták. Amikor kész voltam Anikó oda sétált hozzám:

-         Evelin láttad valahol Tom-ot? Sehol se találom!- Anikó aggódva.

-         Megyek és megkeresem. – mondtam és felálltam az ágyról. Kimentem a kertbe, és láttam Tom- ot hogy egymagába üldögél a hintán, és szomorúan lóbálja a lábát. Én lassan közelítek felé, de ahogy oda értem egyből felkapta a fejét.

-         Ja, csak te vagy Evelin… - Tom és csak tovább szomorkodik. Én leülök a másik hintára.

-         Mi a baj? – kérdeztem és megfogtam a kezét. – Anikó? Amúgy.. ő kérte hogy keresselek meg… Harag szol rá?

-         Anikóra? Dehogy! Egy csöppet se! Inkább most jobb a dolog mint volt! – vakart a szájára egy kis mosolyt. Én ezt láttam hogy valami nincs rendben nála. Rá is akartam kérdezni, amikor ő hamarabb szólt.

-         Csak… Hát… Nekem hiányzik valaki….- Tom és rám nézett. Én elrántottam akkor a kezemet lassan.

-         Tom…- szóltam rá halkan – Köztünk nem lehet már semmi…! Meg ígérted!!... És különben is Billt szeretem –

Tom ekkor fel állt és már nem volt szomorú. Gondolom rá jött a lényegre. Bementem Bill szobájába és körül néztem. Nem volt bent senki. Egyszer csak eszembe ugrott hogy ma lestek tizenhét! Teljesen ki ment a fejemből. Na mindegy! Leültem a fotelbe, és be akartam kapcsolni a TV-t amikor be nem fogták hátulról a szemem, és fel nem oltották a villanyt.

-         Meglepetés!!!!!!!!!!!!!!!!- üvöltötték rengetegen. Nem csak a fiúk, hanem más ismerős hangok is… Gondolkoztam… Ez Vali, Gréti és Benjámin volt!!

-         Beni! Gréti! Vali! – borultam a nyakukba – Ti is itt vagytok? Hogyhogy? – kérdeztem és szemügyre vettem Benit. Jó képű srác lett, de Bill meg előzi mindennél jobban. Különben is. Nekem régen se jött be. Csak barátilag.

-         Juj! Képzel Evelin! – Gréti – Amikor a lányok megtudták hogy Billel jársz egyből nem akartak rólad hallani semmit. És amúgy az én jó hírem! Benivel járok! – Gréti és megcsókolta Benit.

-         Az jó! – én és odamentem Billhez és megcsókoltam.

-         Bill! Úgy szeretlek! Nem is tudtam hogy lesz bulim! Tisztára ki ment a fejemből! – Bill csak mosolygott és visszacsókolt.

-         Én meg imádlak! – súgta a fülembe. – Na? Mit csináljunk? Elvégre te vagy a szülinapos! – mosolygott rám, én meg vissza rá.

-         Énekeld el a Scheri-t! – én

-         Oké! Egy Scheri rendelve! – Bill és oda ment a mikrofonhoz.